A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Koppány Tibor: A gyöngyöspatai templom építészeti helyreállítása

sisak pedig elferdült, csúcsán a kereszt erősen elhajlott. Az uj torony építésekor, 1949-ben a templom belsejét naiv, falusias, főleg azonban Ízléstelen, a műemléki értékhez méltatlan alakos festéssel "diszitették". Ezen kivül, falusi templomainkhoz hasonlóan, sajnálatos módon értéktelen szobrokkal és egyéb tárgyakkal zsúfolták tele. KivLilről, a felnövő bokrok és gesztenyefák miatt alig lehetett látni belőle valamit, és ami látható volt, azt is eltorzították a mult század végén belerakott rossz ajtók, a gótikus ablakokba belevágott fakeretes ablakok és a lehulló, hiányos, foltos vakolat. Minden torzitás ellenére azonban első látásra nyilvánvaló volt, hogy az épület eredetileg több építkezésből rétegződött gótikus templom volt, amelyet a XVIII.szd-ban egyes részeiben barokk stílusban építettek át. Általános műemléki elveinkből következett, hogy az épületet lehetőleg megtalált állapotában kell megőriznünk és feladatom kizárólag a torzító részek eltávolítása lehet. Azonban az is nyilvánvaló volt, hogy a templomra uj tető kell, tehát egyes részeit anyagában is meg kell újítanom. A tetőszerkezet vizsgálata közben derült ki, hogy a középkori templom magasabb főhajőjának gótikus kőpárkánya teljes épségben meg van a padláson. Ebből következett, hogy az egész templomot lefedő bádogtető helyett a háromhajós .belső térnek megfelelően három önálló szakaszra kell bontanom a tetőt, hiszen a középkori az eredeti állapot egyértelműen helyreállítható. Az is vitathatatlan volt, hogy a kellemetlen formájú toronysisak helyett valami ujat és jobbat kellene készíteni. Az sem volt kétséges, hogy a gótikus, kőrácsos ablakokból ki kell szednünk a fakereteket és az eredeti állapotnak megfelelően, a kőrács hornyaiban kell azokat üvegeznünk,ugyanigyaz egykor nyitott déli előcsarnok középkori ivéből is el kell távolitani a benne levő, rossz faajtót. A belsőben a gótikus pillérek lábainak aránya arról tanúskodott, hogy egyes helyeken valószínűleg süllyeszteni kell a padló szintjét. A templom főhajójának gótikus belső terét mértéktelenül eltorzító rossz arányj, kellemetlenül terpeszkedő orgonakarzat elbontása sem látszott vitathatónak, annál is inkább, mert formájában semmi értékről nem tanúskodott. Ennyit lehetett megállapítanunk a göngyöspatai templomnál munkám kezdetekor, amikor a minden müemlékhelyreállitást megelőző tervezési programot összeállítottam. Ebben a tervezési programban vázoltuk fel mindazt, amit az épületből eddig ismertek alapján teendőnknek tudtunk. A régészeti feltárással ês a falkutatással egyidőben először is felmértük és rajzokban, fényképekben rögzítettük a templom megtalált állapotát és mindazt, ami a kutatás közben előkerült. A műemléki helyreállító munka tervei ezután három szakaszban készültek el. Elsőnek az uj tető tervdokumentációját dolgoztuk ki. Ebben természetesen nemcsak a fából készülő tetőszerkezet tervei voltak, hanem mindazok a részletek, amelyek a tető elkészítéséhez szükségesnek látszottak. Ide tartozott a gótikus, illetve barokk párkányok rögzítése, kiegészítése, a párkányok mögött olyan vasbeton koszorugerenda elhelyezése, amely egyrészt összefogta a templom falait, másrészt lehetővé tette, hogy az uj tetőt abban rögzítsük le. Ezen kívül a boltozatok és a padlástéri falak letisztítása, konzerválása éppúgy része volt a tervdokumentációnak, mint a tetőt kiegészítő bádogszerelvények, a templom műemléki értékeihez méltó, vörösrézből készült szegélyek, csatornák és lefolyók. Az első szakasz, tehát a tető megépítése közben készült el a templom teljes testének helyreállítását tartalmazó második szakasz terve, természetesen a falkutatás eredményei alapján. Ennek volt része a külső vakolása - amelyben eltérő felületi kezeléssel igyekeztünk egymástól elválasztani a középkori és a barokk épületrészeket -, a belső felületek vakolása, illetve a faragottkő-részek letisztí