A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)
Tompai Géza: Területrendezés és fejlesztés és annak műemléki vonatkozásai
Ugy vélem, hogy várostervezőink többsége eddig is tudatosan törekedett a városokra készitett általános rendezési, illetve részletes rendezési tervekben arra, hogy a város történeti fejlődését nyomon követve megkeresse a városszerkezetben, területfelhasználásban, beépitésben azokat a jegyeket, amelyek csak az adott városra jellemzőek és amelyek megtartása, szerves továbbfejlesztése feltétlenül Indokolt. Mégsem hiábavaló, ha a műemlékvédelmet fő foglalkozásban űzőket arra kérem, hogy legyenek ebben a városrendezők segitségére és közösen próbáljuk "felrajzolni" városaink egyéni arcát. Ráadásul ebben még a jogszabályi keretek is adottak. 1972. szeptember 20-án megjelent Magyarországon egy rendelet, amely minden, városközpontot érintő beruházást bejelentéshez, illetve engedélyhez kötött. Attól függetlenül, hogy ezt a rendeletet nem miiem lékvédelmi és városképvédelmi megfontolások hivták életre, az engedélyezési eljárás kis módosítással alkalmas lenne arra, hogy városaink átépítését, fejlesztését központilag is kézben tartsuk és érvényesíthessük az elmondottakat. 2. A második kérdés: "Hogyan egyeztethető össze a nagyarányú ivárosfejlesztés (pl. tömeges lakásépítés) a hagyományokat Őrző törekvésekkel?" Nem alaptalanul szoktuk a városokat élő szervezethez hasonlítani, mivel a város ugyanúgy az állandó változás, mozgás, egyszóval a fejlődés jegyeit mutatja, mint bármely élő anyag. Az egymást követő korokban folytonosan változik a város jelentősége, a településhálózatban betöltött szerepe, kiterjedése, egyes részei megújulnak, mások elpusztulnak. Mindezek a változások még egy olyan látszólag " befagyasztott' városrészt is érintenek, mintegy műemlékileg védett történelmi belváros, hiszen például az ott levő lakások korszerűsítése nem ellentétes műemlékvédelmi elveinkkel. Olyan korban élünk, amelyben a társadalmi-gazdasági fejlődés feltétele a legfőbb fokmérője a tömeges igények kielégítése. Igy van ez a városfejlesztésben is, ahol a különböző ellátási szintek kiegyenlítése, a mennyiségi lakáshiány felszámolása alapvető és nagy tömegben jelentkező feladat. A tömegtermelés eddigi tapasztalataink alapján nem kedvez az egyedi értékek, intim városrészek létrejöttének, humánus, egy ember vagy egy közösség " testére szabott 1 ' környezet kialakításának. Ezért nyernek egyre nagyobb értéket - még rossz műszaki állapotuk ellenére is - városaink történetileg kialakult, úgynevezett régi városrészei és ezért ragyog fel különös fénnyel egy-egy modern környezetben meghagyott régi, önmagában nem műemléki értékű épület. Ebben a helyzetben feladatunk viszonylag egyszerűen fogalmazható meg. Egyrészt meg kell őriznünk - természetesen különböző fokú és fajtájú rekonstrukció mellett - városaink történetileg kialakult részeit, másrészt a korszerű technológiákat alkalmassá kell tennünk rekonstrukciós tipusu igények kielégítésére. E két feladathoz egy harmadik is társul. El kell fogadtatnunk a városépítés és városfejlesztés politikai-gazdasági irányitóival, a tervezőkkel és kivitelezőkkel, hogy a régi városszerkezet és városrészek rekonstrukciójánál a gazdaságosság megítélése során nemcsak a pénzben kifejezhető tényezőket kell figyelembe venni, másszóval nemcsak a gazdaságosságot, hanem a társadalmi hatékonyságot kell vizsgálnunk. 3. A harmadik kérdés a városközpontok rekonstrukciójának eredményességét jórészt eldöntő, városaink arculatát elsősorban meghatározó tervezési és technológiai kérdésekről szól:" Megválósitható-e egyáltalán a m Lie m lé ki szempontokat és a város történeti fejlődését mess zemenőleg figyelembe vevő program a mai tervezési-kivitelezési módszereinkkel?"
