Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Balassa Iván: A keszthelyi Georgikon Majormúzeum

A főszárny alatt pince húzódik végig, mely a tangazdaságban megtermelt bor feldolgozására és raktározására egyaránt alkalmasnak bizonyult. A helyreállítás során ennek bevezető részében alakította ki a tervező (Mendele Ferenc) a mosdóhelyiségeket és e fölött egy olyan szobát, ahol a teremőrök elhelyezkednek és egy-egy vendéget a szükségnek megfelelően fogadni is lehet. A pincében ma a Balaton-felvidék (a Balatontól északra elterülő terület) szőlőművelésének és borászatának történetét mutatjuk be a XVIII. század végétől kezdve egészen addig, amíg a filoxera a szőlőket a múlt század utolsó évtizedeiben ki nem pusztította. A legnépszerűbb kiállításunk ez, de nagy küzdelmet kell folytatnunk érte, mert a Balaton környékén tapasztalható falnedvesedést nem sikerült megszüntetni. így szinte minden évben fel kell újítani ezt akiállítást. A helyreállítás során itt is, máshol is arra törekedtünk, hogy a muzeális jellegű kiállítások sem kívül, sem belül ne takarják el az épület eredeti rendeltetését, hanem ahhoz idomuljanak. így történt ez a magtárépületben is, ahol az egész épületen áthúzódó három gabonasilót nemcsak megtartottuk, hanem azokat be is mutatjuk. Ezeket úgy készítették el, hogy téglafalukat faszénnel kevert habarcsba rakták, ami a szárazságot biztosította. Ezek a nagyméretű silók egészen 1968-ig — amikor a magtárat átvettük — üzemben voltak és kiválóan működtek. A szűk csigalépcsőkön azonban a gabona felhordása nehézkes volt, ezért különböző csigaszerkezetek segítségével húzták fel a zsákokat. Ezeknek a nyílásait is mindenütt meghagytuk és megfelelő egykorú tervrajzok segítségével igyekeztünk világossá tenni a magtár ilyen irányú működését. Ennél az elvi kérdésnél érdemes egy pillanatra megállni. Felfogásom szerint ugyanis a mezőgazdasági jellegű műemlékek múzeumi jellegű felhasználása során kétféle célkitűzést kell megvalósítani: 1. az épület eredeti funkciójának bemutatása, 2. az adott múzeumi kiállítás. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy egymással összhangban legyenek és a látogató érezze, hogy most ilyen vagy olyan eredeti funkciójú épületben néz meg egy kiállítást. Az ideális az, ha a kiállítás kapcsolódik az épület eredeti funkciójához. így például, amikor a magtár padlásszintjén egy — a gabonaraktározás, tisztítás kérdéseit bemutató — kiállítást helyeztünk el. Itt kaptak helyet a zsákok, a különböző mérőeszközök egészen a tizedes mérlegekig; továbbá a gabonatisztító szerszámok és szerkezetek a lapáttól kezdve a rostán át a kézzel hajtott gépekig, melyekkel minden valószínűség szerint éppen ebben a térben dolgoztak. A magtár két szintjén a Georgikon és utódainak történetét állítottuk ki, a lehetőség szerint azokkal a makettekkel, modellekkel együtt, melyeket sikerült kutatásaink során összeszedni, s amelyek egykor az oktatás céljait szolgálták. Végül a magtár oldalszárnyában, abban a részben, ahol korábban is nagyméretű gépek állottak, elhelyeztünk egy gőzekegarnitúrát, mely még az 1960-as évek elején az egyik állami gazdaságunkban szántott. Ez nagyon jól illik bele abba a környezetbe, melyben helyet biztosítottunk neki, bár a gépek elterjedése inkább a múlt század második felére végére voltjellemző. Ugyanezen az uG^aron helyezkedik el egy nagyméretű kettős léces kukoricagóré, mely forma mindig a nagy gazdaságokra volt jellemző. Ugyanis három részből áll, a közepén egy folyosó halad végig, két oldalán pedig egy-egy rakodó tér helyezkedik el. Erről a formáról tudjuk, hogy a XVIII. század végén alakult ki és a feljegyzések azt is bizonyítják, hogy ezt a példányt a XIX. század első éveiben készítették el olyan ács-technikával, melyhez vas-szegek nem voltak szükségesek. Ezt a górét ugyancsak az 1960-as évek végéig rendszeresen használták. Jelenleg teljesen üresen áll, mert eddig nem tudtuk eldönteni, hogy évről-évre csöves kukoricát tároljunk-e benne vagy pedig a belső folyosó falán elhelyezett táblákon mutassuk be a kukoricaraktározás és szemnyerés legfontosabb eljárásait a múlt század elejétől kezdve egészen annak végéig. Mindezekhez az udvaron még egy nagyméretű szekérszín tartozik, melyet az utóbbi félévszázadban istállóvá alakítottak át és így is használták egészen a legutóbbi időkig. A falukutatás, majd a helyreállítás azonban kétségtelenül megmutatta, hogy ez eredetileg olyan szekérszín volt, melynek végében műhelyek helyezkedtek el (kovács-,kerékgyártó), hogy az elromlott szerszámokat, gépeket azonnal és ott helyben ki lehetett javítani. A helyreállítás után ebben szekereket helyeztünk el, továbbá a gabonaművelés legfontosabb szerszámait (eke, borona, vetőgép stb.), a betakarítás gépeit (aratógép) és a szemnyerés eszközeit, kisebb-nagyobb gépeit. Ezen a területen egy kissé tovább mentünk és egyegy gép esetében a XX. századba is átjöttünk, a későbbiekben azonban igyekszünk majd a múlt század végéig terjedő határt megtartani. A két műhelyt egy-egy öreg mester segítségével nagyon gondosan rendeztük be, akiknek emlékezete egykori tanítómestereiknek emlékein át a múlt század második feléig is eljutott. E műhelyeket úgy rendezték be, hogy a legfontosabb munkákat el lehessen végezni; a kiállított és a raktárban levő szekereket egy öreg mester e szerszámok segítségével hozott rendbe. A kovácsműhely pedig arra is alkalmas, hogy mint egykor, a lovakat is meg lehessen ott patkolni. A következő udvar építményeinek helyreállítása most van folyamatban. Itt elsősorban olyan építményeket találhatunk, melyek raktárul, részben istállóul szolgáltak. Ezekben a meglehetősen jellegtelen részekben helyeztük el a Georgikon Majormúzeum kiszolgáló helyiségeit. így - többek között - a begyűjtött tárgyak átmenő raktárát,