A műemlékhelyreállítás gyakorlata( Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1977 Eger, 1977)

Havassy Pál: Műemlékek korrózióvédelmének gyakorlati kérdései

"A külső környezeti vagy a belső kémiai, fizikai-kémiai, biológiai hatásokra bekövetkező, az anyag tulajdonságait károsan befolyásoló átalakulása, amely általában az anyag élettartamának csökkenéséhez vezet." Igy hangzik a korrózió fogalmának meghatározása az Épitésügyi Ágazati Szabvány szerint, amely az épitményszerkezetek korrózióvédelmével foglalkozik, s ezzel kapcsolatosan előírásokat, vizsgálatok alapján meghatározott tennivalókat kötelezően előír. A műemlékek szerte a világon az elmúlt évtizedekben nagyobb kárt szenvedtek, mint fennállásuk évszázadai alatt, ami a velük foglalkozó szakembereket méltán nyugtalanítja. Sok szempontból tanácstalanok vagyunk a felmerült problémák láttán, ami csak fokozza felelősségünket. Idézek a Le Monde cikkéből: "Az Akropolisz ellenállt a sótartalmú szelek maró hatásának, az eróziónak, a tűzvésznek, a bombázásnak, a természeti elemek dühöngésének éppen ugy, mint az emberek esztelen cselekedeteinek, de több, mint 2500 évig tartó kitartó helytállás után a szent sziklán épült felbecsülhetetlen értékű műemléket komoly veszély fenyegeti. Annak a szakértői bizottságnak a véleménye szerint, amelyet a görög művelődésügyi minisztérium bizott meg ennek a csodálatos műkincsnek a megmentését szolgáló eljárások tanulmányozásával, a csiszolt márványépületen az utóbbi két évtized alatt keletkezett károk súlyosabbak, mint az évszázados "természetes elhasználódás" következtében mutatkozó kopás. Sürgős intézkedéseket kell tenni, ha el akarják kerülni a műemlék pusztulását. Egy másik közleményből: "Ma orvosokra és mikrobiológusokra hárul a feladat, hogy az antik műkincseket megvédjék a pusztulástól. "A restauráció vagy a konzerválás megkezdése előtt - magyarázza a milánói molekuláris biológiai központ igazgatója egy szimpóziumon - el kell különíteni a támadó mikroba törzset." Ezt követően lehet alkalmazni a leghatékonyabb antibiotikumokat. A velencei Palazzo Ducale márványköveit például olyan baktériumok támadták meg, amelyek az ipari szennygázok kéntartalmú anhidridjeit abszorbeálják: a márvány gipsszé bomlik szét. Hasonló baktériumtámadást állapítottak meg - a kő grammjaként 100 000 mikroorganizmus - Bologna és Milánó történelmi épületein. Egész mikroflórára derült fény Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján." Megközelítő adat szerint (FTV Korróziós Tanácsadó Szolgálata) hazánkban évenként csak Budapesten az épületek korróziós kára meghaladja a 800 millió forintot. Az épületállományunk folyamatos karbantartásának hiánya, az épületállomány műszaki állapota, az iparosítás, az urbanizáció, a levegőszennyeződés következtében fellépő korrózióveszély ma már ismert fogalmak, s egyben ismert problémák is. Az épületállományunk védelmével kapcsolatos tennivalók között a korrózióvédelem - éppen ezért joggal áll a társadalmi, de még inkább a szakmai érdeklődés előterében. Különösen vonatkozik ez a ma gyar műemlékállományra népünk kulturális örökségére, amelyek a meglevő épületállomány legértékesebb darabjai, amelyeknek fennmaradását, szakszerű fenntartását államunk törvénnyel biztosítja. Ezen a területen kell éppen ezért elsősorban a korrózióvédelemmel kapcsolatos valóságos tennivalókat megfogalmazni, minden érdekelttel megértetni és következetesen végrehajtani.