A népi építészet védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1985 Eger, 1985)

Szigetvári János: Festett famennyezetek, református templomok Dél-Baranyában

Festett belsó'terű templomok és formakincsünk Erdélyben és a Felvidéken A „virágzó renaissance" már elhervadt Erdélyben, amikor a történelmi idők késleltetése miatt ezen építészeti stílus jelei elérkeztek Magyarországra, — Dél-Baranyába. A festett famennyezetek a XV. és XVI. században az erdélyi kastélyokban, a fejedelmi palotában, de leginkább az új hit templomaiban honosodtak meg. Festették, díszítették a kazettás famennyezeteket, a szószékeket, a szószék koronát és a padelőket is a templomokban. A katolikusoktól elvett középkori templomokban a „faragott képeket" lemeszelték. A háborús pusztítások során bedőlt, leégett templomok újrafelhasználásakor a boltozás helyett egyszerűbb és kézenfekvőbb volt fagerendás új mennyezet beépítése, ami természetszerűleg adta a helyet a festés-díszítés alapjának. A mennyezetek általában felül gerendásak, alul deszkaborításúak voltak, amikre léckerettel képezték ki a kazettákat. A mesterek „festő-asztalos" céh tagjai voltak, akik nem faszobrászok, nem faragók, hanem asztalosok voltak és festészetük javarészt ornamentikára korlátozódott, de ez akkora gazdagságban, ami feledteti a figurális ábrázolást. Erdélyben ugyanis számos figurális, alakos kazettás templombelső is van, — általában ószövetségi bibliai tartalommal vagy utalással, de a vezérlő motívumok mindenütt túlsúlyban a virágdíszek, indák, füzérek, kosarak, — levelek ornamentikái. Érdemes áttekinteni az erdélyi mesterek névsorát, ahol neveik, vagy ragadványneveik hordozzák mesterségüket. Például: Adonyi Asztalos Ferenc ( 1720) Asztalos józsef (1767) Fogarasi Asztalos Mihály (1675) Képíró Jakab (1626) stb. A munkák technikája temperafestés, fenyődeszkára szabad rajzolás útján. Az ornamentikák a XVI. századtól inkább későrenaissance, majd barokk és rokokó, provinciális, már-már a népművészet irányába hajló stilizálások. A festő asztalosok teremtő-alkotó fantáziája a hagyományok átvétele és újrafeldolgozásában érződik, annak ellenére, hogy bizonyára mintakönyv szerint dolgoztak, de sem egy templomon belül azonos, vagy másik templomban azonos kazettamotívum nem fordul elő. Hasonlóság, — azonos kéz, azonos stílusjegy igen, de azonosság sohasem. A Felvidék középkori festett kazettái Szepességben, Liptó és Árva megyében aránylag elég sok figurális ábrázolást tartalmaznak. A heraldika és falkép ábrázolás mellett külhoni szövetminták rajzai perzsa, bizánci, délitáliai is gyakran előfordul. A román elemek rajzai: a zárt palmetták és a szalagfonat adja az ornamentikát. Az erdélyi „virágos renaissance" kedvelt virágdíszei ugyan alapmotívumukban más korabeli középeurópai forrásokban is megtalálhatók, de ez az áradó, mindent beborító gazdagság sajátossá - önállóvá teszi és méltán magyar jellegzetességnek mondható. A rózsamotívum: kerek és szív alakú szirmai, a rózsához hasonló kerek rozetta, vagy a csupa centrális motívum renaissance hagyomány. Megjelenik az olasz koszorú motívum is. A négyszirmú virág, a háromszirmú virág, a liliom, a tulipán motívuma — ami a népművészet kedvelt motívuma lesz. A szegfű — már az úri hímzések divatjából átvett elem török eredetű virágdísz. A renaissance gránátalma motívuma csakis Itália textíliáiból jöhetett át. Érdekes megjegyezni, hogy a motívum világ sohasem a naturából való, — a mindennapi élet virágai, — amivel bizonyára nap mint nap találkozhatott az alkotó, nem keltette fel ábrázolási vágyát, hanem az öröklött formakincs áttétele van jelen alkotásaikban. A virágelemek mellett gyümölcsök, inkább szőlő - ami a keresztény vallás — a bor és kenyér szimbolika jelképe jelenik meg. A virágdíszekhez mindig leveles ág, — levélinda tartozik, amit virág koronáz, a levelek kicsik-nagyok, csipkés szélűek, vagy kerekek és kacsok, csigavonalak lazítják fel az ábrát, — vagy töltik ki a felületeket. Előfordulnak geometrikus elemek, amik keleti textíliák, szőnyegek mintáira utalnak. A figurális díszítésekben lovagok, heraldikai rajzok,