A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Koppány Tibor: A gyöngyöspatai templom építészeti helyreállítása

tása, a belső járőszintek szükség szerinti süllyesztése, a burkolat kiegészítése, a padok részleges átépítése. Az orgonakarzat lebontása a körülötte kialakult szakmai vita következtében nem kerülhetett a tervdokumentációba, ennek ellenére nem adtuk fel a reményt, hogy a helyreállitás befejezése előtt ezt a vitás részletet mégis megoldhatjuk. A második szakasz tervei közt szerepelt a gótikus ablakok kibontása, kőrácsaik ki

egêszitês e, a bejárati kapuk középkori kereteinek letisztítása, konzerválása, a kapuszárnyak rendbetétele és nem utolsósorban a műemléki és a funkcionális érdekek találkozásának következtében a II. vatikáni zsinat javaslatainak megfelelő uj liturgikus tér kialakítása, benne a szembemisézőuj oltárral. A harmadik szakaszban a torony és a toronysisak terveit készítettük el. Hosszas kísérletezés és számtalan megoldás közül végülis olyat választottunk, amely egyaránt megőrzi a korábbi toronysisak alapformáját és a talán középkori eredetű toronygaléria gondolatát. Külön terv készült a templom környezetének rendezésére is. Ezen belül - megint csak a régészeti feltárás eredményei alapján - a templom körüli egykori temetőt övezőkőfal bemutatása volt tervezési kiindulásunk. Ezt a köritőfalat a déli oldalon, ahol a templomdomb peremén húzódott, magasabbra falazva terveztük; a nyugati és az északi oldalon azonban, ahol a jelenlegi templomkert már nagyobb kiterjedésű, bemutatását csak a terepszinten javasoltuk. A keritőfalon belül zöld gyepszőnyeg, abban a két templombejárat előtt nagyobb burkolatszakasz, s ezeket összekötő, tipegőkö^ekből kialakított járda szerepelt a terven. A körit őf a Ion kivül, a templomdomb oldalán alacsonyra növő vegyes zöld növényzetet, az északnyugati oldalon pedig virágoskertet tervezett intézetünk speciális szakembere, Örsi Károly kertészmérnök. A helyreállít ás hoz tartozó elképzeléseink közé természetesen még számtalan részleg megoldása is tartozott. Ezek között sorolnám fel a külső és belső felületeken megtalált szines dekoratív festés rekonstrukcióját, a feltárt középkori és barokk falfestmények, feliratok, a korabarokk oltárok szakszerű restaurálását, az uj orgonát és kisebb berendezési tárgyakat, a toronyóra helyreállítását és az egész templom elektromos felszerelésének (világítás, fűtés, orgonamüködtetés) felújítását. A lehetőség szerint igyekeztünk mindent előre megtervezni és rajzokon rögzíteni, bár hosszú évek tapasztalataiból tudtam, hogy a müemlékhelyreállitásnak szinte elengedhetetlen velejárója a munka közben előkerült további részletek, váratlan formai és szerkezeti problémák okozta menetközti tervmódosítás. Előre tudtuk például, hogy a templombelső szines dekoratív festését csak több színminta felfestése után készíthetjük el, de fogalmunk sem volt arról, hogy az orgonakarzat esetleges bontása után milyen adottságok állnak rendelkezésünkre egy mindenképpen szükséges, de természetesen sokkal szerényebb megjelenésű uj karzat kialakítása érdekében. Ezek után tekintsük át röviden a tervezést követő muemlékhelyreállitás történetét. Az 1970-71-es előkutatás és felmérés nyomán készített tervdokumentáció első szakaszában, 1972-ben készült el az uj tető. Lefedésére időközben a helybeli plébánia az ausztriai Eternit-müvektől speciális műemléki müpalát szerzett, a vörösréz csatornák, lefolyók elkészítésében pedig - az előzetes megállapodásnak megfelelően " az egri érsekség nyújtott segítséget. 1973-ban készült el a templom külső és belső helyreállítása. A terveknek megfelelően a középkori falak külső vakolása a falak egyenetlenségeit követte, s törtfehér színűre meszeltük, a barokk részeket pedig simára vakoltuk és sárgára festettük. A nyugati homlokzaton, ezektől eltérően, szürke színnel különítettük el a legkorábbi román stilusu templom ott megmaradt oromfalát. Kibontottuk és