Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Mendele Ferenc: A műemlékvédelem új területei

- meg kell teremteni a tervezés előfeltételeit. Tisztázni kell a kertépítészeti alkotás építéstörténetét (levéltári kutatás, ásatás, botanikai, geodéziai, hidrológiai felmérések stb.), esetleg egy dendrológiai csoport létrehozá1 sával; - fontos, hogy a városrendezési tervek készítésénél vegyék figyelembe a kertépítészeti emlékeket károsító tényezőket (zaj-, víz-, levegő-, talajszennyeződés); - néhány esetben a rekonstrukció érdekében célhitel jellegű támogatást szükséges biztosítani (Fertőd, Alcsút stb.); - nincs megoldva az építés kertészeti, biológiai vonatkozású feladata. A kertépítészeti kivitelezési szervezeteket alkalmassá kell tenni ezek ellátására. Az eddigi tapasztalatok szerint a pécsi, a szombathelyi, a miskolci és a budapesti kertészeti vállalatok készültek csak fel erre a munkára és ez kevésnek tűnik. Az ilyen feladatok elvégzésére kijelölhető Erdőgazdaságok hasonló szakmai fejlesztése és vízügyi kérdésekben az OVH bevonása döntő fontosságú; - egyes területek viszonylagos rendjük miatt már ma is jelentős idegenforgalmat vonzanak. (Pl. Fertőd, Kámon, Martonvásár, Nagycenk, Vácrátót.) Évenként többszázezer látogató tekinti meg ezeket a kerteket, holott egy-két esettől eltekintve a kulturált fogadás feltételei még nem biztosítottak. Az agráitörténeti emlékek védelméről az 1977-ben kiadott 42/1977. (XII. 8.) MÉM-ÉVM—KM számú együttes rendelet intézkedik. Végrehajtására a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és az OMF kapott megbízást. A két intézmény a bejelentések alapján és a helyszíni felülvizsgálatok során választja ki a védelemre érdemes épületeket, építményeket. (A rendelet gépekre, eszközökre stb. is vonatkozik, de ezekkel csak a múzeum foglalkozik.) A legtöbb, legértékesebb bejelentés az erdészet és a faipar, a malomipar, valamint az állami gazdaságok területéről érkezett. (Hiányosnak - és a leromlott állapotot leginkább dokumentálónak — a termelőszövetkezetek és a tanácsok által felküldött anyag tűnik.) Az erdészettel és a faiparral foglalkozó anyag felülvizsgálata, értékelése megtörtént, s ennek alapján 38 objektumot nyilvánítottunk védetté. (Összesen 312 - főleg tárgyakra, munkaeszközökre vonatkozó — bejelentés érkezett.) A feladat nagyságára utal, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, tanintézetek stb. kezelésében levő kastélyok száma meghaladja a háromszázat (ezek nagyrésze már korábban is védett volt) és hogy a hozzájuk szorosan kapcsolódó gazdasági épületek, régi majorságok állapota különösen aggasztó. örömünkre szolgál, hogy a már kijelölt három AGRÁRTÖRTÉNETI EMLÉKHELY-en (Debrecen-Pallagpuszta, Hatvan-Nagygombos,, Kétegyháza) kívül a MTA Agrártörténeti Bizottsága további kilencet javasol ilyen védelemre és ezek között háromnál (Keszthely, Georgikon, Mezőhegyes, Zamárdi-Szántódpuszta) az OMF közvetlen segítséget is nyújthatott. Az ágazati szakgyűjtemények gyarapodó száma és mind rangosabb anyaga, a közvélemény tájékoztatását szolgáló kiállítások, kiadványok és filmek, az agrártörténeti jelentőségű területek (Mezőhegyes, Nagybörzsöny, Ócsa) tudományos és műszaki felmérése jó példával szolgálhat valamennyiünk számára. 1949-ben a muzeáüs értékek védelméről szóló rendelet foglalkozott hazánkban először az ipartörténeti értékekkel, majd 1954-ben az ipartörténeti és a műszaki emlékek bejelentési, valamint megóvási kötelezettségét is előírták. Utóbbi alapján indult meg az emlékek tervszerű gyűjtése, a szakmúzeumok szervezése és egy országos (központi) műszaki múzeum létrehozásának előkészítése. Elsőként a KGM, majd — bár vontatottan — más szaktárcák is vállalták, vállalják területeiken a gyűjtést, az értékek védelmét. Az eredményes gyűjtőmunka ösztönzőleg hatott a szakági múzeumok alapítására, melyeknek egész hálózata alakult ki napjainkig. (A párhuzamosan szerveződött központi múzeum 1973-ban kapta meg az Országos Műszaki Múzeum elnevezést, egyben azt a feladatot is, hogy felügyelje és koordinálja az ipartörténeti múzeumok, gyűjtemények tevékenységét.) Az ipar területén is felgyorsult technikai és termelési szerkezetváltás, valamint az agrártörténeti emlékek védelmével kapcsolatos eredmények adhatták okát, hogy 1979-ben a tárcaközi Koordinációs Értekezlet határozatot hozott az ipartörténeti értékek felkutatására, bejelentésére és védelmére. Ebből következően, s a korábban is sikeres értékóvó munka eredményeként - a bányászat (Rudabánya, Sopron, 1980-ban Salgótarján, 1981-ben Oroszlány); a nehézipar (vegyészeti és alumíniumipari múzeum), s általában az Ipari Minisztérium felügyelete alá került területeken az emlékek védelme rendezettnek tűnik (23 közgyűjteményt kezelnek és az általuk megismertetett anyag talán a legrangosabb); - a könnyűipar számos történeti értékeit változatlanul megnyugtatóan védik, gyűjteményeiket rendszeresen gyarapítják (Budapesten a Textilipari, Pápán a Kluge-féle Kékfestő Múzeum stb.). Hosszantartó vita után Gyomán a Kozma által tervezett Kner-ház megmentésére is sor kerülhetett, s ma szép kiállítás fogadja itt is a látogatót; - A KM is folyamatosan biztosítja (Budapesttől Balatonszemesig) a nem kevés helyen gyűjteménynek otthont adó műemléki épületek karbantartását, felújítását. A Nyugati pályaudvar megmentése, után általuk indított CZH) akciókat ismerünk (Paks), közös erőfeszítésekről számolhatunk be (budai villamosmegálló és végállomás; a