A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kovács Béla: A gyöngyöspatai templom történeti és régészeti kutatása

Az 1960-as években már elkerülhetetlenné vált a templom nagyobb arányú tatarozása: fel kellett volna újítani a tetőzetet, a toronysisakot, s külsejét is újra kellett volna vakolni. A gyöhgyőspatai egyházközség anyagi lehetőségei csak a legszükségesebb tatarozás! munkák elvégzésére lettek volna elegendők, viszont a templom műemléki értéke ennél többet kívánt. Igy olyan megállapodás született, hogy az egyházközség, a Főegyházmegyei Hatóság és az Országos Műemlék! Felügyelőség rendelkezésre álló anyagi eszközeit közösen felhasználva a templom teljes műemléki helyreállitás át el kell végezni. A magyar gyakorlatnak megfelelően a templom régészeti, é pit ész et történeti kutatását is el kellett végezni a helyreállitás megkezdése előtt. E munkára Koppány Tibor építészmérnök, Levárdi Ferenc művészettörténész (az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársai), és én (akkor, mint az egri Dobó István Vármúzeum régésze) kaptunk megbízást. A komplex kutatási munka megkövetelte, hogy elöljáróban összegyűjtsük a falu és a templomtörténetére, ill. épitéstörténétére vonatkozó adatokat. Ez így is történt, s a tényleges munka megkezdése előtt már rendelkeztünk minden olyan apró részadattal, amelyek alapján a XVIII. század közepétől szinte napjainkig nyomon követhettünk minden épitési, javítási eredményt. A kutatás területei - régészet, művészettörténet, épitészettörténet -természetesen nem választhatók el mereven egymástól. Ilyen kutatás megkezdése előtt szoktuk tréfásan "elosztani" egymás között a munkát'. "Ami a lábazat alatt van, az a régészé, ami a vakolat alatt, az a művészettörténészé, a falak meg az építészé!" Természetes azonban, hogy mindhárom munka szoros kölcsönhatásban van egymással, s néha a föld alól előkerült falmaradványok adnak értelmet a falkutatás során megfigyelt jelenségeknek, máskor a falkutatás eredményei segítik a régészetileg feltárt maradványok jobb értelmezését. (Tekintettel arra, hogy a mai déleőtt folyamán a régész,az épitész és a művészettörténész is beszámol Önöknek a kutatásról, a továbbiakban igyekszem a "lábazat alatt" maradni, és elsősorban a régészeti feltárásról beszélni). A gyöngyös patai templomnál 1969-ben kezdtük meg a tájékozódó jellegű, rövidebb ideig tartó kutatást. Ennek célja az volt, hogy a helyreállítási program elkészítéséhez a legszükségesebb adatokat szolgáltassa. A régészeti kutatás feladata ekkor az volt, hogy a láthatóan különböző periódusokban emelt épületrészek falainak a lapoz ás mélységeit tisztázzuk. Igy megállapítottuk a románkori nyugati oromfal, a torony, a déli előcsarnok, a déli oldalhajó, a főszentély és az északi oldalhajó, illetve a barokk kori sekrestye falainak alapozásmélységéit. A kisebb falkutatás ekkori eredményeit összevetve a mélységi adatokkal, már jobban el tudtuk határolni az egyes épitési szakaszokat egymástól. Tudtuk, hogy egy meglevő románkori templom többszőrös átépítésével számolhatunk, s külön-külön periódusban épülhetett a torony, a főszentély, a mai két oldalhajó és a déli előcsarnok. Az alapozási szintek kutatása adott lehetőséget arra, hogy megközelítő pontossággal határozzuk meg a teljes régészeti feltárás elvégzéséhez szükséges földmunka mennyiségét is. A program alapján ugyanis a templombelső teljes feltárását tűztük ki célul, valamint a templom közvetlen külső környezetének, beleértve a középkori köritőfal vonulatának kutatását is. (A nagykiterjedésű templom körüli temető feltárása nem szerepelt terveinkben.)