A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Dr. Császár László: A magyar műemlékvédelem fejlődésének sajátosságai

Ezen kívül a törvény műemléki jelentőségű területeket is meghatároz, amelyek többnyire történelmi településközpontok, sőt a jelentősebb emlékek meghatározott környezetét is védelemben részesítik. Az összes védett állomány nem éri el a kilencezret hazánkban. A védett együttesek minden épületére ezen túlmenően az egyedileg védettekre vonatkozó hatósági szabályok érvényesek. Ezeknek az együtteseknek száma 21, melyek egyike Eger védett belvárosa is. E települések között mezőgadasági jellegűek is vannak (pl. Tihany, Hollókő). Szervezetünk alakulásának megértéséhez még azt is el kell mondani, hogy Magyarországon a jogszabályok a védett épületek fenntartását a tulajdonos, ill. használó feladatává teszik, ugyanakkor a legértékesebb emlékek esetében, vagy olyankor, amikor a tulajdonos a fenntartást ellátni képtelen (pl. egyes felekezetek), az Országos Műemléki Felügyelőség vállalja magára a munkát. A fentiek értelmében a Budapesten székelő Országos Műemléki Felügyelőség két fő feladatot hivatott ellátni: egyrészt az országosan más szervek által végzett, műemlékekkel kapcsolatos munkák szakfelügyeleti, hatósági teendőit, másrészt az operatív, gyakorlati műemlékvédelmi munkák egy helyen történő komplex és koordinált megvalósítását. Ezt a célt szolgálja a Felügyelőség jelenlegi szervezete: a tanácsok, intézmények, egyházak, társadalmi szervezetek és magánosok kezdeményezéseit koordináló és a műemlékek védelmén őrködő hatósági Műemlékfelügyeleti Osztály; a régészeti és művészettörténeti kutatást organizáló Tudományos Osztály; a kutatási eredmények valóra váltását végző Tervezési és Kivitelezési Osztály. Gazdasági terveink kidolgozása a fő feladata a Terv- és Koordinációs Osztályunknak. Szervezeti kereteink közé tartozik a Magyar Építészeti Múzeum kibontakozás előtt álló intézménye is. Budapest Műemlékvédelmének felelőse a Budapesti Műemlékfelügyelőség, amelynek felügyeletét hatósági munkájában ugyancsak intézményünk látja el. Az OMF irányító, szervező, ellenőrző szerve az építésügyi és városfejlesztési miniszter. Ez a tény azért is jelentős, mert településrendű műemlékvédelemben célszerű ma már gondolkodni, és ennek követelményei egyszerűbben alakíthatók ki ugyanazon a tárcán belül, valamint azért is, mert a minisztérium az építésügyi hatósági feladatok legfőbb szerve, így a műemléki és építésügyi igazgatási feladatok isjobban összehangolhatok. Ugyanakkor az OMF, mint a minisztérium Műemléki Főosztálya, az ágazati irányítás felsőszintű feladatait is ellátja. Az elmondottakból kitűnik, hogy a műemlékvédelem központi szervének feladatköre kettős: az ágazati irányítás, hatósági felügyelet egyfelől, a legjelentősebb konkrét helyreállítások tudományos és tervi előkészítése, majd végrehajtása másfelől. Ez így fejlődésünk legjelentősebb sajátossága, mert egy ilyen komplex tevékenység egy helyen történő végzése számos — jól belátható — előnnyel jár. Törvényszerűen elérkezett a műemléki gondolkodás fejlődése ahhoz a szakaszhoz, amelyben felismerte, micsoda döntő erőt képviselnek a történelmi emlékek a közművelődés, a szocialista kulturálódás, a színvonalas szabadidő-eltöltés szempontjából. Ez a néhány fogalom nem egyenértékű: lelkes és elmélyült amatőr kutatók fontos eredményeitől, a honismereti, várbaráti körök romantikus programokat tervező munkáitól a vasárnapi kirándulásig sok minden ide értendő, mert ki tudja, hány embert tett egy-egy véletlen barangolás a történelmi értékeknek előbb csodálójává, majd a velük való törődés, megmentésük élharcosává? Fejlődésünk lényeges sajátossága tehát az a felismerés, hogy a műemlékvédelem, kezdve a ránk maradt emlékek kutatásától a helyreállított épület vagy együttes bemutatásáig - a közbeeső kutatási eredmények tudományos és kultúrpolitikai hasznosítása mellett — óriási tudatformáló erő a történelmi valóság megismerése, a valós igazságok feltárása és életszemlélet alakítása érdekében. Mindennél fontosabb annak tudatosítása, hogy a ránk maradt építészeti emlékek megóvása az igénytelen érdeklődésű közhiedelemmel ellentétben nem régi, avult házakkal való bajlódást jelent valamiféle szűkkörű szakmai céljainak érdekében, hanem a fejlődéstörténet fontos momentumainak, az építészet százarcú művészi-ideológiai, technológiai, tektonikai alkatelemeinek érzékelhetővé tétele és bevonása a közművelődésbe. Ezért igen fontos a társszervezetekkel való zökkenőmentes együttműködésen túl — ez egyébként nélkülözhetetlen számunkra — a műemlékvédelem társadalmi bázisának kialakítása is. A Hazafias Népfront keretén belül működő műemléki albizottságaink — amelyeknek tájai között tanárok, fizikai munkások, egyházi személyiségek, röviden a társadalom minden rétegének képviselői megtalálhatók — feltáró, publikatív, odafigyelő munkájukkal sok segítséget tudnak nyújtani nekünk. E szervezett forma éppen az elmúlt évben ünnepelte a Debereceni Országos Értekezletén megalakulásának 20. évfordulóját. A műemlékvédelem fejlődésének sajátosságai közé tartozik e téren az is, hogy egyre jobban kiterebélyesednek e gondolat és ismerteanyag propagandahordozó eszközei és lehetőségei, ilyenek például a TIT előadásai és szabadegyetemei, az évente megrendezett Múzeumi és Műemléki Hónap, melynek során jelentős helyreállított épületek ünnepélyes átadására is sort kerítünk. Rendszeresek — nemcsak ilyen viszonylatban - a műemléki fotókiállítások, melyek legjobb és legfrisebb helyreállításainkat mutatják be. Hadd említsem meg még fejlődésünk néhány sajátosságát. Általánosságban mindjárt azt a tulajdonságát, hogy a magyar műemlékvédelem viszonylag gyorsan reagál az időben jelntkező új törekvésekre, amelyek - ahogy mondani