A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

betartásán túl szinte minden eszközzel a hagyományos környezet hatástényezőivel való szembenállását kívánta volna kifejezni. Láttuk az előbbi példákon, hogy a beilleszkedés nem a modern épitészet megtagadását kívánja, csupán annyit, hogy a mai építész ne tagadja meg a múlttal valamiféle közösség vállalását, ami a tömeg méretein tul éppen az arányok, ritmus, plasztika bizonyos jellegzetességeinek összecsendiilésében kell, hogy kifejeződjék, mig ezek megtagadása feltétlenül idegenséget eredményez. Hasonlóképpen idegen marad a környezettől a Szentháromság utca é

s Uri utca sarkán legújabban felépült ház, amely a horizontalitást világos és sötét sávok bántóan kemény hatásával, a második emeleti ablaksor Indokolatlan visszaugratasá

val a végletekig hangsúlyozza, ugyanakkor a földszinten különböző romantikus elemekkel, várszerüen ferde pillérekkel, mü-ülőfülkékkel próbál történelmi hangulatot támasztani. Ehelyett inkább a telekosztás történeti hagyományára lett volna jő utalni és az épület tömegének tagolásával jelezni valamiképp, hogy a háború előtt ezen a telken még két ház állott. Ez a példa is figyelmeztet minket arra, hogy a történelmi környezetbe való beilleszkedés nem egyes motivu mok átvételének kérdése, hanem az egész környezet történeti és morfológiai hagyományainak elmélyült ismeretén és átélésén múlik. Az eddigi példák mind olyanok voltak, ahol a feladat maga, az épület funkciója természetesen illeszkedett a történelmileg kialakult környezetbe, csaknem mind lakóházakról lévén szó, olyan helyeken, ahol eddig is lakóház állott. Ilyen esetekben általában nem az a kérdés, hogy szabad-e az adott helyre modern épületet épiteni, hanem az, hogy hogyan lehet a történelmi környezet egyes pontjain ugy megformálni az ujat, hogy az a régivel harmonikusan összecsendüljön és ne disszonanciát alkosson. Sokkal nehezebb a helyzet, ha olyan építési igény jelentkezik a történelmi együttes valamely pontján, amely természeténél, jellegénél, nagyságrendjénél fogva már eleve kérdésessé teszi a harmonikus beillesztés lehetőségét, s amely az építész legjobb képességei és elmélyült alapossága mellett sem teszi lehetővé a feladat maradéktalanul sikeres megoldását. Más szóval tisztában kell lennünk azzal, hogy a modern épitészet létjogosultsága a történelmi környezetben nem azt jelenti, hogy bárhová bármilyen uj épület felépíthető anélkül, hogy a városképben bántó törés keletkeznék. Ha felsőbb döntések kellő megfontolások nélkül bizonyos építési program megvalósitását olyan helyre telepitik, ahol az jól meg nem oldható, ugy általában nem az építész és főleg néma modern épitészet a hibás, ha a végeredmény nem egészen megnyugtató. Az egyik ilyen problematikus pontja a budai várnegyed újjáépítésének a Tárnok utcai iskola épülete. A háború előtt ezen a helyen két nagyméretű épület: a volt Eszterházy palota együttesének két eleme állott. A nagyrészben rombadőlt épületek maradványalt teljesen lebontották és a Főváros ugy döntött, hogy a Várnegyed régóta megoldásra váró problémáját: az uj általános iskola épületét ezeknek a helyén valósítja meg. A korszerű iskola funkciója, az azonos méretű és megvilágítású tantermek egymás mellé sorolásából kiadódó hosszan elnyúló épület már eleve magában hordozta azt a következményt, hogy ezen a helyen a kisebb egységekből összetevődő utcakép megszakadásával, és a kialakult városszerkezet szétrobbanásával kell számolni. Sajnos a választott épitészeti megoldás semmit nem tudott ehyhiteni a kényszerhelyzeten, s a minden vertikális tagolást nélkülöző homlokzat, hosszan elnyúló vízszintes sávjaival idegen testként ékelődik bele a történelmi városképbe. A homlokzatra kinyúló gerendavégek külföldről importált motívuma még csak fokozza ezt az idegenséget. A Tárnok utcai iskola a Vár legforgalmasabb főútvonalán, exponált helyen töri meg a történelmileg kialakult városképet. Sokkal kevésbé szembetűnő ugyan, de a beilleszkedés szempontjából egyaránt nem problémamentes a Peter man biró utcában, az Országos Levéltár és az Állami Nyomda közé beépült uj