A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Havassy Pál: Műemlékek korrózióvédelmének gyakorlati kérdései

A műemlékvédelmi munkánkban, az utólagos falszigetelések problémái mellett kiemelt szerepet kapott a műemlékek kőanyagának, kőfaragványainak korrózióvédelme, éppen ezért előadásomban ezzel a kérdéssel foglalkozom. A kőkonzerválás alapelve egyben általános és indokolt követelménye is az, hogy egy meglevő állapotot lehetőleg változtatás nélkül fenntartsunk, anélkül, hogy a beavatkozások láthatóak lennének. Ez a tevékenység nem abból áll, hogy egy pusztuló kőfalat vagy egy kőfaragványt, szobrot valamilyen szerrel bekenünk. Sokkal összetettebb, több munkafázisu beavatkozásról, kezelésről van sző, amely függ a kőfaragványok pusztulási fokától, helyzeti körülményeitől, anyagától, de még a történeti értékétől is. Éppen ezért minden beavatkozást alapos és gondos diagnosztikai vizsgálat kell, hogy megelőzzön annak érdekében, hogy a beavatkozás a leghatásosabb, a konzerváló szer kiválasztása a legmegfelelőbb legyen. A diagnosztikai vizsgálatokról később még bővebben szólok. A kövek romlásának okait már sokan, sokféleképpen tanulmányozták, de még mindig kevés az igazán hatékony, gyakorlati munkához szükséges vizsgálati eredmény és tapasztalat. Bár a kövek pusztulásának okait lényegében igen sok vonatkozásban felderítették, nem tisztázódott még ma sem teljesen, hogy az egyes kőzetátalakulások a pusztuló felületen milyenek, az is kérdés, hogy a vizsgálódásainkkal milyen messze kell mennünk. Az elméleti következtetések és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei révén nagyot fejlődött a kutatások módszertana, a számtalan kisérlet és próba eredményei a gyakorlatban hasznosíthatók. Le kell szögeznünk azonban azt is, hogy kőkonzerválási munkáink során egyedi darabokkal foglalkozunk. Még azonos épületen, de még egyes falazatokon belül is többféle kővel, kőfaragvánnyal találkozunk, nem beszélve az azonos fajta kövek közötti szemszerkezeti és struktúra különbségekről. Az értékes faragványok védelme kapcsán mindezekre a szempontokra figyelemmel kell lenni. Figyelemmel kell lenni a megfelelő, adott esetre legalkalmasabb konzerválószer kiválasztására is. Ebben a kémia józan gyakorlati segítése szükséges, azért is,mert a merkantil propaganda hatása igen nagy. Kurt Schmidt-Thomsen a Deutsche Kunst und Denkmalpflege 1969-es számában az "abc" szinte minden betűjére közöl egy-egy forgalomban levő konzerválószer nevét, s mindehhez megjegyzi, hogy jegyzéke még korántsem teljes. A műemléket helyreállító építésznek tehát a vegyész segítségére is szüksége van ma már, sőt a geológus bekapcsolódása is szükséges ahhoz, hogy az alkalmazásra kerülő szerek és anyagok bonyolult egymásra hatását is a restaurálás során irányítani tudja. Az ember által megmunkált követ már a beépítés időpontjától kezdve károsító hatások érik. Ma már tudjuk, hogy a kőszerkezeteinket, faragványainkat károsító tényezők között az állandóan és lassan ható folyamatok kártékonyabbak, mint az erőszakos törések, fizikai pusztítások. A károsodást vizsgálva a pusztulást fizikai, vegyi, biológiai tényezők egymással összefüggő hatása okozza. A fizikai károsító hatások között jelentősek: - a levegőben levő por, korom lerakódások, - a hőtágulásből eredő repedések, - a repedésekbe, illetőleg a pórusokba jutó viz fagyásakor keletkező repesztő hatása, - a kőben levő vizoldhatő sók kristályosodása közben keletkező nyomás, a szél eróziós hatása. A vegyi eredetű pusztitő folyamat a levegőszennyezettség, egyike a legveszélyesebbeknek.