A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Sedlmayr János: Az egri vár helyreállítása

A vár jelenlegi felhasználását lényegesen nem kivánjuk módositani: a műemléknek elsősorban kulturális-idegenforgalmi célt kell szolgálnia. Pontosabban az összes ismert és még fel nem tárt részét kell a nagyközönségnek hitelesen kulturált környezetben bemutatni, és a számos Írásos és tárgyi dokumentumból kell látványos kiállításokat készíteni. A teljes vár területének gazdája a helyi múzeum, amely a továbbiakban is használója marad. Szét kell azonban "álasztani a speciális és körzeti szerepét. Helyben kell meghagyni a múzeumnak azon részlegeit, amelyek a vár bemutatásával, az itt feltárt tárgyi emlékanyaggal foglalkozik, mig az egyéb - regionális - feladatok számára Eger belvárosában kell megfelelő helyet, illetve épületet találnunk. A nagy terület ellenére, nem találtuk helyesnek, hogy a vár zöldterületté, illetőleg közterületté alakuljon át, mert igy az őrzés és fenntartás megoldhatatlan lenne. Ugyancsak nem javasoltuk azt, hogy a váron belül a nagyközönség számára vendéglőket épitsenek. E létesítmények számára a váralji telkeket, illetve épületeket jelöltük meg. Müemlékhelyreállitási szempontból a hitelesség, a szakszerűség és az elvek betartása a legfontosabb követelmény. Az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta, magára a jellegzetes műemlékvédelmi feladatokat: a régészeti feltárás irányítását és lebonyolítását folyamatosan, a feltárt romterületek állagbiztositását, értelmező kiegészítését és bemutatását, valamint egyéb váron belüli építmények helyreállítását. A müemlékhelyreállitási elveink és gyakorlatunk elsősorban a műrészletekkel és gazdagított épületeken érvényesülhet, mint például a székesegyház romterületén belül vagy a gótikus Püspöki Palotánál. Kevésbé szembeötlően jelentkezik ez a várfalaknál, a semleges falfelületeknél, ahol a támfalként állő bástyák és kortinák kiegészítésében mindenekelőtt a statikai szempontok elsődlegesek. Helyreállításuk elsősorban mélyépítési szakértelmet kíván, ezért e munkákat az OMF csak felügyeli. A feltárások révén a műemléki maradványok, és ezúttal a látnivalók nagy mértékben növelhetők. Sajnos, a föld alól előkerült falszakaszok igen alacsonyak és rendkívül gyenge állapotúak. E falazatok, esetleg kőfaragványok (nyíláskeretek, lábazatok stb.) a védő földréteg eltávolítása után a legrövidebb idő alatt szétomlanak, a kő és habarcs gyenge minősége, valamint a romok számára kedvezőtlen klimák miatt. A szabadban levő és fedetlenül hagyott faragványok gyakorta még egy telet sem bírnak ki: a tufakő tavaszra szétesik. (Sajnos, hasonló problémával küzdünk nemcsak Egerben, hanem például;Visegrádon is, az egyik legjelentősebb középkori romterületünkön.) A romterületek helyreállítására, rossz állagú falazatainak megtartására nincs megfelelő módszer, semmiféle vegyi eljárás nem adott ezideig védelmet az átnedvesedett és a talajból származó vizes falak megóvására. Gyakorlatunk nagyjából megfelel a máshol is alkalmazottnak, az előkerült falakra védőfalazatot készítünk, amellyel nemcsak vonalukat és szélességüket (vagyis az alaprajzot) rögzítjük, hanem változó magasságú kiegészítésekkel sok esetben a romterület értelmezését is igyekszünk elősegíteni. A töredékes faragványokat általában műkővel egészítjük ki, illetve ebbe foglaljuk be, amely sajnos szintén csak ideig-óráig ad védelmet. A puha kövek esetében sajnos az a tapasztalatunk - és ezzel már előzőleg számoltunk -, hogy az eredeti köveket fokozottabb igénybevételnek tettük ki, mint kiegészítés nélkül. Egyes területeken mégis vállaltuk e módszert: igy legalább a műrészletek formáját mentjük át az utókorra. Műszaki szempontból a legtöbb gondot a külső várfalak, a bástyák állapota jelenti. Itt is számos tudományágnak kell együtt dolgoznia és - ahogy említettük - a műemléki szempontok sokszor másod-