A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Dr. Barcza Géza: A területi védelemre vonatkozó műemlékvédelmi és egyéb jogszabályok

oldását; a homlokzaton egyes épületelemekés építési anyagok alkalmazását, illetőleg azok mellőzését; az épületnek a szokásostői eltérő anyaggal való burkolását, fedését, s azok, továbbá a takaratlan tűzfalak kialakításának módját; a meglevő épületrészeknek az|uj épületbe történő beillesztését; - az utcai burkolat, járdaszint, támfalak, köztárgyak, közüzemi felszerelések, utca- és házszámtáblák létesitése, alakitása kapcsán az esztétikai követelményeket kielégitő, a területhez, illetőleg a környezethez, általános jellegéhez illeszkedő megoldás alkalmazását; - valamennyi épület egyidejű felújítását, s ezzel kapcsolatban egységes homlokzatjavítási terv és szinezési javaslat (színdinamikai terv) kés^ését, s annak a soronkövetkező felújítás során történő megvalósítását. Az 5/1974. (V.24.) F.VM számú rendelettel közzétett Országos Épitésügyi Szabályzat is tartalmaz rendelkezéseket a városképvédelemről és a kilátás védelméről. A jogszabály többek között előirja azt is, hogy a szép tájrészletek, továbbá a műemlékek és a műemléki együttesek közterületről feltáruló látványát rendezési tervben, illetőleg az épitésügyi hatóság előirásai szerint védelembe kell részesíteni, s ennek érdekében különböző tilalmakés korlátozások is elrendelhetek. A műemléki építményeket korunkban elsősorban a felgyorsult életritmussal együttjárő hatások, a technika, a közlekedés, a kultúra fejlődése, a modern urbanizáció veszélyezteti. Védelmüket tehát nem elégséges adott konkrét esetek kapcsán egyedileg biztosítani, hanem a védelem reális lehetőségét már a rendezési és fejlesztési koncepció kialakítása, a rendezési tervek készítése során meg kell teremteni. Az építésügyi igazgatás körébe tartozó tevékenységek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ezek közül is számunkra a legjelentősebb a műemlékvédelem és a területrendezés kapcsolata. A műemlékek ugyanis mint egyedi épitmények egy adott, élő organizmuson belül helyezkednek el, mely organizmus a technikai és kulturális fejlődés követelményeinek megfelelően szüntelenül változik, s ez a változás gyakran a meglevő objektumok - köztük az értékes kulturális emlékanyag - létét és fennmaradását is veszélyezteti. Megőrzésükre tehát csak akkor van mód, ha a védett építményeket be lehet illeszteni a település rendezésének és fejlesztésének átfogó nagy koncepciójába. A legértékesebb emlékanyag a "műemlék" minősitésü építmény fenntartásának kötelezettségét a jogszabályok előírják, tehát fennmaradásukkal a koncepciótervek készítésénél mindenképpen számolni kell. A müemlekjellegü és a városképi jelentőségű építményeknél azonban a fenntartás Lehetősége a gazdaságosság és a rendezési terv tervébe illeszthetőség keretein belül külön vizsgálódást, mérlegelést igényel. A települések tervszerű fejlesztése a rendezési programokban és rendezési tervekben nyer meghatározást. A rendezés, illetőleg a fejlesztés tervezett koncepcióját azonban a program megállapítása, illetőleg a terv jóváhagyása előtt az érdekelt államigazgatási szervekkel egyeztetni kell. A műemléki hatóság minden műemlékvédelemmel kapcsolatos kérdésben érdekelt államigazgatási szervnek minősül, ezért véleményét a rendezés, illetőleg a fejlesztés meghatározásánál figyelembe kell venni. Az 1/1967. (1. 31.) EM számú rendelet ezek szem előtt tartásával irja elő, hogy a műemlékeket, a műemléki jelentőségű területeket, valamint a műemléki környezeteket a város (község) rendezési programjában és rendezési terveiben, mint a rendezési, illetőleg fejlesztési lehetőséget meghatározó adottságot kell figyelembe venni.