A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kovács Béla: A gyöngyöspatai templom történeti és régészeti kutatása

Az intenzív munka 1970-ben kezdődött meg. A régészeti feltárás, a külső és belső falkutatás egyfolytában hat hónapon keresztül tartott, s 1971-ben még további két hónapot vett igénybe a kiegészítő kutatások elvégzése. Az átlagos munkáslétszám 12 fő volt, velük végeztük az ásatást, a szükséges falkutatást és az ehhez szükséges állványozási munkákat is. A kutatás megkezdése előtt már nyilvánvalóan látszott, hogy a jelenlegi nyugati oromfalban, a torony északi oldalánál teljes egészében áll a románkori templom nyugati oromfala. A munka első szakaszában arra törekedtünk, hogy e románkori templom maradványait feltárjuk, formáját, méreteit meghatározzuk. A kutatóárkokkal, majd szelvényekben folytatott feltárás során előkerültek padlószint alatt 25-30 cm mélységben a 6x9 m

_

es, egyhajós, patkó alakú szentéllyel zárt románkori templom alapfalai, illetve néhol a felmenő fal első sorának kváderkövei. A későbbi átépítések megbolygatták ugyan a szentély keleti oldalát, de a teljes alaprajzi forma megnyugtatóan tisztázható volt. A románkori templom északi falához csatlakozó E-D-i irányú falcsonkok egy ujabb helyiség meglétére utaltak. A jelenlegi északi mellékhajóban, illetve a templomon kivül az északi oldalon egy kb. 5x6 m-es oldalkápolna alapfalai kerültek elő, EK-i és ENY~i sarkánál és E-i falának közepénél egy-egy támpillér alapozásával, amelyből a kétboltszakaszos kápolna hozzáépítésére következtethettünk. A románkori templom hajójának ÉK-i sarkánál ujabb csatlakozó falcsonkot figyeltünk meg, s ugy tűnt, hogy a románkori teret K-i irányban bővítették tovább, mintegy 3, 5 m hosszban, feltehetően egy egyenes záródású szentély kialakítására törekedve. A későbbi átépítések miatt ennek az egyenes szentélynek a létét nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, s mint majd a későbbi előadásokban látni fogják, e kérdés még most is problémát okoz számunkra. A ténylegesen megállapított hajóbővités É-i oldalához, illetve a már feltárt kétboltszakaszos kápolna K-i feléhez ujabb, mintegy 5x4 m-es kápolnát ragasztottak, de ennek E-i zárófalát nem sikerült megnyugtatóan tisztáznunk. A feltételezett szentély E-i oldalfalához és a második kápolna K-i falához kisebb sekrestyét toldottak, amelyben egy oltár alapját is feltártuk. A falkutatás során kibontottuk az e sekrestyébe vezető félköríves záródású, keskeny, alacsony ajtót a mai szentélyű egyez et E-i falában. A jelenlegi déli hajó kutatása kicsit bonyolultabb volt azért, mert ezen a helyen a többszörös átépítések miatt a ma is meglevő pillérek alapozásakor, különféle erősítő alapozások készítésekor nagyon megbolygatták az eredeti szintviszonyokat. Csak az 197l-es ásatás során - a falkutatás eredményei alapján - sikerült tisztázni azt, hogy a déli mellékhajó valaha a nyolcszög három oldalával zárt szentélyben végződött, mai kialakítása utólagos bővítés eredménye. E hajó É

_

i fala részben a románkori templomhajó DK"i sarkához csatlakozó K-Ny-i irányú fal. Ez a falrész viszont közös lehetett egyidőben a románkori templom K-i irányú bővítésének D-i falával. Tekintettel arra, hogy ezen a részen nem sikerült egyértelműen tisztázni a falmaradványok alapján a valaha fennálló helyzetet, csak építészeti szempontok figyelembevétele alapján lehet megnyugtató választ adni. A jelenlegi torony belső szintjét a XIX. század végén feltöltötték és lépcsős bejáratot alakítottak ki a hajó felé. A feltárás során megállapítottuk az eredeti szintviszonyokat, illetve feltártuk a korábbi lépcső maradványát, amely a tornyon keresztül a hajóba vezetett. A jelenlegi torony külső környékének kutatása során olyan megfigyeléseket tettünk, amelyek egy korábbi torony meglétére engedtek következtetni. A feltárás során elő is került a románkori templom