A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban
2. Az ottoman uralom 1389-1799 2. 1 A török városok még ma is gazdagok olyan egyedi müvekben és egész városnegyedekben, amelyek majdnem ugy maradtak fenn, ahogy 1 _ 2 évszázaddal azelőtt álltak. Ezek a varosok akaratlanul is a különböző" elmúlt civilizációkból örökölt müvek védelmének a központjai lettek. Attól az időtől kezdve, amikor a szelcsukok először léptek Anatólia földjére, az előző műemlékek meglepő módon fennmaradtak. A korai fejlődés rövid áttekintése segit megérteni, hogy hogyan tudott ilyen sok műemlék megmaradni. A XIV. században az Ottoman törökök gazi harcosokként jelentek meg Anatólia legnyugatibb részein, Konstantinápollyal szemben és nagyon gyengítették Bizáncot. A mögöttük levő anatóliai föld tanuja volt a szeldzsuk törökök korábbi építészeti eredményeink és körülöttük mindenhol ott volt a bizánci építészeti örökség. A római és hellén korszakokból is használatban maradtak bizonyos struktúrák, amint Anatóliában sok civilizációnak a hagyományai összekeveredtek és az ottománok számára épitészeti forrásként szolgáltak. 2.2 Európai utasok feljegyezték a korai szultánok az általuk meghóditott alattvalókkal szemben mutatott toleranciáját, házi építészetük egyszerűségét. Bizánccal való szoros kapcsolatukat és a monumentális struktúrákra való büszkeségüket. Kevés közvetlen bizonyítékunk van arra nézve, hogy a korai ottománok hogy viszonyultak az általuk elfoglalt területek történelmi örökségéhez. Másféle bizonyíték viszont nagyon sok van. Egy francia utazó, Cottu megjegyezte, hogy "minden ugy áll Rodoszban, ahogy akkor, amikor a Nagymester és lovagjai elhagyták a szigetet. A törökök nem romboltak -.2 le semmit... 2.3 A meglevő építmények újra használatba vétele tipikus Ottoman szokás volt. A templomokat rendszerint mecsetekké alakították, általában minaret hozzáadásával és a belső rész fehérre meszelésével. Ma hálásak vagyunk, hogy az ottománok számára bántó faldiszitést ilyen módon tüntették el, mert igy megmaradtak a bizánci stílusú freskók, mint pl. Ohridban a XIX. századi St. Szófia templomban, vagy olyan mozaikok, mint pl. Isztambulban a Kariye Djamiban és a Hágnia Sophiaban találtak. Más épületek, mint pl. a cappadociai templomok és kolostorok, amelyeket a VII. és XVII. század közötti időben faragtak vulkáni tufából, ugy maradtak fenn, hogy szentélyként használták őket, vagy el feledkeztek róluk. 2.4 Az ottománok ezen tevékenységének egyike sem szolgálta tudatosan a megőrzést. De öntu datlanul mégis azt szolgálták egyszerűen az általuk örökölt épületek gyakorlati és esztétikai értékeléséből adódóan. Saját építkezésük során is beillesztettek előzőleg létező építészeti elemeket egy olyan stilusba, amely egy régi hagyomány folytatását is mutatta, sugyanakkor határozottan ottoman szellemű is volt. Isztambulban a Sül lym aniye komplexum, Sinan nevű Ottoman építésznek ez a XVII. szá zad közepén készült müve az ottoman épít észtudom ány, stilus és adminisztratív leleményesség élő emlékeként áll. 3 2. 5 Az ottománok folytatták a római hagyományt, hogy a meghóditott területekről hazaszállították a műemlékeket, Ibrahim Pasa Budáról Artemisz, Apolló és Herades szobrát vitte haza 1526-ban a mohácsi csata utáni dicsőséges visszatérésekor Isztambulba, és ott a palotája előtti téren állította fel őket. Az isztambuli aréna (ma néppark) környezete jól illusztrálja az ősi és bizánci műemlékek beolvasztását az Ottoman városképbe. Az aréna körvonalai, ahol a bizánci hintósok versengtek, a spirális oszlop és az egyiptomi obeliszk, a Haglia Sophia és a St. Irén szépen beilleszkednek a Kék Mecset magasba szökő minaretjei és a Topkapi Palota puritán bejárata alkotta képbe.