A műemlékvédelem elvi kérdései (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1976 Eger, 1976)

Kovács Béla: A gyöngyöspatai templom történeti és régészeti kutatása

1460. április 29. -én Zagyvafői Andrisko és Ulrik 600 főből álló huszita csapata megszállta a falu mellett levő Várhegyet és hevenyészve meg is erősitette. Rozgonyi Sebestyén vezetésével a kirá lyi sereg 2000 emberrel május l

_

én érkezett Patára, s még aznap mintegy 120 portyáról visszatérő huszitát öltek meg. Megérkezett az egri püspök serege is. A várba szorult csapat szabad elvonulást kért, de a püspöki és királyi sereg körülzárta a várat. Néhány sikertelen kísérlet után kénytelenek voltak a király segitségét is kérni. Mátyás király július 4-én érkezett a táborba, s magával hozta egyik nagyméretű ágyuját is. Az első nagyobb ostrom után a husziták fegyvernyugvást kértek és megígérték, hogy ha 4 napon belül nem jön segítségükre felmentő sereg, átadják a várat. Julius 8-án hajnalra el is hagyták a várost. Az ostromló sereg a hevenyészett erődítést felgyújtotta, hogy hasonló eset ne ismétlődhessék meg. 1461. július 8-án Mátyás király Patán oklevelet állított ki, amelyben a község lakóit örök időkre felmentette a "kamara haszna" adófajta alól, mert a hosszú ostrom alatt "sok és súlyos károkat szen vedtek'. Ez az oklevél emliti először Patát oppidum-ként, azaz mezővárosként: ezt a jogállását 1871ig megőrizte a község. (A néphagyomány az 1460. évi eseményt a mai napig is megőrizte. A faluban ugy tartják, hogy a templomot a "csehek", vagy Mátyás király építtette, de mint látni fogjuk, a faluban álló templom magja is állt már a XI. században.) Az 1460. évi közjáték után térjünk vissza a falu birtoklástörténetének tárgyalására. A községet 1455~ben két vejének — Guthi Ország Mihály nádornak és losonczy Istvánnak — zálogba vető Szécsényi László két leányát "fiusitotta" a király, hogy a családi birtokoka két vő kezén maradhassanak. 1461ben és 1481-ben is megerősítette őket birtokukban a király. A XVI. század első felében az ifjabb Losonczy István (a temesvári hős) birtokában volt a falu, s amikor feleségül vette Guthi Országh Mihály fiának, Lászlónak özvegyét, az ország egyik legnagyobb birtokosa lett. Amikor 1552-ben Temesvár ostromában hősiesen elesett, mostohafiára (Országh László édesfiára) Kristófra szállt a birtok. Ennek unokatestvére (Bánffi Istvánné Országh Magdolna) ugyan perrel támadta Kristófot, de végül is kiegyeztek és Pata Országh Kristóf tulajdonában maradt. 1567-ben utód nélkül halt meg Országh Kristóf, a birtokai a koronára szálltak. A birtokra igényt tartó rokonok közül egyik leánytestvére. Országh Borbála, illetve ennek férje Török Ferenc (Török Bálint fia) dunántúli főkapitánya legszerencsésebb, és II. Miksa 1569~ben hűsége jutalmául neki adományozta a hatalmas birtoktesttel együtt Patát is. A falut azonban csak névlegesen vehették birtokukba, mert a török Patát már 1544-ben elfoglalta, s a község csak 1687-ben szabadult fel a hódoltság alól. A középkor századainak nem éppen egyszerű és nem könnyen áttekinthető birtoklástörténeti adatait nem véletlenül soroltam fel. Mint majd a művészettörténeti meghatározó lehet egy-egy építési periódus kronológiai rendjénél éppúgy, mint a stílus kritikai érvek reálisabb alátámasztásában. Ha ennyire részletesen beszéltem a főúri birtokosokról, szólnom kell a falu népéről is, hiszen ők alkották azt az egyházi közösséget, amely a templomot állandóan használta. Érthető okok miatt a történeti forrásokból sokkal nehezebb a falu életének mindennapi képét megrajzolni, mint főúri birtokosainak históriáját megírni. Kevés ebb forrásanyag is áll rendelkezésünkre erre vonatkozóan, s ezek szerkezete is más, mint a jogbiztositó iratoké. Részben a XV. század végének, de inkább a XVI. század gazdasági és társadalmi jelenségeinek vizsgálatánál csak a dézsmajegyzékekre hagyatkozhatunk.