A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Havassy Pál: Műemlékek korrózióvédelmének gyakorlati kérdései

kő, ásványi anyagokbői készült mindenfajta vakolat, cement-, mész - és vizüveg bázisú festett felületek kezelésére. A Wacker 190 megakadályozza - a fal átnedvesedését, - a homlokzat eső utáni foltosodását, - az építőanyag zsugorodását és duzzadását, - a fagykárokat, - a só kivirágzásókat, - a mész kimosását, - a penészképződést és mohabenövést, - az épitőanyag agresszív esőviz és aeroszolok okozta tönkremenetelét, - a korai eróziót, - a homlokzat elpiszkolódását. Továbbá a kezelés javítja az épület falának hőszigetelését. A Wacker 190-el való kezelés nagymértékű behatolást biztosit az építőanyagba, az impregnálás igen hatékony, lúgokkal szemben is ellenálló réteget biztosit. A gyártó cég több mint 15 éves gyakorlati tapasztalatai alapján a felhordott mennyiség és a munkamenet tekintetében szakszerűen végrehajtott impregnálás hatása több mint 5 évig tart. Külön kell szólni a hosszabb ideje Magyarországon gyártott, már széles körben alkalmazásra került szilikon-termékről, a MTA szabadalma alapján előállított SZILIKOFOB 7607-ről. A gyantát benzinben oldva hozzák forgalomba. A felhordás után a műgyanta 12-24 óra alatt etoxi-lánchidrolizis következtében a falfelülethez köt. Jó tulajdonságai közismertek. Gyakorlatilag minden épitőanyag impregnálható a szilikonokkal, amely bizonyos saját szivóképességgel rencfelkezik, vagyis kapillárisai révén fel tudja szivni a konzerváló szilikon-oldatot. Elvileg minden olyan szilikon-termék alkalmazható romfalak konzerválására, amelyek a romfal felületén és bizo nyos mélységig terjedően hidrofob hatású polimert képez. Figyelembe kell venni azonban a különböző szilikongyanta rendszerek hatásmechanizmusát. Általános vélemény, hogy felület-védelemre szerves oldószerben oldott előkondenzált szilikongyanták alkalmazása részesítendő előnyben. Kivételt képez, ha vizes romfalat kell konzerválni, anélkül, hogy a bennelevő nedvességet eltávolithatnánk. Ebben az esetben hatásosabb lehet vizes szilikonát oldat alkalmazása. A szilikofőb kezeléssel készült kísérleti állagmegóvás és korrózióvédelem a támasztott igényeket beváltotta. A kísérletek gyakorlati megvalósítása történt: -Aquincum római romok területén, - Kaposvár, Szentjakabi románkori romok falain, - Kőröshegy, gótikus kolostor romjain. A közelmúltban egy konkrét feladat kapcsán nyilt lehetőség szilikon -kővédő anyag tanulmányozására és gyakorlati kipróbálására. A Budavári Palota nyugati támfalszakaszának védelmére az ÉTI 50. tagozatán készült felmérő tanulmány és javaslat a legcélszerűbb védőanyag és eljárás kiválasztására, majdpedig helyszíni kísérleti felhordás. A kísérletet az ÉTI jelentés, illetőleg a fentebb idézett cikk alapján ismertetem. A támpillérekkel tagolt középkori eredetű támfal erősen rongálódott köveinek megtartása azonban műemléki hitelesség szempontjából kívánatos volt. Az elvégzett diagnosztikai vizsgálatok alapján olyan speciális kőkonzerválő szerre volt szükség, amely anyagában pótolja az elpusztult kötőanyagot és egyben szilárdítja is azt. A választás a müncheni Wacker-Chemie "Sandsteinverfestiger H" elnevezésű közvetett hatású kőszilárditő és hidrofobizáló anyagára esett. A kísérleti kezelés 1975. októberében elkészült. Ez volt ezzel a szerrel az első vizsgálatokon alapuló, gondosan lefolytatott, majd értékelt hazai ipari kísérlet. Különösen azért tartottuk ezt a kísérletet