Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Kalmár Péter: A vendéglátó város

Eger első fénykora a XV. században volt, egyházi férfiak - humanisták nyomán. A vár építése előre halad, jelentősége egész Észak-Magyarországra kiterjed. Az egyházi hatalom maga-magát és a várost gazdagítja, a szőlő- és bortermelés is virágzik. A kor azonban ellentmondásokkal terhes, amely Egert is érinti. Huszita reformáció, parasztmozgalmak, háborúk és a fenyegető török veszedelem. Buda eleste (1541) nyilvánvalóvá tette, hogy a várnak fontos szerep jut a török elleni védelemben. Eger bekapcsolódik a magyar végvárak rendszerébe, hisz korábban a püspök magánvára volt Dobó Istvánt nevezték ki kapitánynak, a várat megerősítették. 1552-ben az ostrom idején 2000 rosszul fegyverzett ember: katonák, kézművesek és parasztok védték a várat. 52 napi ádáz küzdelem után szégyenszemre elvonult a százezer főnyi török sereg a vár alól. A győzelemnek európai jelentősége volt, megdőlt az oszmán birodalom verhetetlensége. 1596-ban a vár mégis elesett, a 7000 fő császári zsoldos szabad elvonulás reményében adta fel. 90 évig ezután török világ volt a városban, ennek ma is sok emléke áll. A várost a hódoltság szüntével ismét be kell telepíteni. Soknemzetiségű iparos és kereskedő réteg, elsősorban „rácok" (délszlávok) és görögök jönnek polgárjogot nyerni, olcsón telket kapni, építkezni. Megindul a hirtelen talpra álló Eger reménytelen küzdelme a szabad királyi városi rangért. A Rákóczi szabadságharc idejére ismét (1703-1710) mozgalmas történelmi időket élt Eger, a fejedelem hadiszállása volt. Kivette részét az 1848-as szabadságharcból is. így a város és polgárainak hősiessége fogalommá vált. Kossuth Lajos akkoriban, városunkban járva így fogalmazta meg ezt: „Egerben nem hirdetni, hanem csak tanulni lehet a hazafiságot". Időközben a papság jelenléte és a polgárosodás a városi fejlődést meggyorsította. Eger kitört a falak közül, felépült a barokk város. A XVIII. század végén ez az ország hatodik legnagyobb települése. A fejlődés később megtorpant, a tőkés fellendülés a várost elkerülte. A klérus konzervativizmusa, a város elzártsága és egyéb okok játszottak közre abban, hogy nem vált kapitalista nagyvárossá, máig megőrizve jellegét. Országos szerepköre azonban fokozatosan csökkent, hogy a századforduló után „a papok és békésen sétálgató kispolgárok" városává legyen. 1944. november 30., a város felszabadulása nyitott új fejezetet életében. Amikor a város művelődéstörténeti értékeiről beszélünk, nem tartunk igényt azon hangzatos megnevezésre, melyet pont az említett álmos kor aggatott rá, miszerint Eger a magyar Athén volna. Hiszen a szellemi élet szélesedése korábban, a XVIII. századra, a város aranykorára volt jellemző. E mozgalmas időszakban gazdagodott a legtöbb maradandó tudományos és művészeti értékkel. S bár fő mecénása mindvégig az egyház volt, az eredmény a hatalom pártfogó szándékain túl mutatott. Közvetlen a török kiűzését követve a jezsuiták gimnáziumot létesítenek. 1700-ban papnevelő intézet alakul. Barkóczy érsek egyetemalapítás gondolatával lerakja az elképzelt univerzitás fundamentumát. A Foglár féle jogi iskolában paptanárok és világiak történelmet, matematikát, polgári építészetet, földmérést, földrajzot és számvetéstant okítanak. A század derekán felállítják az első nyomdát, és ápolják az anyanyelvet. A korai magyar felvilágosodás egyik írócsoportja innen szerveződik. Már 1702-ben meghonosodik az iskolai színjátszás, az 1754-ben épült új gimnázium „tágas" és „fényes" színpadán nagyobb drámákat is bemutatnak. A város lakói voltak Baróti Szabó Dávid, Gvadányi és a költő, meseíró, irodalompártoló, nyelvújító és politikus Vitkovics Mihály. A líceum monumentális tornya adott otthont a korábban szinte egyedülálló Hell Miksa-féle csillagvizsgálónak, a „spekulának". A könyvtárban pedig ott sorakozott minden kötet a korszerű, felvilágosult tudományos szemlélet alakításához. Az orvoslás történet és az orvosképzés emlékei, Markhót doktor munkássága. Azután a barokk művészetek gazdag virágzása, melynek nyomával leginkább lesz alkalmunk megismerkedni. Nem sorolom a végnélküli felsorolást. Megállapíthatjuk, hogy olyan kultúrhistóriai örökség ez, amely érdemes arra, hogy újra és újra felfedezzük, megismerjük és óvjuk itt-ott már porló értékeit, egységbe foglaljuk, kiteljesítsük, — és talán az sem túlzás, hogy újakkal is képesek legyünk gazdagítani. Eger szépségét és hangulatát a történelmi belváros jóformán rendezetlen beépítése, zeg-zugai, girbe-gurba utcácskái adják. A legrégibb térképek tanulmányozásából kiviláglik, hogy a város híven megőrizte középkori szerkezetét, miközben egyetlen épület sem maradt reánk ebből az időből. A mai belváros lényegében 50-100 esztendő alatt épült. Ez teremti meg a szembeszökően egységes architektúrát, melyet a barokk és a copf alakít. Jellegzetes a város szerkezete. Két fő utcája van, a Széchenyi, amely valamikor sokkal szélesebb és a volt Kanonok sor, a Kossuth Lajos utca. A kettő sajátosan a város sarkában találkozik, a magyar városokra jellemző táguló utcaszerkezettel. Ahogyan az uralkodó hatalom is, a belváros három centrumból tevődik össze: a vár a katonai, a közigazgatási központ a Dobó tér, és az egyházi centrum a Líceum és a Székesegyház előtti tér. Mindhárom szoros kapcsolatban egymással a célratörő utcaszerkezet folytán. Mindegyik egység, önmagában befejezett, mégis tartalmilag kiegészítve egymást alkotják a város belső magját.