A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Kozák Károly: Régészeti feltárások az egri várban, különös tekintettel azok szervezésére és dokumentálására

létei azért is érdekesek részünkre, mert épitészeti megoldásai az 1570 táján Egerben meginduló, ujolasz rendszerű fülesbástyák közvetlen előzményeinek tekinthetők. A két bástya feltárásáról és helyreállításáról a kutatók a már emiitett Heves megye Műemlékei II. 95-102. és a Vármúzeum Évkönyvében II. (Eger, 1964.) - 221-271. -, IV. (Eger, 1966) - 97-152. - számoltak be. A bástyák feltárása és he lyre áll it ása 1964-ben fejeződött be (16-17. kép). Ehhez kapcsolódik közvetlenül a Ny-i várfal 1975-76-ban végzett kutatása és helyre állítása, ahol a korai, támpilléres várfal bemutatásával sétálót alakítottunk ki (18. kép). Varkoch-kapu, D-i várfal, Szépbástya, DK-i fülesbástya A gótikus palota, valamint a közvetlen környezetéhez tartozó Tömlöc - és Földbástya, valamint az É-i falszoros feltárása tulajdonképpen egy nagy egységet képezett a vár feltárási - és helyreállítási munkáiban. E munkákkal párhuzamosan és azok befejezését követően végeztük el a D-i várfal és az abban feltárt, illetve ahhoz csatlakozó "Hippolyt-kapu" és Varkoch-kapu feltárását és helyreállítását. A "Hippolyt-kaput" az azon feltárt festett cimer alapján neveztük el. Ez a kapu tulajdonképpen a középkori vár legkorábbi kapuja volt, amelyet a XVI. században épitett uj, hadászati szempontból korszerűbb kapu épitésekor elfalaztak (19-20. kép). A kaput Mátyás király sógorának, az esztergomi érseki székből Egerbe került estei Hippolyt püspöknek cimere disziti. A kapu feltárása - különösen belső oldaláról - csak igen nagy nehézségek leküzdése árán sikerült. Ott magasodik felette a Szépbástya, a törökök által megerősített és felmagasított hatalmas, D-i oldalán már a XVIII. században megcsúszott, részben leomlott tömege (21-22. kép). A bástya teteje és a legmélyebb feltárási szint közti különbség több helyen 12-15 m között volt. A feltárás csak erős dúcolás mellett folyhatott. A kapunyilás kibontására még azóta sem került sor. Az ezen a területen végzett - Varkoch-kapuig terjedő - feltárás nyomán ismertük meg egy egykor kétszintes épület alsó, pincerészét, amelybe egy gótikus, kőből faragott elszedett ajtó nyilasán át juthatunk be. Az ettől É-ra eső területen egy 30 m-nél is mélyebb kutat, török és még ujabb kori házak maradványait, gabonásvermeket és egy kövezett uj jelentős részletét tártuk fel az elmúlt évtized során. A kut felett álló kutház maradványait is megtaláltuk. Ezeknek és Hazael Hugó 1752-ben készített rajzának segítségével rekonstruáltuk a kutházat (23-24. kép). Az ötszögletü, D-i várfalhoz támaszkodó kaput Varkoch Tamás várkapitány építette 1542-ben. A kapu maradványairól egyértelműen leolvasható, hogy az eredetileg kétszintes volt. A rajta keresztül vezető ut derékszögben megtört, amely a kapubástya jobb védhetőségét segítette elő. Támadás esetén az első kapunyilást kétaknás, mérlegszerűen működő felvonóhiddal fedett farkasverem védte a mellette levő ágyunyilásokból tüzelő fegyverekkel együtt. Ha az ellenség betört ezen a kapun, megtorpant a belső, a behatolás irányára merőleges helyzetű kapu előtt, s az emeleti szinten levő védők nagy pusztitást végeztek soraikban a boltozat feltételezett - a Setét-kapu hasonló, jól látható kiképzése alapján - nyilasán keresztül. A Varkoch - kapu Ny-i falában egy kisebb kapu - ugyancsak farkasveremmel és felvonóhiddal a várossal való gyalogos összeköttetést biztosította egy sziklaösvényen keresztül. E középkori kapukkal együtt emlékezünk meg az elmúlt évben helyreállított Setét-kapu feltárásáról is, amely lényegében még nem fejeződött be teljesen. Említése azonban mégis fontos, mert ez a kapu kötötte össze a belső- és a külső várat. A kapunak két épitési szakasza jól megfigyelhető. A korábbi - a