A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)
Havassy Pál: Műemlékek korrózióvédelmének gyakorlati kérdései
Természetesen nagy számban reklámoznak ma már olyan termékeket is, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. Sok esetben előfordul azonban, hogy csupán a helytelen alkalmazás vezet negativ eredményre. A legtöbb konzerváló szer csak bizonyos kőfajtákra és néhány egyéb építőanyag fajtára alkalmazható és a kivánt hatás ezeknél is csak akkor érhető el, ha az előkezelésre és használatra vonatkozó gyári előirások betartásra kerülnek. Univerzálisan alkalmazható anyagokról eddig még nem igen tudunk, éppen ezért minden uj anyag felhasználását tanácsos alapos diagnosztikai vizsgálatok alapján laboratóriumi kísérletekkel megelőzni, mivel a kő kémiai összetétele, pórus-szerkezete, kora és állapota is befolyásolhatja a védelem hatásosságát. A szilikonféleségek megjelenése uj lehetőségeket jelentett a műemlékvédelemben, különösen kőfalazatok, faragott kövek korrózióvédelmében. Az Országos Műemléki Felügyelőség felismerve azokat a kedvező lehetőségeket, amelyek a szilikonféleségek alkalmazásában rejlenek, Dr. Zádor Mihály prof esz szor által tervezett néhány kísérleti jellegű helyreállítási munka eredményei alapján, megbízta a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézetét a "Romfalak konzerválásának, továbbá régészetileg feltárt épitészeti leletek ideiglenes állagmegóvásának optimális eljárásai" tématanulmány kidolgozásával. A magyar müemlékállomány sajátossága, hogy magas a romemlékek százalék aránya. Mivel ezek helyreállítási eredményei a költségekkel nem voltak arányban, az OMF célul tűzte ki az eddig alkalmazott eljárások kritikai értékelésén tul oly módszerek kidolgozását is, amelyek a műemléki elveknek és technikai fejlettségüknek megfelelnek és hatékonyabban biztosítják a rom-emlékek további pusztulásának megakadályozását. Köztudott a romfalak védelmének alapvető problémája, a védelem céljából alkalmazott anyagok, a kiegészítések mértéke és módja. Felmerül egyre intenzivebben olyan igény, hogy helyes lenne a fennmaradt eredeti állapotában megőrizni a megmaradt falazatokat, mellőzve vagy csak legszükségesebb mértékűre csökkentve az épitő-jellegű beavatkozást. Olyan konzerválási módszert és anyagot keresve ehhez, amely biztosítja a falak tartós fennmaradását, s egyben a karbantartás a minimálisra csökken. A tanulmány elemzések és gyakorlati tapasztalatok alapján rámutat arra, hogy - megelőző diagnosztikai vizsgálat alapján készíthető el csak a komplex feladatokat tartalmazó helyreállítási terv, - a vizsgálat alapján kell dönteni a didaktikus kiegészítés módjáról és mértékéről, - az uj falazat felületvédelméről is gondoskodni kell, - különös gondot kell fordítani a talaj és falazat csatlakozására, valamint a viz és nedvesség elleni szigetelésére. Megállapítja, hogy a falazat korrózióvédelme és hatásos konzerválása kémiai védelemmel, szerves oldószerekben oldott szilikongyantákkal való kezeléssel a leghatásosabb. A romfalak konzerválására alkalmazható szerek között kiemeli a Wacker 190-t, valamint a Szilikofőb 7607 elnevezésű naturális fal konzerváló szert, amely magyar szabadalom. Wacker 190 Univerzális használhatósága miatt kicsit részletesebben szólok az ujabban kifejlesztett szilikonos homlokzatvédő anyagról. Felhasználási területe igen széles, alkalmazható mészkő, sejtbeton, terméskő, mü-