Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Mendele Ferenc: A műemlékvédelem új területei

Fővárosban, a Deák-téren a Földalatti Vasúti Múzeum stb.). Remélhetően a vitás kérdéseket is hamarosan rendezzük (pl. Balatonföldvár kikötőjében az első vasbeton gyaloghíd — tervezte Zielinszky Szilárd — sorsát); — az építőanyagipari és építőipari emlékek védelmét a 13/1980-as miniszteri utasítás rendelte el. Jó lenne sok jó példát ezzel kapcsolatosan bemutatni, de sajnos ezt nem tehetem. A bejelentések mindmáig rendkívül hiányosak és az átfogó kutatás-értékelés nyomait is csak esetenként figyelhetjük meg. Kivétel ez alól a Keletmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat (Nyíregyháza), ahol a gyűjtőmunka már 1980. előtt megkezdődött. Fogadó feladatát a másik kijelölt, a Veszprémi Állami Építőipari Vállalat is teljesíti. Mindkét helyen is tanúsíthatják: a bejelentések alapvetően eszközökre, különféle dokumentumokra vonatkoznak, s csak elvétve terjednek ki épületekre, építményekre. (Kétségtelen, a többi iparágnál is ritkán találkozunk — sajnálatunkra — épületekre vonatkozó bejelentésekkel.) Gondolom, valamennyi iparág területére érvényes az a kérésünk, hogy a munkásság korábbi életmódjáról tanúskodó épületekkel többet foglalkozzanak. Örülünk annak, hogy Budapesten a Sujtás utcai (III. kerület), 1912-ben épült Gázgyári lakótelep védett, hogy Dorog—Miskolc-Pécs—Salgótarján-Tatabánya munkás- és bányászkolóniáinak egy részét megmenteni tervezik, de konkrét eredményekről mindmáig ezekben a városokban sem számolhatunk be. Az OMF előterjesztése alapján az ËVM miniszteri értekezlete 1980. február 12-én tárgyalta és fogadta el a Magyar Műemlékvédelem távlati tervét, határozta meg — egyebek mellett — a legújabbkori építészeti emlékek védelmével kapcsolatos teendőket. Ennek alapján mostani alapvető feladatunk (az Építőművészek Szövetségének kiemelt részvételével) — a kutatás tartalmi követelményeinek, lebonyolításának, továbbá — a feldolgozásnak (ezen belül a kiválasztásnak és a minősítésnek) a meghatározása. Hasonlóan a korábbi témákhoz, ez a feladat is nagyra értékelhető előzmények tapasztalataira támaszkodhat. Legismertebb ezek közül a fővárosi példa, ahol a rendszeres kutatás jó egy évtizede elkezdődött, s eredményeként számos épület — sőt együttes - szerepel a legújabb műemléki jegyzékben. (A II. kerületi Napraforgó utca; VI. ker. Népköztársaság útja, XIX. ker. Wekerle-telep - Kós Károly munkája - stb.) A többi város, település vezetőinek figyelmébe ajánlva ezen túlmenően számos újkori építészeti értéket tanácsi rendelettel védenek meg Budapesten. Máshol egy-két értő építész lelkes munkája tárta fel a XX. század első felének rangos épületeit (Győr, Kecskemét, Pécs, Sopron, Szeged), segíti elő ezzel munkánkat. A kutatás és feldolgozás metodikáját, módszerét alapozhatják meg a részben publikált tematikus vizsgálatok (korai vas- és vasbeton szerkezetek, vasúti épületek és építmények stb.), valamint az építészekről, építészeti irányzatokról szóló monográfiák (Györgyi, Kozma, Kós, Lajta, Medgyaszay, ületve CIAM, CIRCAP). A legújabbkori műemlékek időbeli terjedelmét 1896 (millennium) és 1949 (ún. „fordulat éve") közötti időszakban javasoljuk most meghatározni. Ez az időszak felöleli a historizáló építészet kései periódusát, a premodern építészet — a külföldi szecessziós irányzatok magyarországi megjelenése, a nemzeti jellegű modern magyar építészetre irányuló törekvések és kísérletek, az új architektonikus (szerkezeti, formai és funkcionális) törekvések — különböző irányait a két világháború közötti építészet előremutató és jellegzetes - CIRPAC csoport és ehhez közelállók alkotásait, a historizáló, a magyaros jellegű törekvések és „új népiesek" védelmére érdemes műveit, valamint a modem építészet felszabadulást követő alkotásait. A kutatást az alábbi főbb szempontok figyelembevételével kívánatos elvégezni: — a kiválasztott épületek tükrözzék a XIX. századvégi, XX. századi építészetünk sokszínűségét; — az 1896—1949 közötti évek előremutató építészeti törekvéseit. (Kiemelt figyelmet kell szentelni a korszerű architektonikus törekvéseknek: a vas-vasbeton építészetnek, az új formai és funkcionális elgondolásokat tükröző alkotásoknak); — a késő eklektikus, premodern és a két világháború közötti építészet egyéb rangos alkotásai is kellő számban kerüljenek feltárásra; — a „hagyományos" épülettípusokon kívül az ipari, az agrártörténeti, a közlekedési, a vízügyi területek stb. emlékeinek védelméről is gondoskodni kell; — az egyedi épületeken kívül biztosítani kell épületegyüttesek, lakóépületek felkutatását; — az épületek, építészeti együttesek képző- és iparművészeti tartozékainak, utcák, terek, kertészeti, közvilágítási stb. műtárgyainak, „bútorainak" felkutatását is meg kell szervezni; — a ma is élő építészek kiemelkedő alkotásait (amit jogszabályaink szerint jelenleg nem védhetünk) vagy a „szerzői jog" kiterjesztésével, vagy „előzetes védelemmel" a jövő számára meg kell menteni. A MAB kaposvári tanácskozásán dr. Entz Géza hívta fel újólag figyelmünket a temetők védelmére. Sok minden történt azóta, de máig sem elég. Helyreállítottuk Balatonudvariban — vitatható eredménnyel -, Szatmárcsekén szép sikerrel a történeti - esztétikai értékkel, sírjelekkel gazdagított — temetőket. Budapesten a Kerepesi-temető is védett; Gelejen társadalmi munkában az OMF fiataljai mérték fel a régi értékeket, és tettek javaslatot megőrzésükre; Keszthelyen