Képzőművészeti emlékek védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1981 Eger, 1981)

Granasztói Györgyné: A művészettörténeti kutatás és a képzőművészeti restaurálás kapcsolata, közös eredményeik

A két szakterület kapcsolatának a vizsgálatát két oldalról lehet megközelíteni. A művészettörténeti kutatás és a restaurálás is természetesen más módszert alkalmaz. Ebből adódóan mást kíván, mást vár mindkét terület szakembere a másiktól. Minthogy az én szakterületem a művészettörténet, így én a művészettörténész oldaláról tudom ezt a kapcsolatot vizsgálni. A műemléki védettség alatt álló épületekben lévő képzőművészeti alkotások restaurálására kétféle módon kerülhet sor. Egyrészt akkor, ha az épületet állítják helyre és a helyreállítás során a benne található, vagy a rajta elhelyezkedő képzőművészeti alkotások (külső falkép, külső fülkében szobor, kapuzaton szobor, dombormű) restaurálására is sor kerül. A másik lehetőség az, amikor a képzőművészeti alkotásokat az épülettől függetlenül restaurálják, mert az épület állapota jó, csak a hozzákapcsolódó falképet, szobrot vagy oltárt kell restaurálni. A helyreállításra kerülő műemléképület kutatását végző művészettörténész gyakran a műemlékben lév§ műalkotásokkal is foglalkozik. Elsősorban akkor, ha a műemlékben lévő műalkotás és az épület is ugyanabban a korban készült. Tehát egy középkori templommal foglalkozó kutató a templomban található középkori falképek művészettörténeti feldolgozását is elvégzi. Azonban a művészettörténészek specializálódása miatt a középkoros kutató nem foglalkozik a templomában található barokk falképekkel vagy berendezési tárgyakkal. Tehát a műemlékekkel foglalkozó művészettörténészek is korok szerint specializálódnak. A műemlékekben lévő képzőművészeti alkotások túlnyomó többsége Magyarországon a XVIII. századból származik, így a barokk stílus kutatójára a restaurálás mindhárom területén korlátlan mennyiségű feladat hárul. Függetlenül attól, hogy a művészettörténész milyen korszakra specializálódott, a művészettörténeti kutatás általában azonos módszerrel közelíti meg a műalkotást. A kutatási feladat aszerint változhat, hogy a műemlékben található képzőművészeti alkotásokat a kutatást megelőzően ismerték-e, restaurálták-e és történetét feldolgozták-e vagy sem. A képzőművészeti alkotások egy kis csoportja a műemlékek helyreállítása közben kerül napvilágra. Középkori falképeink legnagyobb részét így fedezték fel. (Tomaszentadrás, r.k. templom, Keszthely, rJc. templom, Rakacaszend, rJc. templom stb.) A helyreállítások vagy régészeti feltárások közben szobrok és faragványok is kerülhetnek elő. (Visegrád, Anjou-kútház, oroszlános kút, siklósi vár gótikus erkélye stb.) Az újonnan felfedezett alkotások mindig izgalmas feladatot jelentenek a restaurátornak és a művészettörténésznek. A feltárt műalkotások gyakran annyira sérültek, hogy restaurálásuk a legnagyobb hozzáértést kívánja, s a végeredmény nagymértékben függ a két szakember kapcsolatától és együttműködésétől , A képzőművészeti alkotások másik csoportját képezik azok a művek, amelyekkel már korábban is foglalkozott kutató, vagy amelyeket már esetleg egy alkalommal restauráltak. Ezeknél a műalkotásoknál, különösen akkor, ha a korábbi restaurálás szakszerűtlen volt, új szempontok merülnek fel az alkotással kapcsolatban, új adatok válnak ismertté, gyakran kvalitásuk, koruk meghatározása, mesterkörbe való sorolásuk is megváltozik. (Vizsoly, ref. templom, Miskolc, Avasi ref. templom stalluma, Nemeskér, ev. templom szószékoltára.) A harmadik csoportba sorolhatók azok a képzőművészeti alkotások, amelyek ismeretlenek a szakember előtt, jóllehet mindig szem előtt voltak, tehátjiem kell feltárni azokat. Tudományos feldolgozásukra nem került sor, sőt gyakran létezésükről csak a műemléki védettséget előíró szakember tud. A művészettörténész számára az újdonság erejével hat a kutatásuk, majdnem olyan izgalmas, mintha egy újonnan feltárt műről lenne szó. Mindhárom kutatási feladatra sok példát lehetne felsorolni, ha megengedik, a saját gyakorlatomból fogok egy-egy példát bemutatni Mindhárom képzőművészeti alkotás restaurálásakor a művészettörténész és a restaurátor (restaurátorok és vegyész) megfigyeléseit, tapasztalatait rendszeresen kicserélte. A művészettörténeti kutatás megpróbált választ adni azokra kérdésekre, amelyek a restaurálás során megoldatlanok maradtak. Az első csoportba soroltuk az újonnan felfedezett képzőművészeti alkotások kutatását és restaurálását. Olyan példát szeretnék bemutatni, amely váratlanságával és egyediségével valóban mindenkit meglepett és lázba hozott.