Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Nicos Moutsopoulos: A hagyományos települések felélesztésének sajátos problémái Görögországban

A kétségbeesés és a rosszul tájékozottság pillanatában a lakosok tüntetésekkel és állandó sajtóhadjáratokkal gyakoroltak nyomást a kormányra azért, hogy elismerje a magasépítést ugyanúgy, mint a város alsó részén. Ez a kérelmük több szempontból elfogadhatatlan volt. Ugyanakkor jogos követelményeik is voltak, mint pl. a lakás. A hangulat nem volt kedvező a munkára. A helyszín meglátogatása és a különböző csapatok ott tartózkodása problematikus volt. Semmilyen — a felső városra (Ano Poli) vonatkozó tanulmány nem létezett, sem pontos topográfiai térképek, sem felszíni térképek. Az érvényben lévő helyszínrajz nem volt megalapozott, hiszen nem vette figyelembe a létező viszonyokat, mivel — szerencsére — kevesen tudtak építkezni. Azt mondom, szerencsére, mert teljesen lerombolták a hagyományos városrajzot és nem ismerték azokat a területeket, amelyek hagyományos elemeket őriztek. Valamilyen Athéni tervezőirodán hozták létre a tárgy teljes ismerete hiányában, teljesen lerombolták a történelmi település minden elemét, anélkül, hogy ezzel szemben bármilyen szolgáltatást nyújtottak volna. Az érvényben lévő építési szabályzat egyébként az egész országra érvényes volt, beleértve a modern és a hagyományos településeket egyaránt. A Szaloniki felsőváros (Ano Poli) jövője bizonyossággal volt ismert. A különös lépték és építészeti stílus teljes lerombolása. A tanulmány elkészítésére szánt idő minimális volt. A munkakörülmények tragikusak, a munkahelyek nem létezők. Egy különösen kemény tél közepén eljutottunk egy 1:2000 és egy 1:500 léptékű teljes topográfiai séma elkészítéséhez és egy városterv végző javaslat-tervéhez szükséges megelőző elemzés kidolgozásához. Meghatároztuk a felső város (Ano Poli) funkcióit és az útforgalmat. Azokat a részeket, amelyek különleges morfológiai elemeket őriztek és bizánci műemlékeket foglaltak magukba, sétáló utcákként őriztük meg a forgalom elterelésével. A talaj hullámzása igen nehéz problémák elé állított. Feljegyeztük és leírtuk a felső város (Ano Poli) minden építményét és különböző kategóriába soroltuk. A Régészeti Társaság együttműködésével 40 épületet Ítéltünk megőrizendőnek és kisajátitandónak; a kisajátítási eljárás lefolytatását a Kulturális Minisztérium vállalta magára. Elrendeztük a bizánci műemlékek körüli területet. Felmértük az utcára nyíló házak homlokzatát és feltérképeztük az adott helyzetet. Tipológiai és morfológiai tanulmány nyomán albumban publikáltuk a felső város (Ano Poli) házainak sajátos típusait, ugyanúgy mint morfológiai és konstrukciós részleteit, néhány rekonstrukciós eset javasolt megoldásával. Speciális városfejlesztő rendelkezést és új városiasítási tervet készítettünk. Az építkezési területek nagy részénél meghatároztuk az építmény helyét és a homlokzatot, természetesen a speciális építkezési szabályzat alapján. Különböző tendenciákra voltunk figyelemmel azért, hogy a felső város (Ano Poli) felé vonzzuk a kisiparosok egy csoportját. Meghatároztuk azokat a területeket, amelyek szép kilátással rendelkeztek, hogy ide helyezzük a vendéglőket és a cukrászdákat, mivel Szaloniki híres gasztronómiai különlegességeiről is. A munkálatok idején ügyeltünk arra, hogy kapcsolatot tartsunk a lakossággal; képviselőiket tájékoztattuk, akik ezeket az információkat speciális összejövetelek során adták tovább. Arra is gondunk volt, hogy az egyetemi végzettségű felsővárosi lakosok résztvegyenek a munkacsapatokban a célból, hogy még szorosabb és még gazdagabb ismeretekre épülő legyen kapcsolatunk. A városiasodási terv elkészülte után a lakosságot, a Városi Tanács képviselőit, a különböző pártok képviselőit és a kulturális világ reprezentánsát a felső város (Ano Poli) egyik közületi helyiségében összejövetelen tájékoztattuk. A gyűlés során elemeztük javaslatainkat és az építkezési szabályzat alapelveit, így a tanulmány minden javaslatát helybenhagyták a lakosok és a párt képviselők. Miután a külső feltételeket így biztosítottuk, rászántuk magunkat a következő lépésre. Az építkezési szabályzatot jóváhagyta a Közmunka Minisztérium legfelsőbb tanácsa és az Államtanács. Ezzel egyidőben bemutattuk a városiasítási tervet Szaloniki Városi Tanácsának, hogy esetleg megjegyzéseit megtegye és hogy a lakosság fellebbezését meghatározott időn belül megtehesse. Arra is törekedtünk, hogy a javasolt kisajátítások minimálisak legyenek, természetesen csak tanulmányunk alapelveinek keretei között. Ezzel egyidőben egy színezésre specializált építészt bíztunk meg egy rendszeres színtanulmány elkészítésével, hogy ilymódon konkrét javaslatokat nyerjünk az új építkezések különböző területeire, amelyek a különböző szabályozók, az építkezési speciális szabályzat és tanulmányunk javaslatainak megfelelően épültek. Sikerült meggyőznünk — hosszú viták során — a lakosok képviselőit arról, hogy alapvető követelésükkel szemben a magasság korlátozása szükséges. Meggyőztük őket arról, hogy megszerzett jogaikból a városépítési szabá-' lyzóknak megfelelően semmit nem vonunk meg. Elfogadtuk a különböző bizottságokkal előzőleg megkötött szerződéseket, amelyek a terület 70%-át érintette. Elfogadtattuk velük azt a magasságot, amelyet a régi kerületekre lebontott terv előírt. Ugyanakkor szabad kezet kértünk a város alaprajzának kijelölésében, a közlekedési vonalak meghatározásában és a morfológiai elemek kiválasztásában, hogy biztosítsuk mindannak a megvédését, ami lehetséges volt.