A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Koppány Tibor: A gyöngyöspatai templom építészeti helyreállítása

A maemlékhelyreállítás minden épület esetében kettős feladatot old meg: egyrészt a régi épület megmentését szolgálja azzal, hogy anyagában, szerkezetében és formavilágában igyekszik azt konzerválni, másrészt a történelmi korokban egymásra halmozódott rétegek szétválasztásával és átgondolt bemutatásával az épület történeti értékét bizonyltja. Mindennek érdekében történik az előzetes épületkutatás, a régészeti és falfeltárő munka, ezzel párhuzamosan az épület anyagának és szerkezeteinek részletes vizsgálata és ezekből egymással összefüggésben a műemlék épitéstörténetének felderítése és épület-diagnosztikai vizsgálata. A gyöngyöspatai templomon végzett ilyen jellegű és sokirányú kutatás előzte meg helyreállító munkánkat. Az előttem szóló és a kutatásban résztvevő kollegáim sokmindenről beszámoltak, ezért engedjék meg, hogy itt most csak azokra a részletekre térjek ki, amelyek a helyreállitás tervezését határozták meg. Az építész tevékenysége jellegéből következve mindig alkot, mindig ujat hoz létre. Ez bizonyos szempontból a müemlékhelyreállitó építészre is vonatkozik, bármennyire is tudja, hogy munkája minden egyéb építészeti alkotó munkánál nagyobb alázatot, s ennek megfelelően mértékletességet kivan, mert a történeti hitelességből nem engedhet. Ennek ellenére munkája mégis szubjektív, mert csak önmagát, és önmagán keresztül saját korát adhatja. Ezért elnézést kérek Önöktől, ha előadásomban egy kicsit szubjektív hangot használok. Ezt kell tennem, mert száraz beszámoló helyett azt szeretném elmondani Önöknek, hogyan állitottam helyre a gyöngyöspatai templomot, milyen elvi meggondolások vezettek és azokból kiindulva milyen módszereket alkalmaztam a tervek elkészítés ében, majd a helyreállitás megvalósítása közben. Az előző előadásokban megismerhettük a gyöngyös patai templom régészeti feltárásának és falkutatásának folyamatát, az azokból kialakítható építéstörténet egyes szakaszait, sőt a műemlék müvészettörténi értékelését. A helyreállító építész tervező munkája ezekre támaszkodik, ezek eredményeiből indul el. Ennek ellenére - bármennyire is igyekszem elkerülni az ismétléseket - kénytelen vagyok egyes, már hallott részleteket újból felidézni munkám bemutatása érdekében. Amikor 1969-ben engem jelöltek ki, hogy állítsam helyre a templomot, magam sem gondoltam, milyen nehéz feladat előtt állok. Az első helyszíni szemlék után azt hittem, egyszerű lesz a feladat. A templom szerkezetileg jó állapotban volt, de külseje és belseje minden elképzelést felülmúló torzításokról tanúskodott. A II. világháború utolsó hónapjaiban szétlőtték a templom tornyának sisakját és tetőzete is súlyosan megsérült. A tetőt a háború után a faluban összeszedett faanyagból állitották helyre, toronysisakja pedig 1949-ben készült, meglehetősen szerencsétlen formával. A tetőt bádog fedte, amely a rendkívül gyenge tetőszerkezetet már alig fogta össze, csak az összedőléstől óvta meg; a torony-