A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban

2. Az ottoman uralom 1389-1799 2. 1 A török városok még ma is gazdagok olyan egyedi müvekben és egész városnegyedekben, amelyek majdnem ugy maradtak fenn, ahogy 1 _ 2 évszázaddal azelőtt álltak. Ezek a varosok akaratla­nul is a különböző" elmúlt civilizációkból örökölt müvek védelmének a központjai lettek. Attól az idő­től kezdve, amikor a szelcsukok először léptek Anatólia földjére, az előző műemlékek meglepő mó­don fennmaradtak. A korai fejlődés rövid áttekintése segit megérteni, hogy hogyan tudott ilyen sok műemlék megmaradni. A XIV. században az Ottoman törökök gazi harcosokként jelentek meg Anatólia legnyugatibb részein, Konstantinápollyal szemben és nagyon gyengítették Bizáncot. A mögöttük levő anatóliai föld tanuja volt a szeldzsuk törökök korábbi építészeti eredményeink és körülöttük minden­hol ott volt a bizánci építészeti örökség. A római és hellén korszakokból is használatban maradtak bizonyos struktúrák, amint Anatóliában sok civilizációnak a hagyományai összekeveredtek és az ottománok számára épitészeti forrásként szolgáltak. 2.2 Európai utasok feljegyezték a korai szultánok az általuk meghóditott alattvalókkal szemben mutatott toleranciáját, házi építészetük egyszerűségét. Bizánccal való szoros kapcsolatukat és a monumentális struktúrákra való büszkeségüket. Kevés közvetlen bizonyítékunk van arra nézve, hogy a korai ottománok hogy viszonyultak az általuk elfoglalt területek történelmi örökségéhez. Másféle bi­zonyíték viszont nagyon sok van. Egy francia utazó, Cottu megjegyezte, hogy "minden ugy áll Rodosz­ban, ahogy akkor, amikor a Nagymester és lovagjai elhagyták a szigetet. A törökök nem romboltak -.2 le semmit... 2.3 A meglevő építmények újra használatba vétele tipikus Ottoman szokás volt. A templomokat rendszerint mecsetekké alakították, általában minaret hozzáadásával és a belső rész fehérre mesze­lésével. Ma hálásak vagyunk, hogy az ottománok számára bántó faldiszitést ilyen módon tüntették el, mert igy megmaradtak a bizánci stílusú freskók, mint pl. Ohridban a XIX. századi St. Szófia templom­ban, vagy olyan mozaikok, mint pl. Isztambulban a Kariye Djamiban és a Hágnia Sophiaban találtak. Más épületek, mint pl. a cappadociai templomok és kolostorok, amelyeket a VII. és XVII. század kö­zötti időben faragtak vulkáni tufából, ugy maradtak fenn, hogy szentélyként használták őket, vagy el­ feledkeztek róluk. 2.4 Az ottománok ezen tevékenységének egyike sem szolgálta tudatosan a megőrzést. De öntu ­datlanul mégis azt szolgálták egyszerűen az általuk örökölt épületek gyakorlati és esztétikai értéke­léséből adódóan. Saját építkezésük során is beillesztettek előzőleg létező építészeti elemeket egy olyan stilusba, amely egy régi hagyomány folytatását is mutatta, sugyanakkor határozottan ottoman szel­lemű is volt. Isztambulban a Sül lym aniye komplexum, Sinan nevű Ottoman építésznek ez a XVII. szá­ zad közepén készült müve az ottoman épít észtudom ány, stilus és adminisztratív leleményesség élő emlékeként áll. 3 2. 5 Az ottománok folytatták a római hagyományt, hogy a meghóditott területekről hazaszál­lították a műemlékeket, Ibrahim Pasa Budáról Artemisz, Apolló és Herades szobrát vitte haza 1526-ban a mohácsi csata utáni dicsőséges visszatérésekor Isztambulba, és ott a palotája előtti téren állította fel őket. Az isztambuli aréna (ma néppark) környezete jól illusztrálja az ősi és bizánci műemlékek beol­vasztását az Ottoman városképbe. Az aréna körvonalai, ahol a bizánci hintósok versengtek, a spirális oszlop és az egyiptomi obeliszk, a Haglia Sophia és a St. Irén szépen beilleszkednek a Kék Mecset magasba szökő minaretjei és a Topkapi Palota puritán bejárata alkotta képbe.

Next

/
Thumbnails
Contents