Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Dr. Barcza Géza: A népi műemléki állomány elemzése és helyszíni megmentésének rendszere - Mendele Ferenc: Népi műemléki jelentőségű területek – Népi építészeti együttesek

dély nélkül épült, a tájat tönkretevő új épületek lebontásával - elsősorban a Rókarántó oldalán - még lehetőség nyílik a táj és a település kapcsolatának javítására, a hibák orvoslására. A Tisza-part mellett, a Köröstorok közelében található Csongrád a középkorban nemzetiségi, később ispánsági székhely. Az 1153-ban már nagynak és népesnek említett alföldi város a tatár-invázió után korábbi jelentőségét visszaszerezni már nem képes, bár a török megszállás alatt a település szultáni khászváros (folyamatosan lakott hely) volt. A hódoltság után újra fejlődésnek induló és a XVIII. század közepétől észak-nyugatra terjeszkedni kezdő mezőváros rövid ideig még a vizesárok övezte területre korlátozódott, ma ugyanez az árok egy hagyományos település- és telekformát őrző, az alföldi (középmagyar) háztípushoz tartozó épületekből álló műemléki együttest határol. A műemléki jelentőségű területen 65 „földfalas", általában háromosztatú, ollószáras-szelemengerendás tetőszerkezetű (a XIX. század második felét örökítő) épület áll, ebből 25 egyedileg is védett. Az épületek között legnagyobb számmal halász- és zsellérházakat találunk, de nagyobb méretű tanyásgazda-ház sem ritka. Közöttük és mellettük többszörösen átépített lakóházak helyezkednek el. Mindezek együtt alkotják azt a térbeli együttest, amely nem egyetlen kort, hanem a történelmi folyamatosságot fejezi ki. Ezt a sokrétű, a társadalmi fejlődésnek megfelelően egymásra rakódott, vagy egymás mellé sorozódott épületet és épületrészt védve azonban alapos mérlegelésre is szükség van, hiszen mégsem tekinthetünk minden történeti réteget, minden építészeti objektumot egyformán értékesnek, következésképpen egyformán megtartandónak. Első ütemben az Öregvár utca egyik szakaszán álló 17 épület helyreállítására kerülne sor — ezekben vendégházakat, turistaszállókat, múzeumi és kiállítóhelyiségeket, valamint vendéglátóipari és idegenforgalmi egységeket tervezünk kialakítani. A védett terület nagyobb részét - ideértve az Öregvár utcát is - továbbra is lakottan szeretnénk védeni, bár - hogy a lakosság tehetősebb része a területről sorra elköltözött és így a település szegényebb rétege maradt itt - ez várhatóan nehezen és komoly anyagi áldozatokkal lesz csak biztosítható. (Átmeneti megoldásként az épületek köztulajdonbavételét és - felújított állapotban — további lakáshasználatát szorgalmazzuk. Az OMF anyagi támogatásával eddig ez kétharmad részben meg is történt.) Fertőrákoson, a volt mezővárosban a műemléki jelentőségű terület határa északon és délen az egykori városfallal esik egybe; a másik két oldalon a pajták sorával meghatározott vonalon húzódik. A település középkori eredetű, az okievek először a XIII. században említik. Középkori fejlődését kiemelten a fertői halászat és a tó-menti kereskedelmi útvonal határozta meg, de jelentős szerepe volt mindig a kőfejtésnek is. (Bányáit már a rómaiak is használták és a környéket még a XVIII—XIX. században is Fertőrákos látta el jó építőkővel.) A győri püspök állandó birtoka a falu, s különösen Győr török hódoltsága idején jut (mint püspöki székhely) fontos szerephez. 1582-től mezőváros, vásártartási joggal. A török 1683-ban szinte teljesen elpusztítja s ezután történik német-ajkú lakossággal való újratelepítése. Mai építészeti arculatát az 1843-as tűzvész után nyerte el. Kora-középkori morfológiai fejlődésének két fázisára dr. Vargha László világított rá. Kimutatta, hogy a település magva a mai Fő utca kis orsó-szerű bővületénél volt. (Itt lényegében egy halmaz-település jött létre.) A Fő utca másik, nagyobb bővülete a gazdagodó-fejlődő település nyugatra tolódó központjaként a XVI. században alakul ki. A Fő utca jellegzetesen fésűs, oldalhatáron álló beépítése, az oromzatos homlokzatú házak egységes építészeti arculata az 1843. évi tűzvészt követő újjáépítés során alakul ki, bár a későbarokk, klasszicizáló és eklektikus homlokzatú épületek közül jónéhány sejthetően középkori eredetű. A település műemléki védelme és szerepének meghatározása még további értékfeltáró munkát igényel. Tisztázatlanok még a falu jellegzetes udvar (házhely) formáinak teljes fejlődési folyamata. Figyelmet érdemelnek a pajták is, melyeknek mind formai-szerkezeti kialakításuk, mind pedig elhelyezkedésük, a többi épülethez és a gazdasági udvarokhoz való viszonyuk megőrzendő értéket képviselnek. Az 1974-ben készített rekonstrukciós terv a jelenleg is védett 13 objektumon kívül (ebből 5 a népi műemlék) további 15-20 ház egyedi védelmét javasolja a műemléki jelentőségű területté nyilvánítás pedig közel 140 porta épületeit érinti. A tervezők itt is arra törekedtek, hogy a település a jövőben is elsősorban lakóhelyi funkciót szolgáljon. Műemléki és faluképi szempontból védelmet igényelnek a későromantikus, illetve eklektikus öntöttvas húzós kutak is és természetesen kiemelkedő történeti értékük van az egykori városfalaknak. Kiszabadításukat biztosítani lehet és kell. Szalafő az Őrség mindmáig sajátosságaiban is leginkább fennmaradt szeres-települése, amelynek lakossága nemzetségét a honfoglalás koráig vissza tudja vezetni. A Zala, a Gyöngyösszeri patak és a többi vízfolyások közötti dombhátakon megtelepedett korábbi őrhelyek képezik a település egyes részeit (különböző szereit). A hét szer egyikéből - a Pityerszerből - szabadtéri néprajzi múzeumot alakít ki a megye. A kis lélekszámú község közösségi épületeit a hagyományoknak megfelelően a Templomszeren tervezik továbbfejleszteni, illetve kialakítani. A település többi részét jelenlegi formájában lakóhelynek gondoltuk megtartani, elszórtan (az egyvágatú, boronafalas, zsupfedéses lakóházban) kisebb turistaszállókkal, kulcsos házakkal. A rekonstrukciós tanulmányterv 25—30 objektum egyedi védelmét tartja szükségesnek a közel 150 portából álló teljes belterület védelmén kívül. A kétségtelenül sok gonddal járó (és a társtudományok művelőit is vitára késztető) utcásodási tendenciák visszaszorításával is foglalko-