Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Tóth Melinda: A feldebrői falképek

Akinek lehetősége volt látni Nyugat-Európa egy-egy jelentős románkori falfesztészeti alkotását, tudja, hogy kevés élménytadóbb látvány van, mint a falképekkel díszített építészeti térnek ez a vizuális egysége. A falfestészet korai emlékei Magyarországon sajnos többnyire olyan töredékesek, hogy igen ritkán, legfeljebb egy-egy kisebb templomrészre kortátozottan nyújtják ezt az élményt (így pl. a Jáki apátsági templom karzata alatti részen, a veszprémi ún. Gizella-kápolna északi részén, a vizsolyi plébániatemplom szentélyében). Az összes közül az egyetlen, ahol az építészeti tér és falfestményeinek összhangja lényegében érintetlen, a feldebrői altemplom XII. századi kifestésé. Az eredeti térélmény, a hajdani összkép csonkulása gyakran valamiféle folytonosság, hagyomány megszakadásával függ össze, melynek kiváltó oka lehetett a történelmünkben nem ritka háborús esemény, de lehetett más ok, pl. funkcióváltozás is. Az eredeti hagyományok ilyen megtörésével Feldebrőn is találkozunk. A történeti díszkontinuitás itt valamiképpen össze is függhetett az építészetivel. A templom ugyanis eredetileg szerzetesi magánegyház, temetkező templom volt, később plébániaegyházzá lett. Nagyméretű altemploma az eredeti funkcióhoz kapcsolódott szervesebben, utóbb azonban megcsonkult formában: szélső boltszakaszainak lebontása, sírkamrájának feláldozása árán volt kénytelen alkalmazkodni az új adottságokhoz. Ezek a változások a falképeket is érintették. De nézzük meg először az épületet magát, mely a bennünket érdeklő falképeknek hajlékot ad. Eredeti formájában alaprajzát ca. 20 x 20 m-es négyzet alkotta. A négy oldal tengelyében egy-egy apszis emelkedett, s ezek helyzetének megfelelően a templom középpontjában építészetileg kiemelt térrész foglalt helyet. Ez az öthajós templom ríánden látszat ellenére mégsem volt szigorú értelemben véve centrális elrendezésű. Keleti részét ugyanis a templom teljes szélességét elfoglaló, alaprajzilag és térbelileg is eltérő kialakítású térrész alkotta, emelt szentéllyel és alatta a ma is meglevő, nagyméretű altemplommal. A nemzetközi szóhasználathoz igazodva kriptának is nevezhetnénk ezt az altemplomot, mely ódon csengésű nevét a múlt században kapta. A névadásba belejátszott az, hogy volt ennek az altemplomnak egy különálló sírkamrája, azaz modern értelemben vett kriptája is. Ez a sírbolt nyugat felől kapcsolódott az altemplomhoz, dongaboltozata kissé föléje emelkedett a templom padozatának éppen azon a helyén, amely a templom középső, építészetileg kiemelt szakaszát alkotta. A sírkamrának a templomban betöltött központi jelentősége szembeszökő. Ez a templom, mely mauzóleumszerű felfogásával a keleti kereszténység egyházait idézi, altemplomos elrendezésével ugyanakkor európai megoldásokhoz csatlakozik, kétségtelenül a temetkezőhelyül épített, nagy XI. századi magánegyházaink közé tartozik, E magánegyházak mellé az alapítók többnyire szerzetesi közösséget rendeltek, melynek központi feladata az alapító lelki üdvéért mondott misék végzése, emlékének fenntartása volt. Feldebrőn ilyen szerzetesi közösség emlékének tekinthetjük azt, hogy a XIII. század első felében .jnonasterium"-ként említik. XI. századi magánegyházaink legtöbbször királyi alapításúak (Székesfehérvár, Tihany, Szekszárd, Vác); a két ismert főúri alapítás (Kaposszentjakab, Százd) igen előkelő személyek nevéhez fűződött és rendkívüli eseményt jelenthetett. Ennek fényében különös jelentőségű a kérdés, ki lehetett a feldebrői monostor alapítója, építtetője. Debrő a közeli Sárral együtt az Aba nemzetség fő birtokközpontja, így kézenfekvő módon merült fel a mindmáig hevesen vitatott kérdés: vajon nem Aba Sámuelnek, az ország harmadik királyának temetkező monostorával állunk-e szemben. Egyértelműen magyarázható források hiányában talán egy abasári ásatás adhatna megnyugtató választ, egy krónikás adat szerint ugyanis az ottani, sári monostor lett volna a király végső nyughelye. A nemzetség további, Abával egykorú vagy nála kissé fiatalabb tagjai közül hihetőleg csak egy volt jelentős, hogy neve a debrői alapítással kapcsolatba hozható volna: Péter, az ő saját monostora azonban, mint azt forrásokból tudjuk. Százdon emelkedett. Az elmúlt években a feldebrői templomban lefolytatott régészeti és műemléki vizsgálatok jelentős új ismeretekkel gazdagították a templomról alkotott képet, és közvetve hozzájárultak olyan kérdések tisztábban látásához is, amelyek az alapító személyét, s az altemplom falképdíszét illetik. E kérdésekről hallani fognak a holnapi két előadáson, melyeknek itt nem kívánok elébe vágni. A kutatások egyik bennünket itt érintő, fő eredményét abban foglalnám össze, hogy tisztázódott a kis sírkamrának az eddig hittnél jóval jelentősebb szerepe a templomon belül;