Agrár és ipartörténeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1983 Eger, 1983)

Bugár-Mészáros Károly: Agrártörténeti emlékhelyek, történeti majorok és a mezőhegyesi mezőgazdasági építészeti együttes

ponyi majorban álló „schweizerei", amelynek földszintje tehénistálló, a boltozat csehsüveg, pillérrel nem osztott. Lényegében alacsony templomszerkezetet alkalmazott a tervező. Az istálló alápincézett, ez óvja a teheneket a felfázástól. Az épület két részre oszlik, fertőzés esetén az állomány lokalizálható. A középrészen kiemelkedő rizalitban volt a tehéngondozó állandó lakása. Az istállók felett terménytároló, illetve takarmánytároló emelet van. Az épület az 1830-as években épülhetett. A harmadik változat a Csehsüveg, illetve kupolasoros boltozatú osztatlanterű, alacsony templomra emlékeztető istállókból áll. Ezek közül megemlítendő a Csehsüveg-boltozatsoros Mohács-Sátorhely-i Albrecht főhercegi major 1843-ban épült istállója és a kiemelt szépségű alcsúti József nádor féle tehenészet istállója, amelyet a „tehenek kastélya" címen emlegetnek. Az alcsúti kastélytól kb. 2 km-re fekvő platánfasorral bevezetett út ütközik a klasszicista oszlopos portikuszhoz, amely mögött volt a szalongarnitúrákkal berendezett tejkóstoló szalon a középrizalitban, e mögött pedig keresztben állt a klasszicista körkupolasoros egyterű istálló. A Sárvár melletti ún. Újmajor reprezentatív útmenti homlokzatával kerítés- és kapuláncolatával emelkedik ki, ahol a tehenek részére szintén csehsüveg-boltozatsoros istállókat építettek. Az egyszerű istállók legkorszerűbb történeti példája a bólyi MK ormánypusztai korai vasbeton, önitatós, önetetős tehénistállója 1914-ből, amelyet Albrecht főherceg építtetett. A tehén értékes vagyon lévén, a történeti kastély-parkok tájbanyíló sugárútjai vagy tisztásai elé terelve, a tulajdonos gazdaságát volt hivatva demonstrálni. Tehát tájképi elemként is felhasználták azokat. A lótartás istállói közül az újabb kutatások a XIX. és XX. század fordulójának romantizáló, eklektizáló homlokzatú építményei figyelemreméltóak. Pl. a Montenuovo grófok. Boly békáspusztai majorjának istállója, Csénye Füztő-majorban Ferenc bajor herceg istállója. A sárvári uradalom két majorjában Vadkert és Káld-Szitamajor, a lóistállóhoz épült egy-egy szárazmalom-szerkezettel kialakított csikófuttató is. A ménesek mellett fedett lovardákat is építettek. Mezőhegyesen 1808-ban empire, Gyulán 1833 körül klasszicista, Kisbéren 1850-es években romantikus stílusban. ,,... mely intézet Európában, kétségkívül minden rokonneműeket nagyszerűségével felülhaladt" (Fényes Elek 1839) II. József császár idejében gondoskodni kívántak a hadsereg és a dél-alföldi térség lóellátásáról. 1784-ben Csekonics József százados tanulmányt adott be a császárhoz a lótenyésztés súlyos helyzetéről, megjelölve a felvirágoztatás útját. A császár szakemberekkel felülvizsgáltatta az anyagot, jóváhagyta és 1784. december 20-án aláírta a mezőhegyesi ménesintézet alapítólevelét. Az ár- és belvízmentes sík területen, ahol bő legelők vannak, megindult a lótenyésztés. 1785-ben megkezdték az építkezést a bécsi Katonai Építészeti Igazgatóság tervei szerint. Hacker József pesti építési vállalkozó kapott megbízást a kivitelezésre, Kohlhoffer és Le Fevre katonai mérnökök igazgatása mellett. A 18 100 ha birtok központjában laktanyák, tiszti lakok, istállók, lovarda, magtár, malmok, pékség települt. Három kerületközpontot építettek intézői lakkal, magtárakkal és a 100 földtáblán a tábla számával jelölt, mintegy 25-30 majort hoztak létre, ahol állattartásra rendezkedtek be, istállókat építettek. Az 1780-as évek második felében egy hevenyészett, rendszertelen telepítés indult meg, amely az 1856-os kéziratos térképen az „Alt Gebaud" felirattal jelzett déli részekre került. Ennek a korszaknak jellegzetes és egyedülálló épülettípusa a földbesüllyesztett hosszdongás épület, amelynek végén kifelé forduló kemence van. Ómezőhegyesen ebből kettő van, a 48-as majorban egy, tehát a széljárta puszta első menedékei ezek lehettek; nyilván sokkal több volt. A típusépület csikószállás céljára, de közétkeztetésre is alkalmas lehettett. Az építmény mediterrán komponáltságú, Le Fevre (délfrancia?) tervezői kezét véljük felfedezni benne. Az első korszak alkotása az ikerszárazmalom, amelynek eredeti terve az alapításkorabeli építészeti telep tervtárából előkerült. Ekkor épült az ún. Pekeráj, amelynek XIX. sz. végi felmérési rajzát ismerjük, ma is áll átalakítva. Épült továbbá két ún. „Ókaszárnya" és egy földszintes boltozott nagy fedélszékű téglával kerített udvarú, ún. Újkaszámya. Ebben a periódusban épülhetett az ún. Öreg csűr (cséplőház és magtár is), a legnagyobb ilyen az országban. Az 1790-es években a napóleoni háborúk konjunktúrájának következtében megindul a reprezentatív központ építése négy „T" alakban elhelyezkedő keretesen komponált udvarral. Ekkor épül a későcopf parancsnoki épület a középső udvarban és a déli és északi udvarban egy-egy emeletes kosáríves tornácú kaszárnyaépület. A gazdaság tervtárában találtunk egy gazdasági típustervet, amelynek részletei ráillenek a fentiekre. A lovakat eleinte ridegen tartották ménesekben és főleg a nap ellen fából árnyékvető állásokat építettek nekik.