Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Kurucz Albert: A népi műemlékek megmentése szabadtéri néprajzi gyűjteményekbe történő telepítéssel

I. Az ipari forradalom hatására főleg Európában nagymértékű és rohamos életmódváltozás következett be. A változás a legszembetűnőbben a tárgyi kultúrában jelentkezett. Nemcsak a modern gépek jelentek meg, nemcsak az emberi munka változott, hanem máról-holnapra kicserélődött az addig zömében kisipari, vagy saját készítésben előállított kézi munkaeszközök, szerszámok, berendezési tárgyak sokasága is. Ugyanez vonatkozik a viseletre és a tárgyi kultúra más jelenségére is. Ezzel magyarázható, hogy főleg a századforduló előtt, azt követően pedig több hullámban szinte valamennyi országban olyan kiállítások rendezését kezdeményezték, amelyekben a hagyományos kultúra tárgyi emlékeit gyűjtötték össze és tárták a közönség elé. A legnagyobb nemzeti néprajzi gyűjtemények Európában a századfordulón jöttek létre, ebbe a csoportba tartozott a magyarországi ezredfordulós milléneumi kiállítás magyar faluja is, amely a magyar falu különböző vidékeiről mutatott be épületeket és néprajzi tárgyakat. Az életmódváltozás természetszerűleg változtatta meg az emberi élet szempontjából legfontosabb objektumot, az emberi hajlékot és a hozzá tartozó gazdasági épületeket és berendezéseket is. Nem lehetett elvárni, hogy a modern városi építészet hatása megrekedjen a városok határainál, s előbb-utóbb ne éreztesse hatását a falusi lakáskultúrában és építkezésben is. Bár e fejlődést nagymértékben visszavetette a két világháború, s a fejlődés az ország területein nem egyenletesen jelentkezett, mégis szinte hihetetlen gyorsasággal ment végbe. A legszembetűnőbben érezhető ez a változás a társadalmi rendszerváltozásoknál, így hazánkban a felszabadulás utáni nagy gazdasági, társadalmi változásokat követően. A változás a hagyományos életmód minden területét érinti. Uj építőanyagok jelennek meg, amelyek új technikákat követelnek, a megváltozott hygiéniai követelmények nagy hatással vannak az építkezésre, a falu villamosítása, a háztartási gépek megjelenése szintén jelentős hatást gyakorolt a lakáskultúrára. Mindezzel együtt a hagyományos gazdasági ágazatok is átalakultak. Ez együttesen azt eredményezi, hogy először átalakítják, majd teljesen kicserélik a hagyományos építőanyagokból és hagyományos stílusban épült lakó- és gazdasági épületeket, s nagyrészt a berendezési tárgyakat is. Teljesen új falu- és városkép alakul ki, amely egy ideig szakít a hagyományos építkezéssel, s csak hivatalos intézkedések hatására kezd ismét visszakanyarodni a hagyományos építkezés egyes jelenségeihez (lakóház helyiségeinek hosszanti elhelyezése, nyeregtető építés, tornác kiképzés stb.). A változás nemcsak a falvakban jelentkezik, hanem a városokban is. Épp ezért a műemlékvédelmi feladatok nemcsak a népi műemlékekre terjednek ki, hanem a városképek megőrzésére, kialakítására, a műemlékek és műemlék jellegű épületek védelmére is. A műemlékek és népi műemlékek megóvásának világszerte elfogadott módozatai: a helyben megőrzés és bemutatás bizonyos funkcióváltással, s végül a műemlékek, illetve népi műemlékek bemutatása egyedileg, épületegyüttesekben, regionális és nemzeti gyűjteményekben. Gondolom az előbbiekről bőven lesz szó más előadások keretében, az én feladatom, hogy a néprajzi gyűjteményekben bemutatásra szánt népi műemlékek problémáival foglalkozzam. II. A szabadtéri néprajzi gyűjtemények történeti kialakulása külön tanulmányt igényelne. Ez előadás keretében elégedjünk meg ennek vázlatos felvillantásával. Legkorábban a skandináv államokban alakultak ki e gyűjtemények. A stockholmi Skanzen 1891-es megnyitása jelenti a kezdetet, s ezt követően elsősorban skandináv államokban, majd egész Európában, sőt világszerte létesültek ilyen gyűjtemények, igen vegyes koncepciók alapján. Az első gyűjtemények egyrészt az esztétikailag, megjelenésében és díszítettségében mutatós épületek bemutatására törekedtek, s az épületek bemutatása mellett pihenő és szórakoztató intézményekkel együtt létesültek. (Vidámpark, néprajzi park, állatkert, csónakázó tó stb.). Csak jóval későbben alakult ki a gyűjteményeknek az a formája, amely ma már Európa-szerte jellemzi a szabadtéri néprajzi gyűjteményeket. Ennek alapelve, hogy a hagyományos életmód egészének bemutatását tűzi céljául, nemcsak épületeket és épületegyütteseket, hanem az épületek történeti fejlődését, táji tagolódása szerinti tipi-