A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

A Hilton szálló esetében a modern kapu megoldása még egy szállodai előtető szerkezetével is komplikálódott, ami kisebb függőleges elemekből összetett, felbontott tömegével ugy tűnik, nem okoz bántó törést a régi homlokzaton. A modern épitészet eszközeiveL esetenként mód van olyan elpusztult homlokzati elemek érzékeltetésére, amelyek pontos formájára vonatkozóan nincs adatunk, de amelyeknek a homlokzat összhatásában Való valamilyen érzékeltetése gazdagíthatja a műemlék történeti és épitészeti élményét. Ilyenek például a zárt erkélyek, amelyek a középkorban kedvelt motivumai voltak az épületek külső megjelenésének és amelyekből - későbbi pusztulásuk után - gyakran csak alátámasztó szerkezetük nyomai, pl. lefaragott konzolcsonkok és alakjukra utaló lenyomatok maradtak fenn. Ilyen esetekben azépitészek nem egyszer kisérletet tesznek az elpusztult erkély tömeghatásának a homlokzaton valamilyen ma,i eszközzel való jelzésére, mintáz pl. a budai Vámegyedi Uri utca 13. sz. épületén, ahol egy fémvázas, domborított fémlemez mellvédő loggia emlékeztet a feltehetően nyolcszögletes gótikus zárterkély egykori létére, vagy a soproni Pozsonyi ut 3. sz. középkori ház, amelynek elpusztult erkélyét modern faszerkezettel helyettesitette a tervező. Nemcsak a külsőben kerülhet sor a modern eszközök alkalmazására egy-egy épület helyreállítása során, hanem belső terek kialakításával kapcsolatban is. Erre olyan esetekben kerülhet sor, amikor egy épületnek jóformán csak homlokzati falai maradtak meg helyreállítható állapotban, de belseje teljesen kiégett vagy rombadőlt, mint erre a legutóbbi háború is számos szomorú példát nyújt Európa-szerte. Európa egyes országaiban ilyen esetekben fényképek és más dokumentumok alapján törekedtek az elpusztul* interieurök visszaállítására. A magyarországi gyakorlat ilyen esetekben általában az elpusztult belsőnek modern eszközökkel való helyreállítása mellett döntött, és csupán a ténylegesen fennmaradt külső architektúrának restaurálására szorítkozott, bátran szembenézve a pusztulás megváltoztathatatlan történelmi valóságával. Az Országos Műemléki Felügyelőség várbeli székháza maga is ezt az elvet valósította meg és hirdeti. A XVIII. századból származó barokk palota belsejéből csupán néhány földszinti boltozat maradt épen, míg külső homlokfalait a pusztulás nagyrészt megkímélte. Az uj hivatali funkciók elhelyezése során a belsőben a korszerű irodaépület igényeit és a kedvező térkihasználást tartották szem előtt és a tetőteret is kihasználva, a kívülről egyemeletes palota befelé függönyfalas homlokzatú négyszintes irodaházzá bővült. Ugyancsak modern belsőépítészeti kialakítást kapott a volt királyi palota épülete is, amelynek nagyrészt XIX. századi interieurjei oly mértékben megsérültek a második világháború harcaiban, hogy az azok helyreállításával járó áldozatokat a kormányzat nem tartotta reálisnak. Régi és uj egymásrarétegződésének, szerves egybeépülésének szép lehetőségét nyújtja néhány olyan eset, amikor egy elpusztult műemléknek egy kisebb fragmentuma maradt fenn, amely önmagában nem helyreállítható, de a felépülő újba beillesztve annak gazdagítását, az élet történelmi kontunuitásának kifejezését szolgálhatja. Egyik legjobb példája ennek a már említett Uri utca 32. sz. ház, amely nemcsak homlokzati megoldásával tűnik ki, hanem egész elrendezésével azt az építészi magatartást példázza, amely a mai építészetnek a múltra való rárétegződésnél kívánatos. Az itt állott és elpusztult középkori házból megmaradt gótikus kapualjzat és az ehhez csatlakozó udvari boltozatos szárnyat megtartotta és szervesen belefoglalta az uj épitészeti koncepcióba, mint annak közlekedési tengelyét. Ezfüzi össze az Uri utcai és a bástyasétányi szárnyakat egymással a térben, és a multat a jelennel az időben.