Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Kovalovszki Julis: A feldebrői templom régészeti kutatása

pillér maradványa került elő. A templom tehát K-Ny-i tengelye mentén szimmetrikus, öthajós, ám lényegében mégis centrális épület volt, közepén kiemelkedő toronnyal. A templom K-i harmada alatt húzódó altemplom illetve ennek boltozata fölött elhelyezkedő, emelt szintű felső szentély bontja meg a templom K-i és Ny-i felének szimmetriáját. Sajnos semmiféle nyomot nem találtunk arra, hogy az altemplom fölötti szakaszon milyen módon támasztották alá a födémet. A templom centrumában helyezkedik el a sírkamra, mégpedig úgy, hogy a szögletes pillérek közül a keleti pillérpár alapozása a sírkamra megfelelően kiszélesedő falára épült. A sírkamra is egykorú tehát az egész templommal. A sírkamra különös hangsúlyt kapott nemcsak azzal, hogy a központi helyen épült, hanem azzal is, hogy a felső templomban is megjelent. Mégpedig olyan módon, hogy dongaboltozata fölött vízszintes síkban kialakított, kváderekkel szegélyezett teteje dobogószerűen kiemelkedett a hajó padlószintjáből. E dobogónak az altemplom falához csatlakozó középső részén egy oltár lépcsőzetének maradványai kerültek elő. Az oltár két oldalán egy-egy keskeny, félkörívvel záródó kis ablak nyílott az altemplom hajójába. A sírkamra Ny-i zárófalához pedig a hajóból széles lépcsősor vezetett le, s itt két kis kerek ablakon át lehetett betekinteni a sírkamrába. A megtalált lépcsősor későbbi ugyan az I. templom építésénél, ám a a korábban itt levő, elbontott hasonló előtér maradványai is előkerültek. A jelenlegi lépcső bizonyítja, hogy e különleges kegyhely még a viszonylag késői időben is ismert volt. A sírkamra jelentőségét emeli a benne talált azonos korú két oltár maradványa, amelyet a már említett falazott sír két végénél találtunk meg. Oltáralapozás volt az altemplom szentélyében is. (Középkori oltárlapok is megmaradtak a templomban, és különös szerencse folytán egy teljes oltárra is rábukkantunk, az egyik barokk pillérbe másodlagosan befalazva.) Minden jel arra vall, hogy a templom geometriai és szellemi központja a sírkamra, illetve az a különösen tisztelt személy volt, akit ide temettek el. Az egész templom láthatólag e sír tiszteletére épült. A sír tisztelete a templom átépítése után is megmaradt, egészen a XVIII. századig. A templomot - amint említettem - már az Árpád-korban átalakították. É-i és D-i zárófalát az apszisokkal együtt lebontották, a mellékhajók oszlopait pedig elfalazták. Az eredetileg öthajós teret tehát háromhajóssá szűkítették. Az altemplom - és a fölötte levő emelt szentély is — teljes szélességében megmaradt, tehát az eredetileg centrális templom hosszhajós, kereszt alakú épületté alakult. Az altemplom eredeti bejárati lépcsői a templom testén kívülre kerültek, ezért új bejáratot kellett kialakítani. Ezt a D-i oldalon, a hajóból kis íves záródású átjárón keresztül vezető lépcsősorral képezték ki, az É-i bejáratot egyszerűen befalazták; így maradhatott meg eredeti állapotában. A felső templom emelt szentélyére újonnan épített lépcsőkön lehetett feljutni az É-i illetve a D-i mellékhajóból. Természetesen megmaradt a hajó közepén kiemelkedő dobogó - a sírkamra teteje — , a hozzá vezető lépcsősorral. A Ny-i apszist kiegyenesítették, és belül széles bejárati lépcsőt építettek. A két Ny-i sarokban pedig egy-egy tornyot alakítottak ki. (A Dny-i helyiség kis felületen megmaradt padlóján széttört megégett harangdarabokat is találtunk.) A templomhajóban alig maradt szabad hely, különösen ha figyelembe vesszük; hogy az oldalhajók szintje egy-egy lépcsőfokkal el is volt különítve a főhajótól. Lényegében ez az állapot őrződött meg a XVIII. századi átalakításig. Közben azonban a XV. században felújították a templomot, ekkor épült a D-i gótikus kapu, és ekkor kapott a felső templom egységes, fehérre meszelt vakolatot, amelyen helyenként falfestmények is voltak. A XVII. század végén vagy a XVIII. század elején téglapadlózatot készítettek a hajóban (az emelt szintű szentély eredeti terazzó padlója végig megmaradt), amely azonos szintben fedte az egész padlót, eltüntetve a sírkamra kiemelkedő tetejét és a mellékhajók lépcsőjét is. A XVIII. század közepén alakult ki a mai barokk templom. Ekkor távolították el a főhajó még meglevő oszlopait és pilléreit, és ekkor bontották le a templom testéből kinyúló altemplom-szakaszokat, valamint a K-i apszis felső részét, kelet felé megnyújtva az új templomot. A Ny-i homlokfal elé torony épült, ezzei megszűnt az átalakított Ny-i apszis még meglévő maradványa is. Röviden beszélni kell a templomon kívüli terület feltárásáról is. A templom közvetlen környezetének alakulása ugyanis szorosan összefügg a templom építéstörténetével. Említettem már, hogy két írott adatot ismerünk a XIII. század elejéről, amely a debrői templomra vonatkozik. A korábbi Debrő monostorát, a későbbi debrői egyházat (ecclesia) említi. Debrő monostoráról ezen adaton kívül semmiféle magyarországi rendtörténet nem tud. A középkori említés azonban nem lehet elírás eredménye. A monostor léte vagy nemléte mindvégig foglalkoztatta Feldebrő kutatóit, azonban adatok híján nem lehetett e kérdésben előbbre jutni. A korábbi ásatások során nem találtak semmiféle szóba jöhető épületet. 1977-ben azonban előkerült egy olyan épület maradványa, amelyet véleményem szerint azonosítani lehet a korai monostorral. Az I. templom DK-i sarka közelében egy kőépület sarokrészlete került napvilágra, amelyet eredetileg kb. 1 m-rel a földbe süllyesztettek - tehát feltehetőleg két szintes volt - , s amelynek falát ugyanúgy és ugyanolyan kváderkövekből építették meg, mint az altemplomot. Az épületnek sajnos csak kis részlete maradt meg, ugyanis