A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Kozák Károly: Régészeti feltárások az egri várban, különös tekintettel azok szervezésére és dokumentálására

középső Varkoch Tamás kapitánysága idején készült. Az elmúlt évben feltárása során derült ki, hogy a vár felől felvonőhldja volt, mint az uj-olasz bástyákkal együtt készült, második épitési szakasznak számító, helyreállított kapunak (25-26. kép). Mig az első kapunak azonban csak egy» félköríves záródású nyilasa volt, addig az "uj kapu" -t három nyílás törte át és ugyanannyi felvonóhíd védte, biztosította a köz lekedést a külső vár felől. Ennek dacára, a régi kaput 1552-ben megvédték a várral együtt, de az 1596-os ostrom idején ez a kapu sem tudta további védelemre buzdítani az egri sereget, amikor a törökök betörtek a külső várba. A kapun és a rejtekkapun visszavonulók hamarosan feladták - szabad elvonulás re menyében - az egri várat. A Setét-kapu és az ahhoz csatlakozó ágyutermek kutatása az elkövetkezendő évek feladatai közé tartozik. A vázlatosan elmondott várkapufeltárásokbői is érezhető, milyen nagy jelentősége volt egy-egy vár védelmében a várkapuknak. A várszékesegyház feltárása Az egri várban 21. éve folyó feltárás legjelentősebb eredményei közé tartozik a várszékesegyház, az a körül elhelyezkedő temető és valamivel távolabb, egy Árpád-kori, XI. századi falu néhány házának, maradványának feltárása. Az emiitett temető sírjai a románkori székesegyház szentélye mögött és a hajó D-i fala melletti területen kerültek elő legnagyobb számban. Több sirt azonban a székesegyház Ny-i és É-i oldala mellett is feltártunk (27-28. kép). A székesegyház területén és a mellette feltárt sirok száma ma már megközelíti az 1000-es számot. A temető anyagának végső kiértékelése még nem fejeződött be. Igy is tudjuk azonban azt, hogy a X. század vége és a XIII. század első fele közé keltezhető sirok száma 700-800 között lehetett. Ezeknek a síroknak legnagyobb része a fent említett falu egykori lakóinak maradványaival azonosítható. A temető legkorábbi, X-XI. századi leletei között félköríves, üvegpasztaberakásos fülbevalók és mellkorongok, fonott gyürük, kigyófejes karperecek, gyöngyök, pénzek, valamint S-végü ezüst hajkarikák szép számmal találhatók (29-32. kép). Ezek a leletek, valamint a falu feltárt házmaradványai és leletei (33-36. kép) kiegészítik az Írásos emlékek szuken szabott mondanivalóját. IV. Béla királyunk 1262-ben irt egyik okleveléből értesülünk arról, hogy az egri püspökséget első királyunk, István alapította (1001-1038), László és a többi király értékes adományaival gazdagította. Egy nem sokkal később kelt oklevélből azt tudjuk meg, hogy a tatárjárás idején (1241) elpusztított székesegyházat IV. Béla segítségével építették újra fel, de a munka befejezése fiának, V. Istvánnak idejére esik. Ezeket az adatokat bővítik a feltárás emiitett eredményei. A falu és az ahhoz tartozó temető tanusága szerint István király a püspökség alapításával egyidőben történt adományai sorába tartozik a várhegyen akkor már meglevő falu, amelynek lakói a püspökséget szolgálták. A két világháború idején egy szer már feltárt székesegyház maradványainak területén végzett hitelesítő ásatás tisztázta annak legkorábbi részletét. Ez a nagyméretű, háromhajós, hét-hét pillérrel tagolt székesegyházat három félköríves szentély zárta le (37. kép). A bazilikális felépítésű székesegyházat akkor feltehetően nyitott fedélszék zárta le, amelyet csak a tatárjárás utáni újjáépítés idején fedtek le boltozattal, amely 3-3 köralaku oszlopkötegre és azokhoz igazodó faloszlopokra támaszkodott. Az előkerült falmaradványok, műrészletek