A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

Lényegében ezt az elvet sikerült keresztülvinni a Hilton szálló esetében is, ahol a modern szálloda funkciója szervesen magába olvasztotta a középkori kolostor és templom maradványait, a kerengő terét mai eszközökkel érzékeltetve, az egykori templom terét az épületszárnyak között szabadon hagyva és maradványait bemutatva néhány didaktikai kiegészítéssel utalva a boltozat eredeti magasságára és a tér lezárására. Az ilyan zárványszerűen befoglalt műemléki részletek rendkívül sokat jelentenek a helyes történeim-szemlélet és környezetkultúra alakitása szempontjából, mert azt a helyes magatartást fejezik ki, hogy az újnak nem egyszerűen elsöpörni kell a régit a fejlődés érdekében, mint azt némelyek vélik, hanem magábaolvasztani a mult értékeit és egy magasabbrendü szintézisben továbbörökíti a jövő számára. Lényegében ugyanezen az elven: mult és jelen egymásrautaltságán és egymásrarétegződésén alapulnak azok a megoldások is, amelyek a magyar müemlékhelyreállitások gyakorlatában különböző speciális restaurálási, kiegészítési, bemutatási feladatok során is a modem épitészet eszközeit alkalmazták. Több esetben felmerült az a probléma, hogy miképp lehetne egy erősen sérült és hiányos, de egyedi értéket jelentő műemlék eredeti tér- és tömeghatását ugy érzékeltetni, hogy ezzel a megmaradt részek hitelességét ne veszélyeztessük és a hamisítás veszélyét elkerüljük, de mégis valamilyen épitészeti élményen keresztül segítsük a mai embert a valamikori egész elképzelésében. Az ilyen első kezdeményezés volt az ásatások során előkerült Szombathelyi Isis szentély maradványainak bemutatása, ahol a megtalált márvány töredékeket egy vasbetonból készített vázba illesztették be, amely lehetővé teszi a portikusz eredeti arányainak elképzelését és a töredékeket nem múzeumi polcon, hanem az eredeti architektúrában elfoglalt helyzetükben mutatja be. Tömeg- és térhatás érzékeltetésének eevüttes feladatát jelentette a visegrádi Salamon torony esete. A dolgot komplikálta, hogy a torony helyreállítását már a XIX. századi purista restaurálások idejében elkezdték, de félbehagyták. A végső megoldás, a kiomlott hatalmas faltestet külső-belső vasbeton héjjal helyettesitette, amely ily módon kívülről a tömeg, belülről a tér hatását érzékeltette, ugyanakkor a pusztulás történeti tényét és a megkezdett helyreállítás adottságait is leolvashatóan hagyta. A torony legfelső emeletének elpusztult gótikus keresztboltozatát acélhálóból készített elemekkel érzékeltette, amelyek a teret ténylegesen záró vasbeton födémre felfüggesztve a gótikus tér belső térhatására emlékeztetnek, annak elméletileg rekonstruált formáját követve, anélkül, hogy a pusztulás és helyreállítás történeti tényezői felől bárkit megtéveszteni kivarrnának. Hasonló feladatot jelentett a soproni középkori zsinagóga helyreállítása, ahol az oldalfalak a gótikus boltozat lenyomataival megmaradtak, de a későbbi századokban átalakított belső tér az eredeti lefedését, s igy térhatását elvesztette. A helyreállítás célja itt is az volt, hogy a tér eredeti magasságát, belső arányait és a gótikus boltozat rendszerét felidézze, anélkül, hogy azt a látszatot akarná kelteni, hogy a boltozat nem pusztult el. A megoldás módja itt is a boítsüvegeket jelző vasbeton héjjak befüggesztése volt, amelyek azonban csupán jelzésszerűen, a tér egy része fölött jelennek meg, a többi helyen látni engedik a fedélszéket. Hasonló vasbeton elemek jelzik egyébként a Hilton szállóba belekomponált domonkos kolostor templomának elpusztult boltozatát is. Úttörő kezdeményezés volt annak Idején a diósgyőri vár több évtizedes restaurálási munkáinak során a betonnak a várrom különböző építészeti részletei formai kiegészítéséhez való felhasználása. Ezek közül is kiemelkedik az ÉK-i rondella ives mellvédfalának héjjbetonból való kiegészítése, amely kivlilről