A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

épület. Azáltal, hogy a szomszédos épület tűzfalához nem csatlakozik szorosan, hanem elválik tőle, a két szomszédja között városszerkezetileg idegenül hat. Ugyanakkor külső megformálása - annak ellenére, hogy ugyanolyan függönyfalas szerkezetet használ, mint az előző példák közt már tárgyalt épületek - mégis idegenszerüen hat a környezetben. Ennek egyik oka - ugy tűnik - éppen az előzőekben többször hangsúlyozott arányrendszerben rejlik, amely itt, fekvő formájú négyzet mező ivei nem tud harmóniát teremteni a környezet arányaival és ritmusával. Ehhez járul az egész épület merev sikokkal határolt megjelenése, amelyben sem az üvegfalak osztóbordái nem adnak semmi plasztikát, sem a tetőfelület sikja, amely az eddig minden uj épületen alkalmazott cserépfedés helyett élettelen, merev müpala lemezekkel van borítva. Az építész mindent megtett, hogy a Várba nem illő, tulnagy tömegű üzemi épületet tornyaival együtt valamiképp belesimítsa a Vár együttesébe, de nem csak rajta múlott, ha ennek látványa nem okoz zavartalan örömet. Itt is a feladat maga, az adott építési program kényszere már eleve magában hordozta annak városképi konzekvenciáit. Az utóbbi évek legtöbb vitát kiváltó épitkezése volt a budai Várnegyedben az uj Hilton szálló. Ebben az esetben maga az épület funkciója, egy szálloda építése a Vár ezen pontján önmagában nem volt helytelen. Már a Vár korábbi rendezési terveiben is elő volt Irányozva erre a helyre egy kisebb szálloda, amire a történelmi városrészben természetesen van igény. Ezen a helyen már a XVII. század vége óta nagy tömegű kolostorépület állott, tehát egy nagyobb méretű mai középületnek ide való telepítése nem állt ellentétben a Vár történeti és városszerkezeti hagyományaival. Az adott esetben két szempontot kellett egyeztetni: a terület műemléki adottságait, illetve városképi követelményeit egyrészről, és egy nemzetközi szállodakonszern rendkivül kötött technológiai előirásait másrészről. A több éven át több változatban folyó tervezői munka végeredményében ugy véljük, megoldotta ezt a nehéz feladatot, hogy az értékes középkori maradványokat és a városképileg döntő fontosságú XVIII. századi homlokzatot szervesen beleillesztve az uj koncepcióba, a régi és uj egymásrarétegződését, a történelmi kontinuitást egységes épitészeti élménnyé ötvözte. Az uj épületszárnyak megformálásánál helyes érzékkel választott egy olyan rendszert, amely erőteljes függőleges tagolást ad a nagy tömegű uj épületeknek. Ezzel egyrészt jól kapcsolódik a környezet különösen hangsúlyos vertikális jellegéhez, másrészt plasztikájával, árnyékhatásával kedvezően oldja a nagy felületeket. A Hilton szálló problémája annak tömegében rejlik. Nem alaprajzi kiterjedésében, amely pontosan követi a történelmileg kialakult beépítési vonalakat, hanem az uj szárnyak magasságában. Az eredetileg 250 szobára tervezett szállót tervezés közben felsőbb utasításra 300 szobásra növelték, ami csak a magassági irányban való növeléssel volt kielégíthető, fgy az elméletileg betartott történelmi ereszmagasságok fölé két sor tetőemelet került, ami nem vált az épület előnyére és aminek eredményeképpen az eredetileg jó arányú homlokzatok rövidülésben nézve hatemeletes tömbbé állnak össze. Hasonlóképpen vitatható a középkori Domonkos templom csonka tornyának modern eszközökkel való felmagasitása, amit nem annyira műemléki szempontok, mint a Hilton szálló technológiai elŐirásai tettek szükségessé. Az itt bemutatott példákból nagyjából az a következtetés vonható le, hogy uj épületeknek a történelmi környezetbe való beilleszkedése elsősorban magának az építési programnak megfontolt kialakításán, az uj funkció követelményeinek a meglevő környezet adottságaival való gondos egyeztetésén múlik, másrészt pedig a megformálás során a tömeg, az arányrendszer, a ritmus, a plasztika helyes megválasztásán. Ezen belül minden környezet más és más jellegzetességekkel rendelkezik, ezért mindenhová érvényes recept erre nem adható. A magyar városok történelmi arculatához - ugy tünlk - elsősorban a