A műemlék és környezete (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1978 Eger, 1978)

Tompai Géza: Területrendezés és fejlesztés és annak műemléki vonatkozásai

rUletfelhasználási elem, illetve funkció megtalálható. Természetesen nem tisztán, hanem keveredve, néha eltorzulva, de mindenképpen a városközpont történelmileg kialakult jellegéhez idomulva. Ehhez társul még az a szellemi, hangulati többlet, amely egyrészt a történeti múltból, másrészt a városközpontba tömörülő regionális jelentőségű, Igazgatási, kulturális intézmények jelenlétéből táplálkozik és ami a városközpontot a városi élet, a városforgalom szimbólumává teszi. Nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok Is érzik a városközpont jelentőségét, hiszen minden turista egy idegen városban legelőször a város központját keresi. Itt szivja be magába a város levegőjét, Innen tájékozódik, ez a városnéző sétáinak kiindulópontja és ha a városra gondol, ez jut először eszébe. Végül, de nem utolsósorban a városközpont vizsgálatát az teszi indokolttá, hogy a várossal szemben támasztott igények, illetve az ezzel szemben álló adottságok és lehetőségek konfliktusa a városközpontokban a legnagyobb. Ezek után próbáljuk megkeresni azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolásából néhány gondolatot leszűrhetünk a városrendezés és műemlékvédelem kapcsolatát illetően: 1. Az első kérdés igy hangzik: "A műemlék, műemlék-jellegű és városképi jelentőségű épületeken, illetve a műemlékileg védett területeken kivül van-e valami más, amit a városrendezőnek figyelembe kell venni?" A magyar műemlékvédelem korán felismerte, hogy egyedi objektumok védelme mellett mekkora esztétikai, kulturális többletet ad az épületegyüttesek védelme. Ott, ahol a műemléki szempontból értékes épületek a városok központjában tömörültek és a történetileg kialakult városközpont egyértelműen elhatárolható volt (pl. Pécs vagy Sopron esetében) az Országos Műemléki Felügyelőség a teljes belvárost védelem alá helyezte. Sok régi városunk van azonban, amelyek számottevő műemlékekkel nem rendelkezik, de a városban (rendszerint a központban) vannak olyan épületsorok, amelyek minden különösebb egyedi érték nélkül is összességükben a város egyéniségét testesitik meg, és vannak olyan városszerkezeti elemek (utcavezetése, teresedések) amelyek csak az adott városra jellemzők. Szükségesnek érzem, hogy nagyobb figyelemben részesitjük városaink történetileg kialakult szerkezetét, épületegyütteseit. Gondolok itt a századforduló épületeire is, hiszen a magyar városodás viszonylag késői bekövetkezése miatt, ez idő tájt épültek ki azok a városnegyedek, amelyek legtöbb településünkben, a leginkább jellemző városképet adják. Ki kell tehát tágítanunk a műemlékvédelem fogalmát és meg kell valósitanunk városaink történelmileg kialakult szerkezetének, jellegzetességeinek védelmét. Itt nyilván nem arról van szó, hogy ezeket a területeket a műemlékekhez hasonló szigorúsággal védjük, hanem csak arról, hogy foghíjbeépítéseknél, (útkorrekciónál, rekonstrukciónál alkalmazkodjunk a meglevő beépítés jellegéhez, megőrizve a városrész hangulatát. Ebből a megközelítésből a városközpont hagyományos fogalmát Is tágabban, rugalmasabban kell értelmeznünk. Városaink területi fejlődése következtében lassan a városközponthoz csatlakozó területeket Is a városközponthoz tartozónak érezzük. Mindenesetre létezik egy olyan gyűrű a szűken vett városközpont körül, amelyik régebben kialakult és városias beépitése folytán még hordozza a városra jellemző városszerkezeti, hangulati jegyeket. Ez az a terület, amelyre (a szűken vett városközpontokon kivül) az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk és a látványos eredményt hozó, de a város atmoszféráját elpusztító szanálásos átépítés helyett ezen területek rekonstrukcióját kell előirányoznunk.