Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Dr. Balassa Iván: A keszthelyi Georgikon Majormúzeum

AGeorgikorinak megalapításától kezdve megfelelő tangazdaság állott rendelkezésére. Ennek terjedelme:kezdetben 110 ha szántóföld, 11 ha a kereskedelmi és ipari növény vetésterülete, 12 ha konyhakert, faiskola, gyümölcsös és e növekvő területhez szőlőt, erdőt is csatoltak, és így az alapítás után két évtizeddel már megközelítette az 500 ha terjedelmet. Mindez mint önálló tiszttartóság működött és elsőrendűen a hallgatók, tanulók kiképzését szolgálta. Ez a tangazdaság, mint önálló egység működött és ennek megfelelően gazdasági épületekre is szüksége volt, melyek a XVIII-XIX. század fordulójától kezdve fokozatosan épültek fel. Ez az ún. Georgikon Major, melynek épületei szinte teljes egészében megmaradtak és az 1960-as évektől kezdve egy termelőszövetkezet tulajdonába kerültek. Azt hiszem, nem kell külön bizonyítgatnom, hogy ennek az épületcsoportnak sokkal nagyobb a történeti, iskolatörténeti jelentősége, mint más nagybirtok majorépületének, hiszen az a kor leghaladóbb módszereit igyekezett megvalósítani és itt képezték a XIX. század első felének mezőgazdasági szakembereit. így aztán, amikor közeledett a Georgikon, ma Agrártudományi Egyetem 175 éves jubileuma, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az Egyetem 1968-ban elhatározta, hogy a mai termeléshez már korszerűtlen épületekben létrehozza a Georgikon Majormúzeumot, melynek megnyitása a jubileumi ünnepségek kiemelkedő eseménye volt 1972-ben. így elmondva természetesen minden nagyon egyszerűnek látszik, de nehézségek éppen elég szép számmal akadtak, így először is az épületegyüttest kellett a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak megszereznie. Ez a termelőszövetkezet kártalanításával történhetett meg, viszonylag egyszerű módon, mert az éppen egy más mezőgazdasági egységgel kívánt fuzionálni. Ezenkívül az egykori cselédlakásokban még laktak, így azok lakói számára is gondoskodni kellett megfelelő — természetesen magasabb nívójú — lakásokról. A Georgikon központi épülete, melyben egykor az elméleti oktatás is folyt, Keszthely város tulajdonában állván, nem került a Mezőgazdasági Múzeum birtokába. Ennek átvétele most van folyamatban, de sok nehézséggel jár, mert 1945 után 30 család költözött bele és most számukra is megfelelő lakásokat kell biztosítani. Örömmel mondhatom el azonban, hogy ez a két kérdés is a megoldás irányába mozdul és így az egész épületegyüttes, mint múzeum szolgálhatja egy múlt század eleji major, továbbá a magyar agrároktatás történetének bemutatását. Mindehhez egy magas kőfallal körülvett, csaknem 2 hektáros kert is járul, mellyel ugyancsak múzeumi bemutatási elképzeléseink vannak. Az egész major helyreállítása során a Magyar Mezőgazdasági Múzeum legszorosabban együttműködött és együttműködik az Országos Műemléki Felügyelőséggel, mely munkánkat a helyreállítási terv elkészítésével és a végrehajtás rendszeres ellenőrzésével segíti. E hivatalos, de egyben baráti együttműködés nélkül nem érhettük volna el az eddigi eredményeket. A külső körülmények megszabták a helyreállítás sorrendjét és ütemét. E külső körülmények között elsőként kell megemlíteni, hogy a helyreállításhoz megfelelő tudományos kutatásra volt szükség, majd a kész épületek, épületrészek kiállítással történő berendezése ugyancsak nagy gyűjtő-, feldolgozó munkát igényelt, nem is beszélve annak megvalósításáról. Az utóbbi évek gazdasági nehézsége az épületek helyreállító munkáját is késleltette és késlelteti. így a teljes együttes helyreállításához, az első kiállítás megnyitásától kezdve mintegy két évtizedre van szükség, ami esetleg egy-két évvel még növekedhet is. Azt is meg kell azonban mondanom, hogy ha a pénzügyi nehézségek egyik napról a másikra teljesen megszűnnének, akkor se igen lehetne a végrehajtást rövidebb idő alatt elvégezni. Ez nemcsak a tervezés és a kivitelezés munkája miatt van így, hanem a tudományos előkészítés számára is megfelelő időt kell biztosítanunk, ha nem akarjuk, hogy az utódok munkánkban túlságosan is sok hibát találjanak. A gyors és látványos eredmények a mi területünkön rendszerint nem időtállóak, nekünk pedig éppen arra kell törekednünk, hogy alapos munkát végezzünk. Műemléki szempontból az épületegyüttes egyik legszebb objektuma az ún. Tanépület, melyben elsősorban a magyar agrároktatást szeretnénk kiállítás formájában bemutatni. Itt számos enteriőrre is gondolunk, melynek anyagát már egy évtizede gyűjtjük, de szerencsére rendelkezünk annak a könyvtárnak a jegyzékében is, melyet a tanárok és a hallgatók egyaránt használtak. Ezek nagy részét is összegyűjtöttük és néhány alkalommal a szétszóródott könyvtár egy-egy igen értékes eredeti darabját is sikerült megszereznünk. Általában itt is és más épületek esetében is arra törekedtünk, hogy a helyreállítás során a XIX. század első felének állapotát örökítsük meg. Ebben a levéltári kutatásokon túl az egykori leírások is segítenek bennünket. így pl. 1815-ben ezt a Tanintézetet így írta le Richard Bright angol utazó: ,,Az épületben tantermek, szertárak, mindenféle gyűjtemények és az ösztöndíjasok szobái sorakoznak. A földszinten a béresek laknak családjaikkal. Ez nagy haladás a magyar gazdaságokban általánosan uralkodó ama szokáshoz képest, hogy a cselédeket mind egy nagy szobába telepítik, hogy az egyik család az egyik sarokban tanyázik, másik a másikban és így tovább, minden elkülönülési alkalom nélkül." Ez a múlt század első tizedében épült és elkészült épület teljes helyreállítása és a kiállítások megszervezése még a jövő feladata, annak ellenére, hogy az előkészületek már régebben megindultak. A körülmények úgy írták elő, hogy a helyreállítást, majd a kiállítást azzal az udvarral kezdjük el, melyben a raktározó épületek (magtár, kukoricagóré, szekérszín stb.) helyezkednek el. Ez nyújtotta ugyanis a legjobb lehetőséget a kiállítások elkészítésére és nagyobb létszámú látogatók fogadására. A magtár négyszintes épületének tervei már a XVIII. század utolsó negyedében, az akkori legmodernebb minták alapján készültek el, de kivitelezésére csak a múlt század első negyedében került sor.