A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kovács Béla: A gyöngyöspatai templom történeti és régészeti kutatása

A község XIV. század eleji népességére és gazdasági potenciájára az 1332-37 közötti pápai tizedjegyzékek szolgáltatnak, ha nem is pontos, de mégis értékelhető adatokat. A falu plébánosának jövedelme után fizetett pápai tized összege ebben az időben 20-25 garast tett ki évente, s ez az öszszeg a környező községek között a legmagasabb volt, hiszen a környező községek papjai évente csak 5-12 garas közötti tizedet fizettek. Ez azt mutatja, hogy Pata a XIV. század első harmadában a Mátraalja egyik legnépesebb és gazdaságilag is legerősebb községe volt. 1476 és 1495 között a falu földrajzi adottságainak megfelelően előtérbe kerül az intenzív szőlőművelés, s a XV. század végére az egyik legnagyobb bortermelő helység lesz az egri püspökség Heves megyei tizedt er ületen. Fél évszázad múlva, 1549

_

ben a község 112 paraszti gazdasága közül 76csak szőlőmüvelő, 6 szántóföldi gazdálkodást folytat, 30 gazdaságban pedig mindkettőt Űzik. A családok közül 62 zsellére, 28 szegény, 16 fél jobbágytelken gazdálkodik, és csak 6 gazdaságnak van egy jobb ágytel éknél nagyobb birtoka. 1578-ban 178 paraszti gazdaságbői 95% (169 gazdaság) csak szőlőműveléssel, illetve kismértékben szántóföldi müveléssel is foglalkozik. 70 zsellér, 65 szegény jobbágy, 28 féltelkes jobbágy és 15 gazdag család élt ekkor a faluban. 1598-ban 79~re csökkent a dézsmafizető gazdaságok száma. Ne felejtsük el, hogy ekkor már 54 éve török kézen van a község, s az emiitett dézsmajegyzékek a magyar földesuraknak fizetett szolgáltatásokat tartalmazzák! Ezen kivül behajtották az egyháznak járő szolgáltatásokat is, és természetesen a különféle török adókat is. A falu 1544-ben foglalta el a török, s szerencséjére nem a katonai szolgálat fejében adományozott, s kizsákmányoló tulajdonosát szinte évente változtató birtokok közé sorolták, hanem a hódoltság egész időtartama alatt szultáni kincstári birtok volt. Ez a kedvezőbb jogállás viszonylagos védelmet jelentett lakói számára, s ha a zűrzavaros időkben a lakosság egy része ideiglenesen el is hagyta lakóhelyét, az elmenekültek is legtöbbször visszatértek otthonukba. A falu mai lakosságának személynevei között nagyon sok olyat találunk, akiknek ősei már a XVI. század közepén is a községben éltek. Ez a tény a lakosság török alatti kontinuitásának bizonyítéka. A sok régi családnévből most csak a Maka és Keskeny családnévre hívom fel a figyelmet. E két nevet emliti ugyanis a templom belső északi oldalfalán feltárt, 1600-ból származó felirat, amely egy nagyobb épitészeti helyreállitás tényét rögziti. Pata 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Földesurai a hódoltság előtt tulajdonosok leszármazottai és rokonai lettek: elsősorban a Nyáry és Haller családok, illetve ezek örökösei. A XVIII. század első harmadában a Forgách család volt a legnagyobb részbirtokos a faluban, s a templom kegyurasága is e család tiszte volt a XIX. század legvégéig. A község történeti adatait ilyen módon áttekintve térjünk most át a templom kutatásának történetére. A templom a XVIII. században történt kisebb barokk átépítés, a XIX. század végén a tornyon végzett romantikus átalakítás, s a II. világháború utáni renoválás után is megőrizte gótikus jellegét, s mint ilyen, megyénk egyik legrangosabb gótikus épitészeti emlékének számított.