A magyar műemlékvédelem sajátos vonásai (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1980 Eger, 1980)

Kalmár Péter: A vendéglátó város

Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Az a tisztem, hogy városunk vezető szervei nevében bensőségesen köszöntsem Önöket; a 10. Egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetem hallgatóságát, egyben mutassam be a vendéglátó várost, Egert. Önök azzal jelentkeztek a TIT felhívására, hogy az idén - egyikük-másikuk ki tudja hányadszor - nálunk kívánnak ,,üdülni, tanulni, ismereteket szerezni és pihenni". Vannak itt régi jó ismerősök mellett olyanok is, akikkel így még nem találkoztunk, de ismerik Egert. Mellékesen ez is vonzotta közénk Őket. Azután vannak, akiket pusztán a kurzus tárgya hozott ide, amely most városunkon messze túlmutatóan, az előző éveknek mintegy összefoglalásául, a magyar műemlékvédelem egésze. Mindannyian szívesen látott, nagyrabecsült vendégeink. Kívánjuk, hogy teljesüljön szándékolt egyéni programjuk. Kívánjuk, hogy sikerrel megvalósuljon az Ismeretterjesztő Társulaté és az OMF-é úgyszintén. Ezenközben pedig azt reméljük, hogy rövid tartózkodásuk alatt a város is megmutatkozik majd Önöknek, úgy, ahogy annyi másoknak, akik egy életre megszerették. Ország-világon hírét viszik és öregbítik különféle módon. Hisz szakemberek és érdeklődők ilyen jelenléte - mint az eddigi nyári egyetemi évadok bizonyították - hasznára van a városnak és á vendéglátónak is. Tisztelt Hallgatóság! Nagy a csábítás, hogy a várost műemléki szemszögből mutassam be, de tudom, hogy a várost, műemlékeit számos előadás érinti, szakszerű vezetéssel több városnézésre is sor kerül. Bocsássák meg, ha lelkes laikusként majd ezekre az ismeretlen vizekre is elevezek. Csupán a rendelkezésre álló bő forrásmunka bátorít fel, amelyet évtizedek során hozzáértők — egyének és kollektívák, egiiek és „vidékiek" — nagy szeretettel és ügy buzgalommal kutattak, megírtak és megterveztek. Pusztán ezeket interpretálhatom, ezért ennél általánosabb megközelítésre törekszem. A város története hamarosan ezredévet fog át. Az események, amelyek nevéhez fűződnek, végigkísérik az országalapítástól a szocialista nemzetté válás egész történelmét. Fontos szerepet játszottak függeüenségi harcainkban és komoly jelentőségük van a magyarság művelődéstörténetében is. Eger történelmi város. Mai életében és fejlesztésében a jelen, múlt és jövő dialektikáját kell megragadni. Szerénytelenségnek vehetik, hogy mindjárt ezzel kezdem, városunk és társadalma 1977-ben az Urbanisztikai Világnapon megkapta a Hild-emlékérmet, melyet a várostervezés magyar megalapítójáról neveztek el. A kitüntetés indokolása szerint: „A város fejlesztéséért és a települési hagyományok megőrzéséért". „Fejlődés és hagyományok" - röviden ezt kívánom érzékeltetni. Hangsúlyozom, hogy mindezt nem valami egri jelenségként fogjuk fel. Sőt, társadalmunk vívmányaként, ahogyan minden haladó történelmi folyamat építkezik a lerombolt és meghaladott múlt építőköveiből, integrálja a hagyomány haladó és felhasználható részét. Szeretném felmutatni szándékunkat múltunk jelenének és a fejldődés kényszerének pozitív összebékítésére, nem mint elvont lehetőséget, hanem mint kézzelfogható valóságot. Mint folyamatot, amely ellentmondásoktól nem mentes ugyan, de az eredmények, a sokasodó eredmények irányába hat. Valamit a város történetéről: Számos honfoglalás kori lelet biztonyítja, hogy a város területén már akkoriban lakott település(ek) voltak. A néphit a város eredetét korábbra teszi. A legenda nem igazolódott eddig. Az államszervező I. István király püskökséget alapított, egri székehellyel, és a mai vár területén Szent János evangélista tiszteletére templomot emelt. Az építkezést — mondják - meg is szemlélte a tetemvár területéről, erre utal a „királyszéke" elnevezés.