Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Kovalovszki Julis: A feldebrői templom régészeti kutatása

Egyetlen középkori műemlékünk sem váltott még ki olyan hosszú ideje tartó és szerteágazó vitát, mint a feldebrői templom. Viták folytak koráról, kapcsolatairól, de magáról az épület alakjáról, építészeti rendszeréről is. Írott források nem segítették a megoldásban a szakembereket, ugyanis csak a Xll. század elején említik a templomot, akkor is csupán egy-egy szóval és kissé ellentmondásosan. A látható korai építészeti részletek a hazai románkori emlékeink sorában teljesen egyedülállóak, de a külföldi, hasonló korú építészeti emlékek között is csaknem ismeretlenek. Magából a középkori épületből eleinte alig lehetett valamit látni. A szerény megjelenésű falusi barokk templom rejtette magában az ép'tményt, amelynek jellegzetes részletét - az altemplom középső szakaszát - 120 évvel ezelőtt Henszlmann Imre fedezte fel. A magyar művészettörténet egyik nagy. úttörő tudósa felismerte az épületrészlet különleges jelentőségét, amelyet csak fokozott az, hogy a falakat festmények is díszítették. 1865 óta - amikor is Henszlmann először adott hírt a felfedezéséről — újra meg újra visszatért a művészettörténet-kutatás a templomhoz. Sok elmélet született vele kapcsolatban. Ezekkel most nem kívánok részletesen foglalkozni, röviden azonban mégis érzékeltetni szeretném, mennyire eltérő vélemények alakultak ki. Volt olyan kutató, aki a templom maradványait ókeresztény bazilikának; mások a magyar honfoglalás előtti szláv épületnek vélték (e véleményt éppen egy kitűnő cseh kutató cáfolta meg); volt, aki XI. századi korai magyar templomnak, de volt, aki XIII. századinak tartotta. Párhuzamait Örményországtól, illetve Bizánctól Nyugat-Európáig vélték felfedezni. Szerencsére nem csupán elméletek születtek, hanem a templom valóságos megismerése is előre haladt. 1897-ben volt az első tájékozódó ásatás, amelyet a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából Gerecze Péter végzett az altemplomban. Különeges eredményeket nem ért ugyan el, de már ő leszögezte, hogy csak ásatások útján juthat előbbre a kutatás. 1925-ben Lux Kálmán és Szőnyi Ottó, majd 1936-ban újra Lux Kálmán végzett nagyobb méretű ásatást az altemplomban és a templomon kívül. Az 1936. évi ásatást sok tekintetben ma is példamutató helyreállítás követte. Ezeken a kutatásokon derült ki, hogy az altemplom a barokk templom testéből mindkét oldalon egy-egy boltszakasszal túlnyúlik, és egy négyzet alaprajzú, É-i, K-i és D-i oldalán félkörös apszissal záródó épülethez tartozik. Megtalálták az altemplomba vezető lépcsőket is. Meglepetést tartogatott a barokk templom É-i és D-i fala is. A barokk-kori vakolat leverése után ugyanis kváderekből gondosan megépített, az É-i oldalon ívsoros párkánnyal díszített fal bukkant elő, amelyben elfalazott oszlopok, ajtó- és ablaknyílások is előtűntek. Ekkor derült ki, hogy az eredetileg négyszögletes templom átalakítása nem a XVIII. századi építkezés alkalmával, sőt - mint a D-i falban látható későgótikus kapu tanúsága szerint gondolni lehetett volna — nem is a XV. században, hanem — bizonyos díszítő részletek tanúsága alapján - a korábbi századokban, még a román korban megtörtént. Külön ki kell térnem az altemplom egyik részletére, ami mindvégig sok gondot okozott a kutatóknak. Az altemplom É-D-i irányú hajó-részéhez ugyanis nyugat felé egy hossznégyszög alaprajzú, dongaboltozattal fedett kis helyiség csatlakozott, amelyből a Ny-i zárófal közepétől keskeny lépcső vezetett fel a felső templom hajójába. A feltárások illetve az 1936. évi helyreállítás előtt csak ezen a lépcsőn lehetett megközelíteni az altemplomot. A kis dongaboltozatos helyiséget általában későbbi hozzátoldásnak vélték, de a legutóbbi években felmerült az a gondolat is, hogy ez a kis építmény az egész templom építését megelőzően keletkezett önálló épület:sírépítmény volt. E gondolatnak reális alapja is van: 1936-ban ugyanis e kis helyiség közepén, mélyen a padlószint alatt valóban találtak egy kváderkövekből megépített, hatalmas kőlappal lefedett sírt. Kibontása után a sírt körülfalazták és vasbeton fedéllel zárták le. Fölötte összefüggően megépítették az altemplom hajójával azonos szintű téglapadlót, amelyben csupán egy kis betonkockával lezárt nyílás árulkodott arról, hogy a padló alatt valami van. Sajnos a sír feltárásáról semmiféle feljegyzés nem maradt fenn. A sírra később még visszatérek!