A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Horler Miklós: A modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben

vertikális arányrendszer és ennek plasztikai motívumokkal is kifejezett ritmusa kínálkozik leginkább a formálás kiindulásául. Mint a bevezetőben mondottuk,a modern épitészet eszközei nem csupán teljesen uj épületek esetében alkalmazhatók, hanem más feladatokkal kapcsolatban is. Ezek közé tartozik elsősorban a meglevő műemlékek helyreállítása. Miként város léptékben sem kívánunk elmúlt korok stílusában építkezni, elpusztult épületek helyébe régi formában ujakat emelni, épp igy az egyes műemlékek helyreállításánál is, mindazt, ami a régiből hiányzik, vagy ami a mai funkció következtében hozzá teendő, azt általában mai szerkezetek és anyagok felhasználásával, mai formában oldjuk meg. Természetesen, a müemlékhelyreállitás egy sor különleges megfontoláson alapul, amiről itt most nem tudunk szólni, épp ezért nem lehet teljesen mechanikusan értelmezni a modern épitészet alkalmazásának alapelvét sem. Más szóval, vannak részletek, amelyek megoldása csak hagyományos eszközökkel képzelhető el, vannak határesetek, és vannak olyanok, amelyeknél hagyományos eszközök kifejezetten nem kívánatosak és csakis modern megoldások alkalmazható k. A határesetek között a leggyakrabban előforduló probléma műemléki értékű homLokzatok nyílászáró szerkezeteinek mikénti megoldása. Ha egy épületen az eredeti nyílászáró szerkezetek megmaradtak, illetve nagyobb részben használhatók vagy javíthatók, ugy természetesen azok megőrzése a kívánatos, hiszen az ablakosztások rendszere, az ablakoknak a homlokzati sikhoz viszonyított helyzete a történelmi architektúra fontos része, jellegzetes tartozéka. Azt is mondhatnánk, hogy ha csak az eredeti ablakszerkezetek formájára nézve hiteles támpont áll rendelkezésre, ugy helyesebb azokat helyreállítani az egész homlokzat egysége érdekében. Vannak azonban olyan esetek, amikor egyrészt a régi ablakszerkezetek teljesen elpusztultak, vagy amikor a helyreállítandó épület uj funkciója megköveteli a korszerű nyilászáró szerkezetek alkalmazását. Ilyenkor megengedhető olyan modern szerkezet beépitése, amely nem követi a régi ablakok osztásait, formai megoldását, hanem korszerű anyagokat és formát használ. Ilyen volt a már emiitett Hilton szálló esete is, ahol a megmaradt XVIII. századi homlokzaton, amelynek régi ablakszerkezetei már elpusztultak, az egész szállóban alkalmazott modern fém ablakszerkezeteket használták, amelyet a belső klimatizálása is megkivánt. Hasonlóképpen modern fém ablakszerkezeteket alkalmaztak a volt királyi palota helyreállítása során, amelynek eredeti ablakai kiégtek, és az épület múzeumi funkciója itt is a modern fémszerkezeteket helyezte előtérbe. Ugyanis, ha egy épület homlokzati architektúrája annyira elpusztult, hogy a helyreállításhoz semmi támpont nem áll rendelkezésre, szintén mai ablakok tervezésére kerülhet sor, mint az például az Uri utca 34. esetében történt. Az ablakokhoz hasonlóan gyakori eset, hogy egy meglevő, de erősen sérült műemlék eredeti kapuszárnyai elvesztek, bár a kapu keretezésének architektúrája megmaradt. Ilyen esetekben, különösen mivel a régi kapuszárnyak rendszerint gazdagabban formált, diszitett, egyedi darabok voltak, azok teljes megsemmisülése esetén a hitelesség rovására menne azoknak fényképek vagy analógiák alapján való rekonstruálása. Ehelyett teljesen modern fém vagy üveg szerkezet beépitése pusztán az anyag és szerkezet kvalitásával is képes pótolni az elpusztult kapuszárny esztétikai szerepét, mint azt a volt királyi palota, vagy a MüemlékfelügyelőségTáncsics utcai székháza példái mutatják. I A másik lehetőség olyan mai Ízlést tükröző fa vagy fém szerkezetű kapu készítése, amely bizonyos plasztikai hatással, esetleg díszítő motivumok alkalmazásával próbálja helyettesíteni a hiányzó régi kapu ^""""-J hatását az architektúrában. Ilyen példákat láthatunk egyes soproni lakóházakon vagy a simontornyai vár főkapuján.