A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Kozák Károly: Régészeti feltárások az egri várban, különös tekintettel azok szervezésére és dokumentálására
alapján sikerült egyes részleteket hitelesen helyreállítani és elkészítettük a XIII. század 2. felében újjáépített és a későbbi századokban bővitett székesegyház képzeletbeli rekonstrukcióját (38-40. kép). A XIV. században a románkori székesegyházat Ny-i homlokzata előtt két toronnyal, s a románkori szentély mögött, K-ről egy nagyméretű, kápolnakoszorus, szentélykörüljárós bővítménnyel növelték (41-42. kép). E szentélybővités alapjait és a későbbi építkezések idején másodlagosan, alapozásba felhasznált faragott köveit a kutatás során megtaláltuk és azonosítottuk (43-44. kép). Az egri püspökség hatalmas birtokaiból származó nagy jövedelem lehetővé tette, hogy a XV. század 2. felében nagyarányú építkezésekbe kezdjenek. A gótikus püspöki palota épitésével egyidőben megkezdték a székesegyház gótikus szentélybővitésének bontását, s helyén ujabb, a kor ízlésének megfelelő nagy szabású későgótikus székesegyházbővitésbe kezdtek. Az uj szentély is kápolnakoszorus, szentélykörül járós volt. Emeleti szintjeire egymást követő, érdekes megoldású kettős csigalépcsők vezettek. Boltozatát hatalmas pillérek tartották (45-46. kép). Ez a későgőtikus építkezés a XVI. század elejére arománkori szentélyig el is készült. Az eredeti elgondolás - amely a felépült részek méreteiből kiolvasható szerint ezután a románkori székesegyház lebontásával párhuzanosan folytatódott volna az építkezés. Megakasztotta azonban azt egy hamarosan bekövetkezett tűzvész, a püspökség anyagi helyzetének romlása és az 1526-os mohácsi csatavesztést követő súlyos helyzet, az országnak három részre történt szakadása. A székesegyház maradványainak méretei arra utalnak, hogy megépülése esetén Európa hatalmas székesegyházaival (Prága, Köln stb.) vetekedett volna (47-48. kép). A török veszély, várható támadás miatt a még csaknem uj későgőtikus székesegyházbővitést lebontották, köveit a vár építésére, erősítésére használták fel. Alsó részéből bástyát alakítottak, s mellette építették meg a külső- és belső várat összekapcsoló Setétkaput (49-50. kép). A rövid összefoglalásból is kiérződik talán a 21. éve folyó feltárás sok uj eredménye, amelyet az évről-évre elkészített ásatási dokumentáció sok kötete pontosan rögzített jelentés, napló, felmérések, rajzok és fényképek formájában. A kutatás mindenki számára elérhető dokumentációja megtalálható a már említett feldolgozásokban. E körbe tartoznak a kutatásról készített beszámolók, előadások, s az azoknál felhasznált fénykép és diafilm anyag is. Ezek mellett, a további kutatással, a megismert adatok kiértékelésével remélhetően sor kerül egy nagyobb, monografikus feldolgozására is az elkövetkező években.