Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Nicos Moutsopoulos: A hagyományos települések felélesztésének sajátos problémái Görögországban

A már túlságosan megváltozott települések esetében mint pl. Chalkidiki és Szaloniki Felső Városának (Ano Poli) esetében, arra törekedtünk, hogy minél több információt gyűjtsünk össze azokra a formákra és építészeti léptékekre vonatkozóan, amelyek az átváltoztatás előtti terület végső formájára vonatkoztak. Ezek után egy dossziéba rendeztük a morfológiai elemek nagy részét, amelyeket a környező vidékeken még megtaláltunk, hasonlóan a néhány megőrzött építményben, amelyet a kisajátítási ár befizetésével javasoltunk megóvni. Ezekre az adottságokra támaszkodva javasoltunk az utcára néző házak esetében néhány homlokzati módosítást, valamint azoknak az új építményeknek az esetében is, amelyek megváltoztatták a hajdani hagyományos település alaphálózatát. Az eredeti öreg építmények homlokzat rekonstrukciója, amelyeket az új építmények és hozzáadások anélkül, hogy a vállalkozó bármilyen tanulmányokat folytatott volna, vagy figyelembe vette volna a hagyományos elemeket abból a szempontból, hogy hogyan olvadnak be a környezetbe, bármiféle építész hiányában (bizonyos, hogy ez semmiféle garanciát nem jelent) egy különlegesen nehéz munkát igényelt, figyelembevéve az adott helyzet felvázolását. Rendszeres tipológiai kutatások alapján a rekonstrukciót már megkezdett vidékek számára javasoltunk egy olyan típussort, amely a hagyományos lakóközpontokból származott, valamennyi funkciójával és természetesen amennyire lehetséges modern gyártásával. Chalkidiki településeire vonatkozó ezen tanulmányainkat jóváhagyta a Nemzeti Turista Iroda technikai részlege és a Településügyi Minisztérium is, de végülis csak néhány homályos törvényjavaslat fogalmazódott meg. Az egész munka: — a tipológiai elemzések, a városépítési terv, az irányító terv, a közlekedéssel kapcsolatos javaslatok, a szabadterületek elrendezése, az utcára néző homlokzatokkal kapcsolatos elrendezési és helyreállítási javaslatok - a levéltár mélyére került. Talán megsértettek valamilyen érdeket! Szaloniki felsővárosában (Ano Poli) a probléma még nehezebb volt. Egy különösen hullámos földterületen épült, egész Szalonikit uralja és mindenhonnan észrevehető. A bizánci korban néhány kis, falai közé szorított monostort leszámítva, úgy tűnik, semmilyen település nem létezett a városnak ezen a részén. A török elnyomás utolsó éveiben, különösen a XIX. század folyamán, van nyoma a házépítkezésnek, amelyek a XIX. század vége felé bizonyos úthálózathoz is vezettek. Az esetek nagyrészében a házakhoz lépcsőzetes uton lehetett eljutni, a talaj hullámzó volta miatt. A Kisázsiából jövő menekültek betelepítése után (1914—1924) a vidék szervezett település képét mutatta. Az építmények méretei igen kicsinyek voltak: eléggé meghatározatlan kis tulajdonok, olcsó minőségű építkezés. Mindezek ellenére a Szaloniki Felsőváros bizonyos hírnévre tett szert a különleges építészeti lépték, a szinek gazdasága és a megőrzött tipikusan hagyományos házak száma miatt, valamint a pezsgő élet miatt. Hangulatos jellege, kellemes menedéket jelent Szaloniki alsóvárosának (Kato Poli) megcsonkított képével szemben. Mégis kezdett szélsőségesen átalakulni, szinte jóváhozhatatlanul, főleg Szaloniki modem városával való alantas kapcsolatával. Az ICOMOS volt és jelenlegi elnökei, P. Gazzola és R.Lemaire professzorok, akik szakértőként látogattak el a vidékre, a következőket jegyezték meg a Közmunka Minisztérium számára átnyújtott jelentésükben: ,,A megóvott zóna kb. 60 ha. és a város újjáépített központja és a Theodosi időből épült északi öv között terül el. Egy tipikusan balkáni hagyományos város darab, melynek legnagyobb része igen lejtős területen helyezkedik el. Ez határozta meg egyben az utcák vonalát és a házak szerkezetét. Az utcácskák az esetek nagy részében igen keskenyek és igen nehezen megközelíthetőek, az autók számára elérhetetlenek. A hagyományos felfogás szerint a település törékeny és az időnek nehezen ellenálló építészeti módszerrel épült. Építészeti szerkesztés szempontjából igen jelentős értékeket mutat. Kisléptékű egységekből áll össze, amelyeket enyhén hajló tetők fednek; a város csodálatosan kapcsolja össze a beépített területeket és a virágokkal és fákkal gazdagon beültetett tereket és kerteket. Az eredetileg mind bevont házak különböző árnyalatú pasztel színűre festettek. Bizonyos, hogy jól karbantartva és a mai élet igényeihez igazítva, az öreg város vonzó helyet nyújthat. Sajnos az épületek nagy részének romos és elhagyatott állapota és az eredeti méretektől teljesen eltérő formában újjáépített házak nagy száma, amelyeknek a területen való eloszlása teljesen eltérők, felveti a város e része jövőjének kérdését. Sajnos úgy tűnik, hogy a felső város újjáélesztésére azok a módszerek, amelyeket Európa számos városában alkalmaznak, Szalonikiben már nem lehetséges, mivel a város alapjainak egysége túlságosan tönkrement a rendszertelen újjáépítések során, amelyek nagy része olyan épületeket hozott létre, amelyek teljesen összeférhetetlenek az ó-város szerkezetével és léptékével. Csak néhány egységes épületcsoport védelme látszik lehetségesnek. A tanulmány elkészítésével megbízott városrendezők behatárolták azokat a zónákat, amelyekben a régi épületieket meg kellene óvni és restaurálni. Egy további tanulmány lehetővé tenné a körvonalak pontosabb megrajzolását. Választásuk indokoltnak tűnik és el kellene fogadni. Tekintettel az anyag érzékenységére és a leromboltság szinte általános voltára, szükséges lenne részletesen tanulmányozni restaurálási és újraélesztési módszereket, amelyeket alkalmazni kellene az építészeti szerkesztés minőségének, a történelmi tanúvallomás fenntartására." Amikor a múlt év júniusi földrengés kárainak jóvátételére ügyeltünk, tragikus helyzetbe kerültünk. Az építmények siralmas állapotban voltak (és vannak) nemcsak a földrengés miatt, hanem a hosszú elhagyatottság miatt, valamint a Régészeti Társaság tilalma miatt, miszerint a régi házakat meg kellene óvni, és előzetes tanulmány nélkül javításokat nem lehet eszközöni.