A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kovács Béla: A gyöngyöspatai templom történeti és régészeti kutatása

nyugati homlokzatához később hozzáépített torony falainak alapozása. ENyi és DNy-i sarkain egy-egy támpillér alapjával. A jelenlegi torony E-i fala a korábbi torony D-i falának helyén emelkedik. A jelenlegi főszentély belsejében csak az eredeti szint megállapítása volt a feladatunk. A szentély tekintélyes részét a főoltár felépítménye tölti ki, s tudomásunk volt arról, hogy a szentély alatt található egy XVIII. századi kripta is. Igy viszonylag kis szabad felület állt csak rendelkezésünkre, ezt a részt is meglehetősen felbolygatták a kripta beépítésekor. A templom körül kutatóárkokkal feltártuk a középkori köritőfal nyomvonalát. Ezt a falat a XVIII. század végén csaknem teljes egészében elbontották, s csak az alapokat találtuk meg közvetlenül a földfelszín közelében. Az építészeti maradványok feltárása után szólni kell néhány szót az ásatás során feltárt temetkezésekről és az előkerült leletanyagról is. A templom belsejében négy, kőből kifalazott sírt tártunk fel. Ezekben több rétegben elhelyezve XVII-XVIII. századi temetkezést találtunk, jelentéktelen viseletanyag melléklettel. A templom és a torony belsejében még több földsir került elő, de leletanyagunk vagy egyáltalán nem volt, vagy szintén nem volt jelentős. A XVIII. századi kripta lejárata a szentélyelválasztó rács közepe előtt nyílt a hajóban. Nagyméretű kőlap fedte a lépcsős lejáratot, s a dongaboltozatos helyiségben valaha a koporsókat sürün egymás mellé és egymás fölé helyezték el. A már többször megbolygatott kripta anyagát módszeresen átvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a XVIII. század utolsó harmadáig használták temetkezésre. Több egyházi és világi személy tetemét találtuk: ezt részben a viszonylag épségben megmaradt viseletről részben a festett vagy fémszegecsékkel kivert koporsók szövegeiből tudtuk megállapítani. A koporsók csaknem mindegyikében nagy számban találtunk csonthéjas gyümölcsök magvait (cseresznye, szilva, őszi- és sárgabarack, mogyoró, dió). Feltehetően temetési szokásként helyezték ezeket a koporsóba. A temetkezési szokások korántsem teljes kutatása alapján arra gondolhatunk, hogy valamiféle feltámadás-szimbólum tárgyi emlékeinek tekinthetjük e gyümölesmagokat. Az előkerült leletanyag a kormeghatározás szempontjából nem szolgáltatott uj adatokat. A románkori templom elé épített torony belsejének feltárása során is számos sírt tártunk fel, de ezek egy 1 r ételével melléklet-nélküliek voltak. Egy sírban azonban olyan S_-végU hajkarikát találtunk, amelynek datálása a XI. század legvégénél későbbre nem tehető. Ez az egyetlen korhatározó lelet azonban csak a történeti és épitéstörténeti adatokkal összevetve segíthet az abszolút kronológia kialakításában. Bár a régészeti feltárás során az egyes épitési periódusok relatív kronológiáját viszonylag megnyugtató módon lehetett tisztázni, de a kronológiai kérdésekről csak a második két előadás ismeretében lehet majd beszélnünk. Igy elöljáróban csak összefoglalóan annyit mondok, hogy a gyöngyöspatai templom is az un. "nőtt" templomok sorába tartozik. Feltehetően a XI. században felépült egy kisebb románkori templom, amelyet kápolnával bővítettek ki. Nyugati oromfala elé tornyot emeltek. Ezt a templomot vagy K-i irányba bővítették, vagy a D-i oldalához építettek hozzá egy másik teret; ez utóbbi esetben a K-i irányi bővítés formáját igazították a meglevő tömeghez. Még egy kápolnát és sekrestyét emeltek