Népi Építészeti Emlékeink Védelme (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1979 Eger, 1979)

Nicos Moutsopoulos: A hagyományos települések felélesztésének sajátos problémái Görögországban

Az átalakítás során a leggazdagabb lakosok lassan-lassan lerombolják az öreg házakat, kezdve a legközpontibb és legszebb hajlékokkal, hogy az egész felszabadult területen és nemcsak annak egy részén - mint ahogy ez hajdanán történt - egy szinte tipikus építményt emeljenek, amelyet szándékosan kerülünk el esztétikai szempontból minősíteni. Általában a földszintet egyetlen szerkezet nélküli helyiség alkotja, amelynek magassága 5,5 m és ami a tulajdonos vagy a bérlő kereskedelmi célú felhasználására szolgál. Ami az egyetlen emeletet illeti általában, körülfutja egy 0,90 m szélességű balkon, amely megfelel az egész országban előírt szabályoknak. A következő emeletre lépcsőn — általában külső — jutunk fel, amelyet az esetek nagyrészében a legkevésbé funkcionális részen helyeznek el, ami nem a legalkalmasabb forma. Felesleges leírni, a belső berendezést. Szobák sokasága, egy meghatározatlan célú folyosó körül. A tájolás és az elhelyezkedés szempontjából legjobb szoba egyben a legnagyobb, mindig az a helyiség, amelyik a legjobban bebútorozott és hermetikusan elzárt. A fontos események — húsvét, karácsony, örömünnep (esküvő, keresztelő) vagy rokonlátogatás - alkalmával nyitják meg. A többi helyiség hálószoba céljára (egy vagy kettő) és konyhául szolgál. A konyhában, ahol a kályhát elhelyezték él a család; főz, dolgozik és eszik; itt nevelik a gyerekeket és az idősebbek, akik iskolába járnak, telente itt tanulnak. A teraszon, minden különösebb elszigetelés nélkül, felfedezhetők avasbeton fémszálai várván, hogy épüljön az újabb emelet, ha majd a tulajdonos anyagi körülményei megengedik, vagy a hivatalos szervek ellenállása enged a nyomásnak. Nem feltétlen szükséges, hogy megkritizáljuk azt a házat, amelyik a régi helyére épül. Tény, hogy bizonyos előnyei vannak a régivel szemben, hiszen építészeti és szigetelési szempontból soha nem volt megfelelően karbantartva (mivel igen gyakran örökölték vagy elfoglalták vagy átengedték). Nehéz lenne azt állítani, hogy a lakosok boldogok lennnek új házukban, de kijelenthetek egy dolgot: büszkék házukra, mivel hasonlít a szomszéd falu és a szomszéd város elővárosának új épületeihez. Az is tény, hogy mindazok, akik a szép, régi, öreg, eredeti, szomszédos, de nem helyreállított házakban élnek, bizonyosfajta szégyent éreznek és várják azt a pillanatot, amikor lerombolhatják azokat és „értékesebbé tehetik". Az ,.értékesebbé tétel" régi terminus, amelynek értelme a görög paraszt használatában módosult és jelenti minden öreg, eredeti, hagyományos építmény lerombolását, legyen az egy híd, egy templom, vagy egy szép lakóház. Nagyon gyakran mondják: „ezt lerombolják, hogy értékessé tegyék". És arról van szó, hogy lerombolják a falu öreg templomát azért, hogy a régi helyére egy újat építsenek általában rossz izlésüt, pedig a környéken bőven van szabad terület. Mély szomorúsággal idézem fel ezeket a részleteket, de szükségesek ahhoz, hogy megértsük azt a légkört, amelybe minden feltámasztási erőfeszítés zajlik. Nemzeti törvényhozás nélkül, alakosok tudomására hozott nem teljes információ hiányában helytelenül elfogadott eljárások mellett, speciális anyagi előrelátások nélkül, az életrekeltési tanulmányok sokszor már a kezdet kezdetén bukásra Ítéltetnek. Egy rendszeres újjáélesztési tanulmány magába foglalja egy irányítóterv és egy 1:2000 léptékű teljes topográfiai felmérés, valamint egy 1:500-as mellékletek kidolgozását ugyanúgy, mint gazdasági elemzéseket és a fejlődés technikai-gazdasági javaslatainak az átgondolását. Minden hasonló tanulmány jellegénél fogva igen költséges. Különösen országunkban, ahol nincsenek részletes topográfiai jegyzékek és ahol teljes mértékben hiányoznak a régi topográfiai leírások (Athén és néhány kikötő kivételével, amelyek hosszú időn keresztül velencei fennhatóság alatt voltak). Ezeknek az adatoknak a hiánya különösen nehézzé teszi a települést megelőző történelmi korszakainak megfelelő formák visszaállításának kutatását. A telekkönyvek, főleg a régiek, szintén hiányoznak, kivéve azokban a városokban és kikötőkben, ahol velencei zászló lobogott s amely, mint közismert, igen fejlett hivatalrendszert tartott birtokaira és különösen gyümölcsöző gazdaságának forrásaira vonatkozóan. Ezek hát azok a nehézségek, amelyekkel egy rendszeres újjáélesztési tanulmány során találkoztunk. A diadalmaskodott alapelvek vagy mondjuk inkább a kidolgozott tanulmányok ideológiája mindig a Velencei Karta állásfoglalásaira és az ICOMOS szakosított kongresszusainak összegezéseire és elhatározásaira alapultak, hozzátéve mindazt a tapasztalatot, amelyet a speciális tanfolyamokon való részvétellel nyertünk, valamint benyomásaink a különböző gazdasági és politikai rendszerű országokban restaurált történelmi központokban és településeken tett látogatásaink során. A különböző országok településeinek helyszíni meglátogatása és mindazok a tapasztalatok, amelyekről kollégáink tájékoztattak bennünket, valamint megfigyeléseik és önkritikáik szintén értékes tapasztalatokhoz és tudáshoz juttattak bennünket. (Nevezetesen Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Franciaország és az utóbbi időben Szovjetunió). A probléma minden országban más mértékben jelentkezik, ami nem tulajdonítható kizárólag az eltérő gazdasági adottságoknak, hanem főleg a külöböző társadalmi és történelmi körülményeknek, amelyek a település létrehozásának pillanatában voltak érvényesek.