A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)
Dr. Cevat Endre: Műemlékvédelem Törökországban
2.6 A Haghia Sophia, ennek a térnek a kulcsfigurája, a bizánciak és az ottománok számára hatalmas kulturális szimbólumként állt. Bizánci uralom alatt, Jusztinianus császár idejében, 543-ban épült, s túlélte a bizánci idők számos komoly földrengését, a latin megszállást csakúgy, mint Konstantinápoly kifosztását a XIII. században a IV. keresztes hadjárat alatt. Amikor Hóditó Mehmet később elfoglalta a várost 1453 "ban, a Haghia Sophiában mondta első nyilvános imáját két nappal azután, hogy az ottománok elérték a város falait. A hóditó támpillérekkel m eg erős itt ette az építményt és minaretet építtetett hozzá, amint azt később Bayezit és I. Sz elim szultán is tette. A szükséges javításokat időről-időre elvégezték, és az 1930~as évekig mecsetként használták, amikor azért zárták be a közönség előtt, mert az eredeti bizánci mozaikokat kezdték feltárni. 1934-ben Atatürk javaslatára a török kormány a Haghia Sophiát múzeummá nyilvánította és megtiltotta, hogy egyházi szertartásokat tartsanak benne. Igy őrizték meg, mint nem felekezeti jellegű műemléket az ember épitészeti és művészi kitelj es it és ér e. 2.7 A Haghia Sophia mellett áll III. Ahmet szultán szökőkutja, az Ottoman városfenntartási koncepciótipikus példája. A közösségi célokra " napi mosásra, az utazó felfrissítésére - adományozott alapítvány hírnevet szerzett a kegyes szívű adakozónak. Egyéni adományozások vagy kegyes alapítványok (vakf) jelentették az Ottoman rendszer műemlékvédelmét és városfenntartását. Minden egyes vakf örökre szóló adomány volt, amelyet aztán a megbízott (mütevelli) gondózott a helyi biró törvényes fennhatósága és ellenőrzése alatt. Szökőkutak, fürdők, mecsetek, kollé giu mok, iskolák és kór házak épületek és álltak fenn ismeretlen vagy híres egyéni adományozók m agán alapitványaiból. Városi funkciók széles skálája, gyakran egyetlen komplexumba tömörítve kerUlt a vakf rendszerbe. 2.8 Igy láthatjuk, hogy bár az ottománok erős, centralizált, koramodern államot építettek ki, a műemlékek adminisztrálása és védelme ebben a koramodern korszakban helyi és egyéni volt. Az Ottoman városi élet mikrokozmosza a mahalle, vagyis a szomszédság volt. Az élet e köré a kis egység köré kocentrálődott, amely magánházakból és a központjukban mecset "komplexumból állt. Ez ugy volt a szultán keresztény és zsidó közösségeiben csakúgy, mint a muzulmánoknál. Miközben az öszszes alattvaló (reava) rendelkezett saját vallási központtal és sajátos adminisztratív vonásokkal, mindegyik hasonlított a többihez sok tekintetben, és ami a műemlékeket illeti, ugy kell tekintenünk ezt a kort, mint egy koramodern rendszert, ahol az egyéni és helyi határozatok domináltak. 3. Uj intézmények és európai behatolás. 1800-1923 3. 1 Hasonló, koraipari életforma húzódott egy sorozat mélyreható változás mögött a XIX. szá zadban, amely egytüzonyos kontinuitást és igy akaratlanul is az ősi építmények és városkép megőrzését jelentette. Az előző évszázadban az ottománok katonai vereségeket szenvedtek, amelyek reádöbbentették az uralkodó elitet az európai erők tagadhatatlan emelkedésére és saját hatalmuk viszonylagos csökkenésére. Ugyanakkor az európai országok és az uj, feltörekvő osztály, a kereskedő-kézművesek behatoltak a birodalomba nyersanyagokat, piacot és politikai hatalmat keresve. Ezekkel a generálisok kal és kereskedőkkel jöttek a régészek, kalandorok és csempészek, akik mind felfedezték a klasszikus ókor gazdag maradványait, amelyekkel felgerjeszthetik az ejrópai mnzeimok és egyéb gyűjtők étvágyát és megvethetik a modern régészet és muzeológia alapjait. Napóleon egyiptomi hadjárata, _amely ekkor még az Ottoman birodalom része volt, kiemelkedik, mint az a drámai esemény, amely elinditotta a tudományos eredmények láncreakcióit és a történelmi környezet kifosztását.
