A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Tompai Géza: Területrendezés és fejlesztés és annak műemléki vonatkozásai

Szokás némely városrekonstrukciós kísérletünk eredménytelenségét a technológia számlájára irni, azt állitani, hogy a hazai nagyüzemi gyártási és kivitelezési módszereink nem alkalmasak a nagyobb rugalmasságot és alkalmazkodási készséget igénylő feladathoz. Ebből annyi igaz, hogy nem alkalmazzuk rugalmasan ezeket a módszereket a régi városrészeink átépítésénél. Minden technológia, még a nagypanelos is sokkal nagyobb tömeg- és homlokzatváltozatosságra képes, mint amennyit ezekből a lehetőségekből mindennapi gyakorlatunkban kihasználunk. A panelos technológia rekonstrukciós feladatok elvégzésére való alkalmassá tétele (merem mondani, hogy városközpontban való alkalmazhatósága) szerepel terveinkben. (Természetesen itt most nem a műemlékileg védett városközpontokra gondolok. ) De központi irányitás nélkül is elvárható a beruházótól, tervezőtől és kivitelezőtől, nem utolsósorban az elemgyártó vállalattól, hogy merje vállalni a korszerű technológia betervezésével járó többletforditást, amely ráforditás nem is elsősorban anyagi természetű. Nem szabad elfogadnunk azt a nézetet, amely szerint rekonstrukció csak hagyományos technológiával valósítható meg helyesen, főleg, ha ezt a véleményt a kényelemszeretet szüli. A korszerű technológia alkalmazásával járó többletmunkát ugy érzem elvárhatjuk a szakmában dolgozóktól, mivel az sokszorosan megtérül abban a sajnos nem számszerüsithető többletben, amit egy korszerűen megfogalmazott, de a hagyományokat Őrző városban való élés jelent az ember számára. Ha csupán a realitásokat nézzük, akkor is szükségszerű a korszerű technológia rekonstrukcióra való alkalmassá tétele. Közismert, hogy a hagyományos kivitelezői kapacitás egyre kevesebb és nem várható ennek a tendenciának csökkenése, vagy éppen megfordulása. A rendelkezésre álló kivitelezői kapacitás pedig nem képes elvégezni a rekonstrukciós feladatokat, amelyhez viszont egyre nagyobbak és differenciáltabbak lesznek. Nyilván nem tőrölhetjük le városaink régi városrészeit a föld szinéről azért, hogy szanálásmentes terület állhasson az uj beépítés rendelkezésére. Csak eg) ut áll nyitva előttünk, a korszerű technológiát kell idomítanunk a város igényeihez. Próbáljuk meg ezek után összegezni az elmondottakat, Illetve a városrendezés-városfejlesztés és a műemlékvédelem viszonyát röviden jellemezni: Ez a viszony alapvetően egy ellentmondás. A korszerű városrendezés konfliktusa müemléki,vagy nem műemléki, de történetileg kialakult környezetben az, hogy kikristályositott,elveit és szabályalt (pl. elválasztott gyalogos és gépjárműforgalom, alakások előírásszerű benapozása, az utak szabályozási szélessége, az alapfokú' ellátó Intézmények telekterület igénye és sorolhatnám tovább) nem tudja megvalósítani, illetve betartani. A gyalogos és kiszolgáló gépjárműforgalmat nem lehet tisztán szétválasztani, a lakások sokszor rosszul tájoltak lesznek, az utak szűkösek, az alapfokú intézményeknek csak minimális telekterületet lehet biztosítani (vagy azt sem) stb. Mindezekhez járul még az a tudat is, hogy hiába hozunk létre magas szinten ellátott, világos, tiszta rendszerű, az előírásokat maradéktalanul kielégítő városrészeket, az embereknek mégsem ez kell. Bárkit megkérdezünk, mindenki szivesebben lakna egy, a mai kor követelményeinek megfelelően felújított városrészben, mint egy lakótelepen. Ennek a konfliktusnak a feloldása csak a műemlékvédelem és a városrendezés közös munkájával lehetséges. A műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberektől várjuk azt, hogy a városok történeti fejlődését figyelembe véve - határozzák meg azokat a szerkezeti, városképi jellegzetességeket, amelyek egy várost reprezentálnak (azzá tesznek, ami);