Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Kerner Gábor: Az agrárkultúra föld alatti emlékei Heves megyében

dik el. Mindkét egység végén tároló jellegű mélyedés található, valószínű silótakarmány tárolását szolgálta. Egy egység 170 m

2 alapterületű. A két egységet összekötő rész felett 15 m magas, 1,5 m átmérőjű szellőző kürtőt vájtak. A két egység melletti 80 m

2-es tér valószínűleg takarmánytároló lehetett. Ez szintén összeköttetésben volt a két „termelő egységgel", jelenleg az összeköttetés be van falazva. A szerkezeti kialakítás, az istállóegységekben két oszlopsoron nyugvó boltozatosán kivájt tufa kő. A faragás módja megegyezik a szomolyai juhhodály építési technikájával. Szerkezetileg jó állapotú, csak az egyik egység bejárata után 1 méterre kellett két téglapillérrel és acélgerendával a boltozatot megerősíteni. Ajtó- és ablakszerkezetek nincsenek. Az istálló 4 db ablaka befalazott. Az istálló nagyméretű előtérre nyílik, kétoldalt szimmetrikusan lefutó hegyoldallal. Az istálló jobb oldalán kisméretű, egyosztatú, szabadtűzhelyes bojtárszállás található, baloldalt pedig a pásztor lakását vágták kőbe. A pásztorlakásnál álljunk meg egy szóra, mert egy olyan komplett gazdasági egységgel állunk szemben, ami több figyelmet érdemel. A lakás alaprajzi elrendezését tekintve szoba, konyha, szoba, pincehelyiségekre tagolódik. A helyiségek rendjét tekintve tökéletesen megegyezik egy úgynevezett alföldi típusú háromosztatú parasztházzal. A konyhája szabadkéményes épített tűzpadkával, a két szobában pedig kemencék állottak. A hátsó szobából nyílott a kamra és a pince. Az épületegyüttes tehát állandó ott tartózkodást biztosított nem egy személy, hanem egy egész család és bojtár számára. Kialakítása — uradalmi jellegénél fogva — feltétlenül példát mutatott a környező barlanglakások korszerűsítésénél. Az együttes kitűnő gazdasági szervezettsége mellett olyan esztétikai értékeket tartalmaz, melyek egy szintre emelik más európai és távoli népek sziklába vájt évszázados építményeivel. A képek alapján istálló helyett nem inkább valamilyen kaukázusi sziklatemplomra tippelnek? Vagy nem tűnnek elénk hirtelen a román kor altemplomai? Pogány áldozati hely? Nem. Csak a takarmánytároló bejáratát látjuk. A pásztorlakás és a pince nyílásai. Az istálló bejárata. A konyha rakott szabadkéményes tűztere. Hanemtudnánk, hogy miről van szó, kivétel nélkül mindenki egy normál XIX. századi parasztházra tippelne. A szobai kemence helye és a kemence szája. Nem tartozik szorosan az agrárkultúrához, de ugyanitt az istálló közelében találhatjuk az uradalom pálmaházát, melyet szintén tufába vájtak. A kép alapján sorsa sajnos reménytelennek tűnik. Uradalmi borospince Noszvajon A szarvasmarha-istállótól kb. 200 m-re hasonlóan hegybe vájva hatalmas méretű borospince található. A pince mellett több gazdasági egység helyezkedik el és itt is található egy barlanglakás, mely talán a vincellér lakóhelye volt. A pince egy középágra felfűzött egy-egy U alakban körbemenő ágra és a bal oldalon egy, a jobb oldalon két zsákszerű ágra oszlik. A zsákszerű ágak végén egy-egy nagyméretű beépített tároló hordó helyezkedik el. A többi águk jelenleg üresek, csak a hordók elhelyezésére szolgáló talpgerendát helyettesítő tufából kivájt hordók elhelyezésére szolgáló talpak vannak kétoldalt. A pince boltozatosán kiképzett, oszlopgyámolítás nélkül; a boltozatokon repedés nem látható, omlás nem tapasztalható, különösebb nedvesedés nincsen, az egész föld alatti labirintus kitűnően temperált. Az együttest úgy képezték ki, hogy a borospince közvetlenül körbejárhatóan megközelíthető volt ökrösszekérrel, szállítás-rakodás céljából. Ezeket a körbejárható kapcsolatokat a későbbiekben terméskővel elfalazták. A borospincénél - hasonlóan, mint az istállónál — a kitűnő szervezettségére hívnám fel a figyelmet. Hatalmas tereinél, funkcionális helyiségkapcsolatainál fogva kitűnően alkalmas volt nagyüzemi gazdálkodásra. A környezetbe való belesimulása, esetleges kialakítása itt is fantasztikus esztétikai élményt nyújt. A pince, a cefre tároló és a vincellérlakás bejáratait látjuk a képen. Az ülőfülkék képe ismét megmozgatja a fantáziát és szinte a középkort idézi, pedig csak valamikor a múlt században faragták a munkások pihenőlyéül. A nagyobb léptékű uradalmi föld alatti építmények után végezetül ejtsünk néhány szót az agrárkultúránk talán legszegényebb területéről, a barlanglakásokról. Ha északi irányba közelítjük meg Noszvajt, akkor már messziről feltűnnek a tufába vájt fehér barlanglakások. A barlanglakások pontos építési korát nagyon nehéz meghatározni. Jelen példák valószínű a XIX. század folyamán készülhettek, de egy olyan hagyományos építéstechnikával állunk szemben, mely még az 50-es években is eredményezett új barlanglakásokat. A technikai megoldásokat figyelve pedig feltételezhető, hogy egy középkorba visszanyúló, folyamatosan megújuló tevékenységről van szó. A barlanglakásoknál is megfigyelhetjük ugyanazt a fejlődést, amit a felmenő falazatú házaknál tapasztalhatunk. A periodizáció nagyjából a következő.