Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Bugár-Mészáros Károly: Agrártörténeti emlékhelyek, történeti majorok és a mezőhegyesi mezőgazdasági építészeti együttes

A 42/1977. (XII. 8.) MÉM-ÉVM-KM számú együttes rendelet nyomán, a korábban ismert és építészetileg rangos mezőgazdasági épületeken kívül, a bejelentési kötelezettség nyomán, valamint a közlekedési útvonalaktól távol eső „elrejtett" majorokban felkutatott épületekkel, páratlan értékű, eddig műemlékvédelem számára ismeretlen emlékanyag került elő. Az épületfajták széles skálájából ragadjunk ki néhány magtárat és istállót, majort, amelyek valamely törvényszerűséget mutatnak. A terménytárolás, takarmánytárolás és állattartás a XVIII. században elszakad a rezidenciától, majorokban, mint gazdasági egységben külön kapnak helyet. A korábbi időkben a gabonát, takarmányt a kastélyok tetőterében (pl. Sopronkeresztúr) vagy faluközösségek esetében az erődtemplom falain belül (Székelyderzs) váruradalmak esetében a vár épületegyüttesében tartották. Az állatokat - elsősorban a lovakat — a vár istállójában vagy szilaj tartással színekben helyezték el. A szarvasmarhák létszáma kicsiny volt, tejhozama kevés (magyar-szürke fajta), ridegtartásukhoz csak beálló színek voltak szükségesek, amelyek zömében fából készültek. A XVIII. századi rezidencia nem tűri meg a gazdálkodással, szállítással összefüggő rendetlenséget, az állattartás szagát, így különálló épületeket emel, magtárakat, istállókat épít. A tehetősség szimbóluma a gazdaság, ezért a mezőgazdasági épületeket reprezentatívan alakítják ki. Díszes magtárépület Hontszentantalon (Antal, Szlovákia) a Koburg kastély mellett. A gazdálkodás legreprezentatívabb építészeti együttese a XVIII. századi Magyarországon a Hatvan-nagygombosi, volt Grassalkovich major. Ménes, gulya és gabona kap helyet tábori rendbe szervezett háromudvaros együttesben. A középső udvar kapuzatán kalásztartó emberfigurák, az udvar közepén nagy tűzvédelmi távolságtartással áll a díszes négy haránt oromzatos magtár. A baloldali udvarban áll az „U" alakú istálló két díszes oromzattal, a kapun két címertartó ló áll. A jobboldali udvar volt a teheneké háromhajós, két oszlopsoros boltozott „U" alakú istállóval és a kapuoszlopokon egy-egy tehén állt, amelyeket nemrég levertek onnan. Ebben az időben (1762) Magyarországon megjelenik a szimentháli barna-fehér foltos tehén, amely jó tejelő, de érzékeny és drága, nagy érték, tehát jó hőtartású boltozott istállót igényel. Ugyanakkor a lovaké egyszerű abraktartó fafödémmel volt fedve. A major kialakításánál az udvarok szolgáltak a karámok részére az istállók mögött; a trágyahordás útja elkülönített volt, teljesen racionális telepítés. A major négy sarkán egy-egy diagonális őrház vigyázta a nagy értéket. A XVIII. és a XIX. század folyamán a tehénistálló épületek szerkezetileg háromféle változatát figyelhettük meg. A nagygombosihoz hasonló, boltozott, oszlop helyett pillérsoros háromhajós istállót építettek Tatán az Eszterházy majorban. Itt jelenik meg először az istálló közepén a tejkostoló tér, vörös tömött mészkő kandallóval lakályossá téve az istállót. Gyönk Szabatonpusztán kéthajós boltozott pillérsoros istálló épült a XVIII. század végén. Az épület jó hőmegtartó képességére jellemző, hogy most sertésfiasztató van benne és télen is jó meleget tart, nincs szinte elhullás a malacoknál. A második változat „schweizerei "-nek nevezett istállós magtár, illetve takarmány tár, amelyekben a földszinten oszlopos istálló (Kompolt Grassalkovich major), az emeleten magtár, illetve takarmánytárolásra fából alakítottak ki további szinteket. Ez a változat fordul elő Ölbőpusztán (Bábolnai MK), a pannonhalmi Bencések volt majorjában és Sóskúton (Törökbálinti ÁG), a székesfehérvári Káptalan volt majorjában. Mindkét épület a XIX. század közepén épülhetett. Átmenetet képez a harmadik változathoz - és egyben legizgalmasabb épület - a Tolna megyei Lengyelben a v. Ap-