Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Nicos Moutsopoulos: A hagyományos települések felélesztésének sajátos problémái Görögországban

Ugyanakkor nem időzök az ismeretek összegyűjtésére szolgáló eljárásoknál és módszereknél, ajelenlegj helyzet jegyzékbevételénél, a műemlékek és épületek megjelölésénél és osztályozásánál. Az ismérvek vidékenként változhat­nak, de az alkalmazott módszer mindig ugyanaz. Megpróbáltunk — nem tudom hogy sikerült-e — különös gondot fordítani annak a speciális stílusnak a rögzítésére és bemutatására, amely hangsúlyozza az épületek homlokzatát és jellemzi a településeket, annál is inkább, mivel különböző kulturális és történelmi egységekhez tartozik. Ez az erőfeszítés megsokszorozza a munkát. A tanulmányok első fázisának során elsősorban a vidék gazdasági fejlődését figyelembevéve hoztunk határozatokat, nevezetesen; hogyan kapcsolódik a város vagy a település a legszélesebb értelemben vett vidék speciális fejlesztésének tervébe. A közlekedés problémája, néhány szanálásra vonatkozó javaslat ismert kérdések, amelyet minden történeti település esetében hasonlóan alkalmaznak és amelyek kapcsolatban vannak a városiasodás vagy a területrendezés ismert fejezeteivel. A történelmi adottságok realista, speciális elemzésének következményei különleges jelentéssel bírnak a sok nehézséget megélt görög települések esetében és fontos elhatározásra bírtak úgy az újjáélesztésre végül kiválasztott területek meghatározásában, mint az újjáélesztett történelmi területek negyedeire vonatkozó eljárási rendszer kialakí­tásában, valamint azon területek vonatkozásában, amelyek a közelmúltban történő terjeszkedések határán találha­tók, vagy menthetetlenül megsérült területek, mint pl. Rethimno vagy Szaloniki felső városa. (Ano Poli). A tanul­mánynak ebben a tudományos részében ugyanúgy, mint az új felhasználás kiválasztásában és az újjáélesztett közpon­tokba illesztendő szolgáltatások meghatározásában a tudósra igen nagyszámú döntési kötelezettség hárul. Ez a felelősség annál fontosabb akkor, amikor valamennyi lakos akaratának ellenőrzése nem lehetséges, vagy amikor ezek nem esnek egybe az elhatározások kiválasztásával. Bizonyos esetekben a rosszul informált lakosok szembeszegülnek, mivel úgy gondolják, hogy a történelmi mag vagy településük konzerválása a tulajdonos számára szerencsétlennek bizonyul. Ezekben az esetekben elsősorban az építkezés érvényes magasságának korlátozásától félnek, az általános építkezési szabályzat bizonyos előírásaink folytán, amely a város vagy a település modem részében van érvényben, és tény, hogy ez a félelem megalapozott, mivel egy történelmi épület esetében kizárt további emeletráépítés. Mindig arról ábrándoztak, hogy lerombolják az örökölt hagyományos, öreg házat, amelynek felépítését általában egy isme­retlen vállakozóra bízták, miután annak a tulajdon százalékaránynak a nagyságán alkudoztak, amelyet az építkezés fejében telekként adtak és kevésbé érdekelte őket az építmény minősége, a belső elrendezés és egyéb életkörülmények. Ez a kérdés különösen összetett és nem tartozik hatáskörünkbe. Mégis aláhúzzuk, hiszen országunkban az újjáélesz­tési tervek felfüggesztésének egyik legfontosabb összetevőjét adja. Lehetetlen elképzelni egy vidék másfajta építési módját, anélkül, hogy a vállalkozó közbelépne az építkezés fejében ellenszolgáltatásul adott telek birtokhányada nélkül, amely 3 emelet építése esetében a telek kb. 30%-át jelenti. Természetesen a lakosok nem mindig felelősek e téves magatartásért. A tanulmányok különböző esetében a területek karbantartási állapotának függvényeként születtek az elhatá­rozások, azaz a terület lakóközpontjának leromboltsági állapota és az érdekes, eredeti építmények sűrűségének viszonylatában. Rethimno ó-városában különböző helyen számos elem maradt megőrzött állapotban ahhoz, hogy az építési területeket restaurálják, de befejezhettük volna azoknak az adatoknak az alapján is, amelyeket a velencei fennható­ság idejéből összegyűjtöttünk. Más fontos probléma jelentkezett azoknál a vidékeknél, amelyek jó állapotban marad­tak fenn, de a város különböző történeti korszakai során jelentős továbbépítéseket éltek meg. Alapépítményükben velencei elemeket őriztek meg, ugyanúgy mint a földszinti termekben, míg a felső emeleten vegyes elemeket — velen­cei és török - mutattak vagy egyszerűen könnyű és kiugró faelemeket a török korból. A rendszeres feltárások és kutatások folytatásaként elhatároztuk, hogy a kezdeti formák restaurálását csak a történelmi építmények esetében végezzük el. Ami viszont az épített egységet jelenti, úgy hagytuk meg a homlokza­tokat, ahogy a különböző korok egymásraépülése azt ránkhagyta. A város maga is megélt és kialakított történelmi emlékeket, miközben állandó megújuló társadalmi tapasztalatai voltak a ráépítésekkel, a fejlődésekkel és a szüntelen átalakulásokkal, mint ez érvényes minden élő szervezetre. A város életét számos építészeti elem hozzáadása befolyásolta szociális szempontból ugyanúgy, mint a laogra­fikusan és topominikusan. Ezekben az esetekben nem az élő részek eltávolítása a cél, annak érdekében, hogy egy kétséges már elfelejtett kezdeti stílust helyreállítsunk, mint ahogy ez általában történt. Az esetek nagy részében szintén lehetetlen volt, hogy papíron rögzítsük a velencei építészeti kor régi szerkeze­tét. Egyeseket soha nem fejeztek be, mások a terület átalakítása során is módosításokat szenvedtek el. Ugyanakkor ebből a szempontból érdemes megemlíteni valamint, ami különösen meglepett bennünket. A híres velencei levéltá­rakban felfedezett urbanisztikai elemek összehasonlító tanulmánya, amelyek illusztrálták a meglévő stílus és Retho­nos fejlődését úgy, ahogy a felmérés során megismertük, sőt még a javaslatokat is, azaz a megvalósítási formákat. Ez a kérdés egy újabb külön tanulmány tárgyát képezheti. De térjünk vissza az építmények elváltoztatott homlokzatának kérdéséhez. Bizonyos esetekben az építmény a különböző hozzáadások során igen érdekessé vált. Néha végső formája hosszú ideig szolgált lakói számára és megfelel a jelenlegiek szükségleteinek is. )

Next

/
Thumbnails
Contents