Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Kurucz Albert: A népi műemlékek megmentése szabadtéri néprajzi gyűjteményekbe történő telepítéssel

kus példáit, az építkezésre jellemző anyagokat és építőtechnikát, a tüzelőberendezés történeti fejlődését, bizonyos településszerkezeti modelleket, s végül a történeti-társadalmi körülmények között kialakult tipikus társadalmi rétegek teljes életmódját próbálja hitelesen bemutatni. E követelmények vezették a magyar szabadtéri néprajzi gyűjtemények kialakításában résztvevő építész-történész-néprajzos szakembereket is. Magyarországon a népi műemlékek védelme és megőrzése európailag is figyelemre méltó gondossággal történik. Ez elsősorban az Országos Műemléki Felügyelőség érdeme, amely intézmény nagyon komoly szellemi és anyagi kapacitás ráfordításával Magyarország valamennyi településében fölmérette a népi műemlékjellegű építményeket, nemcsak a lakóházakat, hanem a gazdasági és ipartörténeti, illetve kézműipari műhelyeket is. Az így létrejött dokumentáció nagy segítséget jelent, nemcsak a szabadtéri gyűjtemények létesítésében, hanem megkönnyíti a majdani népi építészeti kutatásokat és feldolgozásokat is. Hazánkban a gyűjtemények száma szinte napról-napra változik. Egy 1976-ban készült felmérés alapján a múzeumi célokra berendezett egyedi épületek, épületegyüttesek és múzeumi gyűjtemények épületszáma már meghaladta az 500 építményt. Ma ez a szám megközelíti az ezret. Nem lebecsülendő tény, hogy e néprajzi gyűjteményekben elhelyezett néprajzi tárgyak száma jóval 100.000 fölött van. Az egyedi épületeken kívül jelentősebb épületegyüttesek bemutatására került sor a göcseji falumúzeumban (Zalaegerszeg), a vasi múzeumfaluban (Szombathely), a nyíregyháza-sóstói múzeumfaluban (Nyíregyháza), a szennai falumúzeumban (Szenna), s bizonyos szempontból más megoldásban (az épületek egy részének eredeti rendeltetése meghagyásával) a hollókői műemlékegyüttesben. Ehhez jön természetszerűleg a most épülő, épületszámban és berendezési tárgyakban legnagyobb méretű országos gyűjtőkörű Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amelynek építése bizonyos kultúrpolitikai, idegenforgalmi és geográfiai szempontok miatt Szentendrén folyik. (Társadalmi, gazdasági és etnikai szempontok alapján elkülönített tájegységekből kiválasztott épületekből.) A szentendrei országos gyűjtemény tervének adatai a következők: területe 46 ha., áttelepítésre és bemutatásra tervezett épületek száma 322 (ebből lakóépület 72, műhely 42, világi- és egyházi közösségi építmények száma 24, a többi gazdasági épület; kamrák, ólak, terménytároló helyiségek, méhesek, pincék, présházak stb.). A terv szerint az épületek berendezéséhez szükséges néprajzi tárgyak (bútorok, termelési eszközök, műhely berendezések stb.) száma meghaladja a 100.000 darabot. E gyűjtemény létesítésénél már felhasználtuk a korábban épült regionális gyűjtemények tapasztalatait, s az európai példákat is egyaránt. Jelentős segítség, hogy az országos gyűjtemény létrehozásában, a koncepció kidolgozásában, az áttelepítés és építés munkájában mindvégig résztvett az Országos Műemléki Felügyelőség is, mozgósítva a népi építészettel foglalkozó legjobb kutatókat és gyakorlati szakembereket. A szabadtéri néprajzi gyűjtemények létesítése az európaszerte elfogadott elvek és gyakorlat ellenére nem ment végbe vita nélkül. A legélesebb viták a helyben-megőrzés és a múzeumi bemutatás gyakorlatának kérdései körül alakultak ki. Több tanácskozáson központi témaként szerepeltek ezek a kérdések. Ma megnyugtató módon odáig jutottunk, hogy mind a két bemutatási lehetőség létjogosultságát elismerve, a bemutatás speciális lehetőségein egyre több szakember dolgozik. Nézzük közelebbről a szabadtéri néprajzi gyűjtemények létrehozásának folyamatát és speciális követelményeit: Az országos gyűjtőkörű Szabadtéri Néprajzi Múzeum létesítését a bevezetőben említett indokok alapján az MSZMP KB 1965-ben kelt határozata mondta ki, a következőképpen: „A népi műemlékek többségének helybeli megtartása a város, községrendezések, a bennelakók igénye és a fenntartás magas rezsiköltsége miatt nem biztosítható. Célszerű ezért ezeknek az objektumoknak egy részét az Európában már sokhelyt kialakult gyakorlat szerint egy helyen, egy idegenforgalmi centrumban összegyűjteni és szabadtéri néprajzi gyűjteményben bemutatni. A gyűjteménybe kerülnek a helyszínen felmért, szakszerűen lebontott, majd a gyűjteményben újrafelépített következő objektumok: elsősorban az egyes tájakra és társadalmi rétegekre jellemző műemléki lakóházak, gazdasági épületek (pajta, istálló, kamra, ólak stb.) és ipari objektumok (szélmalom, vízimalom, szárazmalom, kisipari műhelyek stb.). A bemutatásnak ez a módja mélyrehatóbban és szemléletesebben érzékeltetné a parasztság 19., 20. századi műveltségének szintjét, mint általában a múzeumban rendezett néprajzi kiállítások." A szabadtéri néprajzi gyűjtemények ellentétben a hagyományos tematikus néprajzi kiállításokkal, életmódkiállítások. Sokoldalúan, teljes tárgyianyag és az ezek gyűjtése során felhalmozódó teljes dokumentáció birtokában mutatják be azokat a körülményeket, ahogyan a különböző szempontok alapján kiválasztott társadalmi rétegek, csoportok képviselői laktak, lakásukat berendezték, eszközkészletüket készítették, gyűjtötték és használták, ezen belül is hangsúlyozva, hogy milyen fő- és melléktevékenységet folytattak az épületek lakói, használói. Az állandó kiállítás tervezése a gyűjtemények kialakításánál már az épületek kiválasztásával, s a kiválasztott épületek adatait felhasználva a telepítési terv elkészítésével indul. Már ekkor számba kell venni az alapvető településtörténeti, településszerkezeti, gazdaság- és társadalomtörténeti szempontokat. A tervezés során meghatározó szerepe van a kialakítandó utcaképnek, az épületek elhelyezésének (tájolásának), az építtető, vagy használó társadalmi