A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)
Dr. Barcza Géza: A területi védelemre vonatkozó műemlékvédelmi és egyéb jogszabályok
A tanácsi szervek tehát műemléki hatósági tevékenységet - a főváros kivételével - nem végeznek, de az épitésügyi és egyéb igazgatási tevékenységek keretén belül a műemlékvédelemmel kapcsolatos feladatokban közvetlenül vagy közvetve részt vesznek (jogosítványok adása, ellenőrzés, kötelezettségek megállapítása), E tevékenységük során azonban kötve vannak a műemléki hatóság állásfoglalásához, attól eltérően nem jogosultak intézkedést tenni. Az 1/1967. (I. 31. ) ÉM számú rendelet az egyedileg védett épitmények és területek védelméről, egyaránt intézkedik. Az egyedileg védett - műemlék, müemlékjellegü vagy városképi jelentőségű- épitmények védettsége nemcsak magára az építményre terjed ki, hanem az építményhez tartozó földrészletre (ingatlanra) s az azon álló melléképítményekre, az építményhez tartozó kerítésekre, támfalakra is. A műemléki jogszabályok tehát mindig területi védelemben - az adott védelem Ingatlan területéhez intézkednek. Ha az egymás mellett fekvő, egymáshoz csatlakozó Ingatlanokra a rajtuk álló épitmények értéke miatt egyedi műemléki védettséget állapítunk meg, lényegileg területi védelmet valósltunk meg az egyedi védetté nyilvánítással. Ilyen módon területi védelmet tudunk biztosítani településeink egy-egy értékes részletének - utcasorok, pincesorok stb. - anélkül, hogy a területi védelem minősített kategóriáiban kellene gondoskodnunk. Erre általában olyan esetben kerül sor, amikor a területen álló ingatlanok egységes kezelése miatt vagy a gazdálkodási adottságok következtében az egyedi védettség is elegendő az épitészeti együttes fennmaradásának biztosításához. A területi védelemnek olyan esetei Is előfordulnak műemlékvédelmi és épitésügyi gyakorlatunkban, amikor a műemléki érdeket figyelembe véve a helyi tanácsi szervek közvedenUl tesznek intézkedéseket például rendezési tervek elfogadásával, épitési előirások és tilalmak meghatározásával. Ilyen esetekben azonban a tanácsi szervek az intézkedések megtétele előtt a műemléki hatóság állásfoglalását minden esetben kötelesek beszerezni. A műemléki jogszabályok a műemléki területi védelemnek két minősített kategóriájáról - a műemléki környezetekről és a műemléki jelentőségülterületekről - tartalmaznak rendelkezéseket. Az 1/1967. (1.31. ) ÉM számú rendelet igen példamutatóan a legértékesebb, a "műemlék" minősiI téssel védett ingatlanokkal közvetlenül szomszédos Ingatlanokat a törvény erejénél fogva - ex lege - automatikusan védett műemléki környezetnek minősiti, mely területen belül minden építkezés, a környezet bármilyen megváltoztatása csak a műemléki hatóság előzetesen adott engedélye alapján végezhető. Vagyis ilyen esetekben nem szükséges a műemléki környezet területét határozatilag kijelölni, hanem a műemléki védettség, a közvetlenül szomszédos ingatlanokra e nélkül is kiterjed. A műemlékké nyilvánított építménnyel közveüenül szomszédos közterületek - utak, terek - és az azok túloldalán levő ingatlanok csak akkor tartoznak bele a műemléki környezetbe, ha azt a műemléki hatóság határozatilag állapitja meg. A műemléki környezet nem más, mint a műemlék megjelenését és zavartalan érvényesülését biztosító épitészeti és tájképi környezet. Míg mindig " műemlék" minősítéssel védett építménynek megvan a maga műemléki környezete, addig a "müemlékjellegü" és "városképi" jelentőségű minősítéssel védett épitmények védelmére műemléki környezet még határozatilag sem jelölhető ki. A müemLéki környezet határozatilag történő kijelölésére akkor kerül sor, amikor a "műemlék" minősítéssel védett ingatlannal közvetlenül szomszédos Ingatlanok területe nem elegendő a védett építmény hatásos megjelenéséhez, zavartalan érvényesüléséhez. A határozatilag kijelölt műemléki környezet mindig nagyobb területet érint, mint az ex íege, automatikusan védett műemléki, környezet.
